A csendes-óceáni ország nemzeti szimbólumának számító röpképtelen madár énekét egyre több területen hallani, arrafelé is, ahol korábban már eltűntek a kivik.
Az északi Northland régió erdőségeiben és mezőgazdasági területein minden évben összegyűlik egy-egy éjszakára a helyiek egy része, hogy a sötétben fülelve felmérje a kivipopulációk állapotát. A begyűjtött adatokat aztán összevetik a vadonban kihelyezett felvevőkészülékek által rögzített hanganyagokkal.
Az idei kiviének-számlálás biztató eredményeket hozott: az öt évvel ezelőtt még csendes területeknek ma már 50%-án hallották a madár jellegzetes hangját.
A hím kivik hangja magas és éles, míg a tojóké mélyebb és érdesebb.
Új-Zélandon számos madár, köztük a kivi is röpképtelen maradt, mivel a szigeteken nem élt szárazföldi emlős ragadozó, amely fenyegetést jelentett volna rá. Az ember által behurcolt ragadozók azonban pusztító hatással voltak és néhol még ma is vannak a kivipopulációkra: a fiókák mindössze 10% éri el a hathónapos kort.
A legnagyobb veszélyt a patkányok, a hermelinek és a kutyák jelentik a madarakra, azonban Northland egyike azon maroknyi régióknak, ahol a vadon élő kivik még nagy számban, szabadon kószálhatnak a kerítéssel körülvett, ragadozómentes menedékek védelme nélkül.
A madarak védelme viszont így is állandó erőfeszítést igényel: több tucatnyi közösségi csoport működik, amely csapdába ejti és leöli a ragadozókat, valamint gondoskodik arról, hogy a kutyák se kóboroljanak szabadon.
A helyi kiviének-számlálás adatai 20 évre nyúlnak vissza. Egyes területeken drasztikusan megnőtt a madarak száma: a Whangarei-kikötő északi oldalán lévő Whangarei Heads területén például 80-ról több mint ezerre nőtt a madarak száma. (Guardian/MTI)