A Budapest Bank trash art alkotásra írt ki pályázatot. A pályázó művészeknek a bank két központi irodájában több hónapra kihelyezett szelektív kukák tartalmából kellett figyelemfelkeltő alkotást létrehozniuk. A győztes pályamű Posta Veronika Találkozópont című szobra lett, amelyet augusztusban állítottak ki. A művésszel beszélgettünk.
Mi az a trash art?
A trash artot – más néven junk artot – a korai 20. század modernista lázadása szülte, a szakítás a hagyományos anyagokkal és a társadalmi szokásokkal. Az alkotások témája kitágult, és az inspiráció is megváltozott. Ez a társadalmat erőteljesen bíráló irányzat az USA-ból indult. Nem véletlenül, hiszen a szemétművészet célkeresztjében a mainstream fogyasztói társadalom és a hozzá köthető jelenségek állnak, melyek szintén ebben a században születtek az újvilágban.
Kapcsolódó bejegyzések
Trash art – avagy a hulladék művészete
A szemét nem felesleges, csupán egy anyag, amit ha újrahasznosítunk, új értéket nyer. A trash art művészeti tartalommal tölti meg a hulladékot.
A Budapest Bank és a HybridCycle művészeti pályázatának keretében is egy trash art alkotás született, amelyet Posta Veronika és Puskás Szabolcs tervezett és kivitelezett. A Budapest Bank két központi irodájában a szokványos papír-, fém- és műanyaggyűjtő szemetes mellett egy harmadik, irodai szerek számára fenntartott kukát is kihelyeztek. Azt a szobrot, amely a több hónap alatt összegyűlt szelektív hulladékból készült, a bank központi irodájában állították ki, ezzel is felhívva a figyelmet a környezetvédelemre.
A budapesti és a békéscsabai központban összesen 6 m3 szelektív hulladék gyűlt össze. Az átválogatást követően 4 m3 PET és alumínium, valamit körülbelül 6 kg írószer-alapanyag felhasználásával készítette el a szobrot Posta Veronika. Vele, a fiatal művészeti oktatóval és képzőművésszel arról beszélgettünk, hogy miként születik meg egy trash art kompozíció, és milyen a művész kötődése a felhasznált anyaghoz.
Mit jelent számodra a trash art?
A hagyományos művészeti ágakban szűz anyagokkal dolgozunk. Gondolok itt a vászonra, a festékre vagy akár az agyagra. A junk art abban más, hogy alkalmazkodnod kell a kész formákhoz, gondolok itt a PET-re vagy akár az alumínium dobozokra, de még a felhasznált „festéknek” is adott formája van.
A kihívást láttam meg a projektben. Izgalmas olyan dologból alkotni, ami másnak már szemét. Az újrafelhasznált anyag persze megköti az ember kezét, de élmény volt kitalálni olyan technikákat, módszereket, amelyekkel kialakíthatom a fejemben megszületett mozzanatokat.
Hogyan dolgoztál?
Számomra a médium maga a szemét. Olyan, mintha festék lenne. Az alkotás a folyamat végén egy hulladékmozaikból tárul elénk. Tudtam, hogy a szobrot kültéren tervezik kiállítani, így olyan technikát kellett keresnem, amely ellenáll az időjárásnak. Végül az összes tárgyat egyszerűen fémdróttal rögzítettem. Úgy vélem, ez jól illik a szemét megmunkáláshoz.
Művészeti ág vagy figyelemfelhívás?
Ez a kettő mindenképpen összemosódik. Már önmagában az elgondolkodtató, hogy elkezdtünk szeméttel dolgozni. A modern ember futószalagon gyárt dolgokat, amelyek utána egyből a szemetesbe kerülnek.
