Egyre jobban rákapnak a megújuló energiára a nagy olajcégek
Egyre jobban rákapnak a megújuló energiára a nagy olajcégek

Úgy tűnik, a járványhelyzet felgyorsítja a nagy olajvállalatok megújuló energia felé fordulását, legalábbis Európában. A jelek szerint azonban az iparág jelentős része egyszerűen alulbecsüli a zöld átmenet sebességét.

A járványhelyzet különösen súlyosan érintette a szállítási szektort, alaposan gyengítve az olajkeresletet és az olajcégek részvényárfolyamait. A társaságok fosszilis eszközeinek értéke így jelentősen csökkent, tevékenységük zöld üzletágakkal való diverzifikálását még sürgetőbbé téve. A jövőben pedig várhatóan tovább nő a “zöldülést” szorgalmazó társadalmi, befektetői és gazdasági nyomás, ami legszembetűnőbben az elektromobilitás terjedése okozta keresletcsökkenésben jelentkezik. És bár a válság rövid távon rontotta a villamosenergia-keresleti kilátásokat, a fundamentumokat nem kezdte ki, így a megújulók egyre inkább dominálhatják a tőkemozgásokat és beruházásokat.

A hatalmas nemzetközi olaj- és gázipari társaságok már jóval a pandémia előtt elkezdték a maguk energiaátmenetét, és már az elmúlt években olyan új területeken jelentek meg, mint a villamosenergia-szektor, az új alacsony karbonintenzitású technológiák vagy a mobilitás – így reagálva a kibocsátáscsökkentésre vonatkozó, tradicionális befektetők körében is erősödő elvárásokra.

A Total például Európa legnagyobb értékű, elektromos töltőhálózat kiépítésére vonatkozó szerződését kötötte meg Hollandiában 2020 elején, de egy kísérleti akkumulátorgyár-projektbe is beszállt a PSA csoport partnereként, miközben már a spanyol napenergia-piacon is méretes, 2 gigawattos portfóliót tudhat magáénak. A BP egyebek mellett szintén a spanyol napenergiában lát fantáziát, BP Lightsource nevű leányvállalata az év elején zárta egy 250 megawattos projekt finanszírozását, míg például a Shell az úszó szélerőművek fejlesztésében – némi képzavarral – úttörő munkát végző EOLFI-t vásárolta ki 2019-ben. A BP ugyancsak az év elején jelentette be, hogy 2050-ig teljesen átáll a karbonsemleges működésre, a példát pedig nem sokkal később a Shell is követte.

Megemelt célok

Az S&P Global Platts nyolc nemzetközi olajóriást vizsgált meg az üvegházgáz-kibocsátásuk csökkentése érdekében végrehajtott lépéseik szempontjából, és úgy találta, a szektor európai szereplői jóval lelkesebben nyitottak a megújulók és a közműszektor felé, mint óvatosabb tengerentúli társaik.

A pandémia alaposan átrajzolta a keresletre vonatkozó várakozásokat, és szinte azonnal visszafogta a fosszilis energia fogyasztását is, míg a megújulók növelni tudták részarányukat. Az új körülményeket mérlegelve több nagy olajcég – a Total, az Equinor, a Repsol, a BP és a Shell – már a koronavírus-járvány alatt is újabb jelentős “tisztaenergia” beruházásokat eszközölt és mélyítette klímaügyi elkötelezettségét, ugyanakkor ezáltal a közöttük és a lemaradók között húzódó szakadék is szélesebbé vált.

A trendet vezető társaságok az elmúlt hónapok során jelentősen bővítették megújuló kapacitásaikat, újabb felvásárlásokat hajtottak végre az energia-kiskereskedelem, illetve az elektromos töltőinfrastruktúra területén, és újabb, a megújuló kapacitásokra, valamint a kibocsátáscsökkentésre vonatkozó célokat határoztak meg önmaguk számára. A vizsgált nyolc nagy olajcég közül a Shell, az ExxonMobil és a Chevron kivételével mind emelte a megújuló kapacitásokra vonatkozó távlati céljait is.  

A listát vezető Total például 2020 áprilisa óta 2 gigawattal 5,1 GW-ra bővítette megújuló kapacitását, a 2025-re vonatkozó célt pedig 25-ről 35 GW-ra emelte. A BP, a Repsol, a Shell és az Eni telepített megújuló kapacitása mind bővült, ha egyelőre egyenként csak 100 megawattos nagyságrendben is. (Összevetésül, az IEA várakozásai szerint 2020-ben összességében közel 200 gigawatt új megújuló kapacitást telepítenek globálisan, ami 4 százalékos bővülés tavalyhoz képest.) A BP és a Repsol még osztalékfizetését is visszafogta a megújuló üzletág fokozott beruházási aktivitására hivatkozva.

