Ha száraz toalettek kerülnek képbe, mindenkinek a vidéki árnyékszék ugrik be, annak minden kellemetlenségével és orrfacsaró szagával. Ideje szétoszlatni ezt a tévképzetet, hiszen a mai ökotoalettek komfortosak, házba is telepíthetők, és egyre gyarapszik a használóik száma.
A bolygón 1,5 milliárd ember nem jut tiszta vízhez, mi pedig napi 40–50 liter ivóvizet – vagyis a napi vízszükségletünk 30%-át – arra használjuk, hogy egy gombnyomással leöblítsük a vécét. Az ajtónkon kopogtat a klímaváltozás, így hát ideje átgondolnunk ezt a gyakorlatot és lerántani a leplet a száraz toalettek használatáról.
Fotó: Canva
Egy ember éves élelemszükségletét megközelítőleg 0,1 hektár területen lehet megtermelni, és egy ember ürülékével 0,05 hektárnyi terület tápanyagigényét lehet fedezni. Ha ehhez hozzáadjuk a keletkező növényi hulladékot, máris kijön az egységnyi terület teljes tápanyagtartalma. Ez azért fontos, mert rohamosan romlik a termőföldünk minősége, amit mesterséges hígtrágyával igyekszünk pótolni, ellenben mondani sem kell, hogy ez jelentősen szennyezi a vízkészletünket.
Sajnos a mai szennyvízgazdálkodás egy elhibázott struktúra, hiszen édesvízzel felhígítjuk a salakanyagunkat. Majd ezt külön telepeken hatalmas energiafelhasználással próbáljuk szétválasztani, és a vizet kisebb-nagyobb sikerrel tisztítani, ezt követően a természetbe visszaengedni. Ezzel azonban elvonjuk a tápanyagot, és csak tovább szennyezzük a vizeinket.
Kapcsolódó bejegyzések
Tényleg nélkülözhetetlen-e a vécépapír?
A vécépapír háztartásaink állandó tartozéka, de biztos, hogy nem tudnánk meglenni nélküle?
Az első komposztáló toalett
Ne higgyük, hogy a száraz vécé valami újhullámos zöldprojekt. Európa északi területein, ahol a köves talaj miatt nem lehet árnyékszéket ásni, a természetben található hétvégi házaknál már hagyománya van a száraz toaletteknek. Az első ilyen beépített alkalmatosságot is egy svéd orvos, Rikard Lindström alkotta meg 1939-ben. Mivel megunta, hogy családja nem tud belemenni a házuk melletti tóba az oda ürülő szennyvíz miatt, elkészítette a világ első épületbe telepített komposztáló toalettjét, melynek komposztraktárja a pincében kapott helyet, és külön csövön a konyhai hulladékot is oda ürítették. Az illemhely a Clivus Multrum nevet kapta, ezt a technikát pedig azóta is használják. Egyébként a bécsi Hundertwasserhaus tervezője, a különc osztrák építész, Friedensreich Hundertwasser is a komposztáló toalett használói és népszerűsítői között volt. Sőt tervezett is sajátot, mely Új-Zélandon a mai napig megtekinthető.
Mi az elv?
A szennyvízben található baktériumok 99%-a, a foszfor és a nitrogén 90%-a fekáliából származik, pedig a szennyvíz tömegének csak 1%-át adja az emberi salak.
„Ürülék a környezetre igazán csak víz hozzáadásával válik veszélyessé” – vélekedik Országh József professzor, az alomszék atyja.
Mindannyian ismerjük azt az orrfacsaró bűzt, amit a tábori latrinák és a felszínre ömlő szennyvíz áraszt. A szag és a fertőzésveszély abból ered, hogy az emberi ürülék nitrogénben gazdag vegyületeket tartalmaz, melyet oxigén hiányában baktériumok vesznek birtokba, és a bomlás során ammóniatartalmú gázokat fejlesztenek.
Kapcsolódó bejegyzések
Kifogyhatunk a vécépapírból?
A történelem során meglepően sok ötletes vécépapír-alkalmatosságot használtunk, kezdve a kagylótól egészen a japán törlőbambuszig.
Ezzel szemben a komposztáló vécéknél más folyamat megy végbe. A kulcs abban van, hogy ürítés után nem lehúzzuk, hanem cellulózban gazdag almot szórunk a masszára. Ezzel a növényi szénből álló komponenssel megváltoztatjuk a nitrogén-szén arányt, és a komposztálás irányába visszük el a folyamatot. A komposztálást a baktériumokkal ellentétben gombák végzik, és oxigén jelenlétében zajlik le, ezért nagyon fontos a megfelelő szellőztetés. A működő komposzt közepén 64-65 Celsius fok van, ami elpárologtatja a vizelettel hozzákerülő nedvességet, valamint ártalmatlanítja a kórokozókat. 1-2 év alatt elkészül az előkomposzt, mely már teljesen földállagú és avarillatú. Jellemzően ez még túl nyers, és további egy szezont érdemes a kertben komposztálni, de utána már teljes értékű humusz, és a híg trágyával ellentétben veteményben és gyümölcsöknél is alkalmazható.
Száraz vécék változatai
Az évek alatt több generációja született a komposztáló toaletteknek. Lindström ötletét továbbvitték a klasszikusan skandináv vécék, ezeknél a cél az volt, hogy minél kevesebb salak keletkezzen, ezért sok esetben külön gyűjtik a vizeletet. Ezt a gyakorlatot Országh József professzor, az alomszék kitalálója és népszerűsítője ellenzi, hiszen némi nedvesség szükséges az egészséges humuszképződéshez, illetve az így begyűjtött vizeletet híg trágyaként lehet csak használni.