Nekem az tetszett a legjobban a projektben, hogy az alapanyagot a dolgozók gyűjtötték össze. Minden szemét átment a kezemen, kicsit formáltam rajtuk, és rögzítettem őket. Eközben végig úgy éreztem, hogy a hulladékoknak saját történetük van. Lehet, hogy egy fontos megbeszélés vagy egy baráti csevej közben fogyott ki a kezemben tartott italospalack, majd került a szelektív hulladék közé. Egy kicsit én is része lettem a történetüknek. Így lettek szereplői a dolgozók is az én üzenetemnek, hiszen tudatosan, céllal gyűjtötték a hulladékot.
Mit ábrázol a művetek?
Ketten vágtunk bele a pályázatba, a terveket Puskás Szabolccsal közösen készítettük, a kompozíciót és a kivitelezést pedig már én fejeztem be.
A szobor háromszög alapú acéloszlopokból áll. Ezeknek az oldalain alakítottam ki a mozaikokat. Látható egy nagyobb felnőtt- és egy kisebb gyerekkéz, amelyek egymásba kapaszkodnak. Ez azt szemlélteti, hogy voltunk, vagyunk és leszünk a Földön. De helyet kapott egy tollakból kirakott óra és egy üdítős dobozokból megformált Földgömb is. Ezekkel azt üzenem, hogy figyeljünk a bolygónkra, ne szemeteljük tele. Az óra tulajdonképpen azt „kérdezi”, hogy vajon mikor lesz túl késő cselekedni. A másik oldalon a Budapest Bank logóját, a napot és a virágokat igyekeztem ábrázolni. Kifejezetten nehéz volt természetes formákat – amilyen a virág is – élettelen hulladékból megformálni.
A háromszögek belső oldalai tükröződő anyagból vannak. A koncepció része, hogy az ember – miközben átsétál az oszlopok között – középen megállva meglátja magát a tükrökben a szemét között. A mű így teljes. Úgy gondolom, ha azokban a dolgozókban, akik megnézik az alkotásom, tudatosodik, hogy ők már tettek a környezetükért. Nap mint nap látva a szobrot pedig eszükbe jut majd, hogy továbbra is tenniük kell.
Hogyan fogadták a bank dolgozói a szobrodat?
Ez egy igen nagy installáció, melyet nem volt egyszerű felállítani, de sok segítséget kaptam tőlük, amit nagyon szépen köszönök. Hogy miként fogadták a szobrot, az mutatta, hogy már az átadó után elindult a diskurzus. Úgy láttam, hogy a szobor felkeltette az érdeklődésüket, beszélgetnek róla. Tulajdonképpen minden alkotás célja az, hogy gondolatokat ébresszen, véleményeket váltson ki. Ezt elértük!
Ugyanezt a kérdést a Greendex feltette a Budapest Banknak is. Puskás András, a Budapest Bank kockázatért és működésért felelős vezérigazgató-helyettese válaszolt: „Szerettünk volna egy olyan szembeötlő elemet, amely időtállóan, hosszabb távon is közvetíteni tudja az üzenetét, ezzel elkötelezve a bank munkatársait saját és kollektív ökológiai lábnyomuk csökkentése iránt. Az elkészült alkotást munkatársaink nagyon látványosnak, ötletesnek, kreatívnak tartják. Jóleső érzés, hogy a kampány hatására kollégáink tudatosabbak lettek. Ezúton is köszönöm nekik, hogy teljes mértékben partnerek voltak a helyes gyűjtésben”.
Mennyi szemetet használtál fel?
Körülbelül 4 m3 hulladék érkezett meg hozzám, ennek a felét építettem be. Nem is volt terv, hogy az összeset felhasználjam, ennél fontosabb volt, hogy kijöjjenek azok a formák, amelyeket megálmodtam. Egy ilyen jellegű mű pikantériáját ugyanis az adja, hogy a megálmodott terveket mennyire tudja az alkotó a rendelkezésére álló anyagokból kivitelezni. A maradék szelektív hulladék sem ment kárba, ugyanis a HybridCycle elszállította, és felhasználja további művészeti projektekhez.