A szél- és napenergia, illetve vízenergia mellett a társaságok már a hidrogéngazdaság területén is megvetették lábukat. Az Equinor éppen december elején döntött úgy, hogy csatlakozik a Shell grandiózus, NortH2 nevű projektjéhez, melynek keretében szélenergiából termelnek majd hidrogént az e célból épülő mesterséges szigeteken, az ehhez kapcsolódó tároló és átfejtő infrastruktúrát is létrehozva.

Eltérő stratégiák

A fenntarthatósági elvárásokhoz való alkalmazkodás és üzleti modelljeik kibővítésének feladatát az olajtársaságok alapvetően két eltérő megközelítésből szemlélik, melyek nem feltétlen zárják ki egymást

állítja Bassam Fattouh, az Oxford Institute for Energy Studies igazgatója.

A fenntarthatósági elvárásokhoz való alkalmazkodás és üzleti modelljeik kibővítésének feladatát az olajtársaságok alapvetően két eltérő megközelítésből szemlélik, melyek nem feltétlen zárják ki egymást – állítja Bassam Fattouh, az Oxford Institute for Energy Studies igazgatója. Egyrészt a vállalatok továbbra is hagyományos aktivitásaikra fókuszálnak, de közben fokozzák működésük hatékonyságát és lehetőség szerint dekarbonizálják ezeket, ezzel igyekeznek meghosszabbítani tradicionális üzletágaik élettartamát. Másrészt, az elvárásoknak való megfeleléshez elengedhetetlen, hogy új üzleti modelleket fejlesszenek ki, melyek keretében az alaptevékenységeiken túlmutató beruházásokat hajtanak végre alacsony karbon technológiák területén. A két megközelítés különféle kombinációja, valamint az átalakulás sebessége alapján számos egyedi stratégiát lehet megkülönböztetni a gyakorlatban.

A szektor óriásai mellett számos kisebb olaj- és gáztársaság jóval radikálisabb átalakuláson ment és megy át. A dán Orsted (korábban DONG) például fosszilis energiavállalatból tíz év alatt gyakorlatilag teljesen megújulóenergia-társasággá formálta át magát, 86 százalékkal csökkentve karbonemisszióját, de a brit Centricát is említhetnénk.

Kibocsátásuk például faültetéssel történő ellentételezésén túl a nagy olajcégek tevékenységük “kizöldítését” egyre gyakrabban gyorsítják úgy is, hogy bevásárolják magukat a jókora megújulós portfóliót kiépítő villamosenergia-termelő, illetve szolgáltató vállalatokba. Az Eni, a Total, a Repsol és a Shell jelenléte így egyre jelentősebb ebben a szektorban, amit az is elősegít, hogy előbbiek tőkeerejéhez mérten az utóbbi szektorba tartozó cégek részvényei nem számítanak drágának. Míg ezáltal jelenleg elsősorban megújulós termelő egységek kerülnek az olajóriások érdekeltségébe, a későbbiekben ez akár az átviteli és elosztó infrastruktúrára is kiterjedhet. Ez azért is kívánatos lenne, mert a hálózatot folyamatosan fejleszteni kell, éppen a megújulók terjedése miatt. További, egyre gyakrabban alkalmazott megoldást jelentenek a hosszú távú megújulóáram-vásárlási szerződések (PPA-k) is, amelyek keretében az olajcégek fosszilis energiához kapcsolódó tevékenységük villamosenergia-igényét igyekeznek részben fedezni.

Kevesebb, mint 1 százalék

A nagy olajcégek tevékenységében tehát határozottan változás tapasztalható, azonban a fenntarthatósággal kapcsolatos beruházásaik továbbra is viszonylag mérsékeltek tőkebefektetéseik teljes állományához viszonyítva. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) év eleji jelentése szerint a nagy olajvállalatok teljes tőkekiadásaiknak mindössze kevesebb, mint 1 százalékát kitevő beruházásokat hajtottak végre az alaptevékenységükön kívül eső területeken. A szervezet szerint ennél jóval jelentősebb változásokra van szükség a tőkeallokáció területén az energiaátmenet felgyorsítása érdekében, és mint alább látni fogjuk, a járvány hatására éppen valami ilyesmi történik. A Repsol ugyan beruházásai 25 százalékát alacsony karbonintenzitású projektekre szánja, ez azonban messze-messze meghaladja a többieknél látható arányokat.

A nagy olajvállalatok vezetői nem ritkán az alacsonyabb várható megtérülésre hivatkoznak, amikor arról kérdezik őket, miért nem fokozzák a megújulók területére irányuló beruházásaikat. Ez az úgynevezett jövedelmezőségi rés konkrétan azt jelenti, hogy míg kitermelési beruházásaiktól hagyományosan 15-20 százalékos megtérülést várnak az olajtársaságok, addig a megújulók területén ez inkább 5 és 10 százalék között mozog, amit a leggondosabb pénzügyi tervezéssel legfeljebb 15 százalékra lehet feltornázni.

Ez az összehasonlítás azonban hibás, az olajszektor még mindig jókora része ugyanis tévesen értékeli úgy, hogy továbbra is fenntarthatóak lesznek ezek a magas megtérülési arányok, mégpedig éppen a megújulók jelentette új konkurencia miatt

véli Mark Lewis, a BNP Paribas Asset Management fenntarthatósági területekért felelős vezető elemzője.