A skandináv vécéknek egyébként számtalan műanyag, hordozható változata kapható webshopokban. Sajnos előszeretettel írják rá, hogy „ökotoalett” azokra a plasztik mobil vécékre is, melyek igazából nem komposztálásra valók, csupán kempingezési felszerelések.
Fotó: Canva
A legújabb nemzedék az úgynevezett prekomposzter vagy alomszék. Itt a cél a minél kisebb környezetkárosítás és a lehető legtöbb tápanyag visszajuttatása volt. Ebben az esetben az épületben csak az illemhely található, és annak tartalmát sűrűbb időközönként kell kiüríteni az udvaron található komposztálóba, ahol a tényleges humuszképződés lezajlik. Ennek a változatnak a legkisebb az anyagköltsége, szemben a skandináv vécékkel, ahol a telepítés akár több ezer euró is lehet, és a továbbiakban mindig szükséges elektromos szagelszívó. Ellentétben az alomszéknél, amely teljes mértékben passzív.
A svéd komposztáló vécé – a legjobb alom
Svédországban olyannyira elterjedt a száraz toalett, hogy boltokban lehet vásárolni hozzá a szóróanyagot, és külön cégek foglalkoznak a komposzt elszállításával. De almot jóformán bármilyen növényi eredetű, száraz hulladékból készíthetünk. Legpraktikusabb és legkönnyebben beszerezhető a faforgács vagy állati alom, de tökéletesen megfelel a natúr és apróra tépett kartonpapír is. A szakirodalom azt írja, hogy a legjobb alom a száraz fű, falevelek és kerti növényi hulladék aprított keveréke, de kiváló a szalma vagy a törek is. A lényeg, hogy kellően durva legyen ahhoz, hogy a levegő átjárja. Tapasztalt használók szárított gyógynövényeket vagy illóolajat is adnak hozzá, mely így toalettillatosító potpourri is egyben.
Fotó: Canva
Ne kerülgessük az elefántot a szobában, mennyire büdös?
A kérdésre legjobb, ha egy gyakorlott használó felel. Volt lehetőségem Munkácsy Bélával, az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet professzorával beszélni, aki családjával együtt 20 éve komposztáló toalettet használ. Családi házukat úgy építették, hogy helyet kapott egy Clivus Multrum, ellenben hosszútávon az nem vált be, mert a vizeletet nem dolgozta ki a rendszer, így kiszorította a levegőt és megjelentek a baktériumok, ezzel együtt a szagok. Ezután tértek át a prekomposzt-vécére, mely 15 éve szag és minden egyéb probléma nélkül üzemel. Munkácsy tanár úr olyan praktikumokat is megosztott, hogy ő komposzttárolónak egy 50 literes gurulós kukát használ, melyet elég hetente üríteni a kerti komposztra. Kellemetlen szagnak sem a lakásban, sem a toaletten semmi nyoma, sőt az alomra csepegtetett illóolaj kellemes légfrissítőként szolgál.
A tanár úr elmondta, hogy az edény tisztítása sem okoz különösebb problémát, ürítés után csak meleg vízzel átöblíti, ezen kívül semmilyen más vegyszert nem igényel a rendszer. Ő a helyi fatelepről szerzi be az ott hulladékként megjelenő faforgácsot.
Fotó: Canva
Házukat más területen is természettudatosan rendezték be, de főként a komposztáló vécének köszönhetően vízfogyasztásuk harmada egy átlagos magyar családénak. Kezdetben ezt a helyi közműszolgáltató alig hitte el.
Nem egy dráma, abszolút szagtalan és a hétköznapok része. Nincs értelme kifogásokat keresni, tökéletesen működik és minden kertes házban lakónak ajánlom.
Fesztiválokra, TOI TOI helyett
Fesztiválok megszokott velejárói a színes, műanyag pottyantós latrinák, ahol az ember bár egy vegyszeres tartályba ürít, mégis a szaguk alapján jó pár méterről beazonosítható, hogy hol is vannak. Lehet, hogy nem gondolnánk, de kültéri rendezvényeken is alkalmazzák a száraz toalettet. Elsőként 2014-ben az Everness fesztiválon próbálták ki ezt az alternatívát. Nagyon pozitív volt a fogadtatás, hölgyek is bátran használták és a megszokott latrinabűz egyáltalán nem jelentkezett. Urak örömére hasonló elven működő szalmavizelde is létezik. Itt csupán egy tölcsér van beszúrva a szalmabálába, mely a rendezvény után könnyen komposztálható.
Fotó: Canva
Összegezve a szakirodalmat és a számtalan olvasott véleményt, kijelenthető, hogy városokban a komposztáló vécé rendszere nem megoldható, így hát még ne verjük fel diadalittasan a csatornahálózatunkat. De tanyákon vagy csatornahálózatra nem kapcsolt víkendháznál bátran próbáljuk ki az alomszéket, és ha beválik, lehet máshol is használjuk majd. Természetesen ki kell kísérleteznünk a megfelelő forgács-arányt és ürítést, hogy szagtalan legyen a rendszerünk, de ha már nem kell fizetnünk a szennyvízakna szippantásáért, a pénztárcánkon is érezni fogjuk a pozitív hatást.
Ha kedvet kaptatok az ötlethez, Országh József alapos tervrajzot mellékelt, amely alapján egy asztalos könnyűszerrel, de akár egy hobbibarkácsoló is elkészítheti az illemhelyet.
A fenntarthatósággal és azzal, hogy mi mit tehetünk bolygónk védelméért, kiemelten foglalkozott a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expó is.
Kiemelt kép: Canva