A tőzsdén is forgó cégek esetében a megújuló energia és az olajipari társaságok, illetve részvényeik értékelése is eltér egymástól. Míg előbbiek befektetői értékelése gyakran a jövőben várható pénzügyi eredményen alapul, addig az olajvállalatokat a közeljövőben fizetendő osztalék várható nagysága alapján értékelik, ezért a társaságok fizetőképessége mindenek felett álló szempont a befektetők számára. Miután a megújulók az olajiparhoz hasonlóan tőkeintenzív üzletágat képviselnek, ezért az ebbe fektető olajcégek egyúttal nagy eséllyel saját osztalékfizetési és részvény-visszavásárlási képességüket is gyengítik – miközben ezen beruházások megtérülése lassabb, kisebb, mint az az olajiparban megszokott. És részben ezért van az is, hogy az energiaátmenetben élenjáró olajtársaságok részvényei jelenleg nem feltétlen teljesítenek jobban, mint e téren lemaradó szektortársaik – vagy akár kifejezetten gyengébben.

Az ExxonMobil szeptemberben közölte, hogy miután a megújuló beruházásainak megtérülése “elégtelen” volt, visszavágja a kiadásait és akár 20 milliárd dollár értékcsökkenési leírásra is kényszerülhet. Már-már forradalmi hangvételéből a BP is visszább vett, látva részvényárfolyama gyengélkedését. A társaság a nagy olajcégek közül egyedül úgy vélte idei nagy előrejelzésében (Energy Outlook 2020), hogy részben a járvány hatására a globális olajkereslet gyakorlatilag már elérhette csúcspontját – vagyis több mint egy évtizeddel hamarabb, mint azt a várakozások korábban általánosan valószínűsítették.

Csak most döbbennek?

Az olajipar jelentős része azonban a jelek szerint csak most döbben rá, hogy az a korábban széles körben elfogadott várakozás, miszerint a megújuló energia projektekre a támogatások kifutásával hatalmas értékvesztés vár, alapvetően téves. Sőt, a helyzet ironikus módon sokkal inkább az, hogy nagyrészt az egyre versenyképesebbé váló megújulók jelentette konkurencia miatt éppen a hagyományos, fosszilis energiával kapcsolatos eszközöket fenyegeti ez a veszély – véli Lewis, aki szerint az ilyen típusú konkurenciához nem szokott olajipar jókora része egyszerűen alulbecsüli a zöld átmenet sebességét.

A téves értelmezések egyik fő oka annak a ténynek a mellőzése, miszerint az elektromos járművek terjedésével és a villamos energia általános térnyerésével párhuzamosan megfigyelhető decentralizáció eredményeképpen a növekvő áramigény kielégítésében egyre több kisebb vállalat vehet részt, akár például egyetlen nem túl nagy napelemparkot üzemeltetve. A megújulók költségeinek drámai mértékű csökkenése és a támogató szabályozási környezet oda vezetett, hogy egyre több kisebb megújuló profilú vállalat lép be a villamosenergia-termelésbe, illetve ellátásba. Így az áramigény növekedését számos országban már csaknem kizárólag a megújulók fedezik, ami a BNP Paribas elemzője szerint egyben a fosszilis energiahordozók keresletének tetőzését is jelzi.

Egy alternatív megközelítés szerint a nagy olajvállalatok üzleti modelljük átformálásával sokkal nagyobb mértékben lesznek képesek előmozdítani a kibocsátáscsökkentés ügyét, mint ha egy hatalmas közműcégként folytatnák tevékenységüket. Egy részben az Oxford Institute for Energy Studies által jegyzett 2019-es jelentés szerint az olajcégek például az olyan réspiacokra való belépéssel, mint az elektromos járművek töltése, megkerülhetik a hagyományos közműcég-modellt. Ehhez – például gas-to-power (gázból, például zöld hidrogénből áram előállítása) infrastruktúra fejlesztéséhez – a nagy olajvállalatok már csak tőkeerejük révén is kedvező pozícióban vannak.

Akármelyik konkrét utat is választják, a maréknyi óriási olajvállalat rendkívül nagy hatást gyakorolhat az egész globális energiaátmenetre, tekintettel hatalmas K+F-büdzséjükre és az ezáltal az úttörő technológiák fejlesztésében betölthető szerepükre is. Ráadásul, működése fenntarthatóbbá tételéhez az iparág a világszerte tervezett gazdaságélénkítő programok forrásaira is támaszkodhat. Így az olajóriások jelentősen hozzájárulhatnak a szállítási és az áramszektor emissziójának csökkentéséhez, kivételes befolyásra szert téve a jövő villamosenergia-rendszereiben. Azok a társaságok viszont, amelyek ellenállnak a változásnak, később arra eszmélhetnek, hogy végleg lemaradtak a lehetőségről.

search icon