Amikor belépünk a hipermarketbe, azt gondolhatjuk, minden a legnagyobb rendben van az élelemellátásunkkal, hiszen roskadoznak a polcok a rengeteg élelmiszer alatt. Eközben a világon megtermelt élelmiszer harmadát sosem fogyasztjuk el, és csak Magyarországon évente fejenként 93 kiló étel végzi a kukában. Sajnos egyik adat sem a bőség számlájára írható. Az elhúzódó konfliktusok, a gazdasági kihívások, a klímaváltozás hatásai és a tudatosság hiánya sokkal körülményesebbé teszik az élelmiszerek előállítását, mint ahogyan ezt elsőre gondolnánk. Az élelmezési világnapon tekintsük át, hol tart most az élelmezési biztonságunk, és mit hozhat a jövő!

Az élelmiszer is olyan, mint a víz: azt hisszük, korlátlanul a rendelkezésünkre áll. Ám azt a nagy mennyiségű energiát, amit a mai gazdasági és klimatikus viszonyok között az élelmiszer-termelésre fordítunk, nem olvashatjuk le a termékek címkéiről. Az egészséges és fenntartható élelmiszer minden embert megilletne, ám nem jut hozzá mindenki. A város és a vidék közötti szakadék, a természettől való eltávolodás, a háborús helyzet, a gazdasági válság, a falvak elöregedése és főképp a klímaváltozás hatására a korlátlanul rendelkezésre állónak gondolt élelmiszerből egyszer csak hiánycikk lehet. Ettől a gondolattól vezérelve két olyan szakembert szólítottam meg, akik egy-egy olyan szervezethez kapcsolódnak, amelyek az élelmiszer-termelés helyzetének javítását és az élelmiszer-pazarlás felszámolását tűzték ki célul. Plántek Lea, a FAO (az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete) kommunikációs munkatársa, valamint Nagygyörgy András, az Magyar Élelmiszerbank Egyesület külső kapcsolati igazgatója segített feltérképezni, hol tart most a globális élelmiszer-termelés, és mi vár ránk a jövőben.

Extrém időjárás, gazdasági válság, fegyveres konfliktusok

Míg a világ fejlett országaiban elképesztő méreteket ölt az élelmiszer-pazarlás és az élelmiszer-veszteség, addig a legfrissebb ENSZ-jelentés (SOFI 2025) szerint 2024-ben globálisan kb. 673 millió embert sújtott az éhezés, ami a világ lakosságának kb. 8,2%-a.

A FAO elemzései alapján ennek elsősorban három fő oka van: a fegyveres konfliktusok, a klímaváltozás és a gazdasági válságok. Nem kell a 673 millió ember közé tartoznunk ahhoz, hogy lássuk az élelmiszer-termelés nehézségeit, hiszen például az augusztusi aszályt rengetegen megérezték a hazai mezőgazdaságban is.

Az élelmezési világnap (október 16.) – magyar kezdeményezésre – az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) alapítását ünneplő jeles nap. Idén ráadásul mindez egybecseng a FAO fennállásának 80. évfordulójával is: a szervezet 80 éve harcol az éhezés felszámolásáért, az élelmezési problémák megoldásáért és azért, hogy minden emberhez eljuthasson a tápláló és egészséges élelmiszer.

Plántek Lea rámutat arra, hogy az említett három tényezőn kívül más frontokon is akadnak nehézségek. A szegénység, a társadalmi egyenlőtlenségek tovább bonyolítják a helyzetet, hiszen a minőségi táplálkozás továbbra sem érhető el mindenki számára.

Élelmiszer-pazarlás és élelmiszer-veszteség: mindkettőt meg kellene szüntetnünk!

Az élelmiszer-pazarlás élharcosa Magyarországon a Magyar Élelmiszerbank Egyesület.

A Magyar Élelmiszerbank Egyesület olyan non-profit szervezet, amely híd szerepet tölt be a felhalmozódó élelmiszer-felesleg és a rászorulók között. Az egyesület fő célja, hogy hazánkban csökkenjen az élelmiszer-pazarlás és a nélkülözés, valamint minél kisebb környezeti terhelést jelentsen a fölösleges étel megsemmisítése. Rendkívül fontos tevékenységüket 2005 óta végzik.

Az egyesület munkatársa, Nagygyörgy András elmondta, hogy míg az élelmiszer-pazarlás a fejlett országokat érinti, addig az élelmiszer-veszteség inkább a fejlődő országok életét nehezíti. A veszteség hátterében általában a betakarításkor alkalmazott eszközök és mezőgazdasági módszerek elmaradottsága áll. Ide tartozik a gépek által a földeken hagyott terménytől a technológiai módszerek elavultságán át a nem megfelelő tárolásig minden. A pazarlás pedig a túlvásárlásból fakad, hiszen globálisan évente átlagosan 80 kg élelmiszert dobunk a kukába; ez az adat az EU-ban fejenként 110, Magyarországon pedig 93 kg.

Kapcsolódó bejegyzések

Mely élelmiszerek kerülnek a leggyakrabban a kukába?

Mutatjuk, melyek azok az élelmiszerek, amelyeket a leggyakrabban dobunk ki.

Ezt a számot kellene 0-ra redukálni, ám az élelmiszer-ellátási lánc minden pontján problémába ütközünk. A mezőgazdaság, a feldolgozás, a csomagolás, a szállítás, a kis- és nagykereskedelem, a vendéglátóhelyek, szállodák is érintettek. Mindenhol szemléletváltásra van szükség, ám a kihívások eltérőek. A szakember pozitívumokat is említ: a kereskedelmi láncokkal már 10 éve dolgoznak együtt, ez idő alatt a naponta átvehető élelmiszer-felesleg a harmadára csökkent. Ez a dolgozók hozzáállásának, a jobb készletgazdálkodásnak köszönhető. A kereskedelmi láncok is törekednek az élelmiszer-pazarlás csökkentésére, ami meglátszik a számokon. Ezzel együtt az egyesület egyre jobban kihasználja az éttermek által nyújtott lehetőségeket is.

Az elmúlt két évben 600 000 adag meleg ételt mentettek meg, és biztosítottak a rászorulóknak. András rámutat arra, hogy mindez a folyamatos innovációnak köszönhető. Ám a korábbi évek drágulásai a háztartásokban is éreztették hatásukat: az elmúlt 5–10 évben a háztartási élelmiszer-hulladék mennyisége csökkent. Jelenleg kb. 60 kilogrammra tehető az összes veszteség egy átlagos háztartásban minden családtagra, ám ebből 28–29 kilogramm keletkezését meg lehetne előzni. Az élelmiszerhulladék-termelés okai a túlvásárlás, a rossz készletgazdálkodás és a szokásaink. Összességében azonban javuló tendenciát figyelhetünk meg, ami a klímaváltozás tekintetében tudatosabb, ezért az élelmiszereiket is jobban kezelő, megújult szemléletű háztartásoknak köszönhető.

A vendéglátóipari egységek is tudatosabbak, amihez a tisztább törvényi háttér is hozzájárul. A könnyebben értelmezhető jogszabályok levették a felelősséget a vendéglátóhelyek válláról, valamint az Élelmiszerbank új protokollja is segít több ételt megmenteni. A korábbi 3 órás időablak (a meleg ételt 3 órán belül ki kell osztani – a szerk.) 24–48 órára nőhet, ha megfelelően tárolják, és minél gyorsabban lehűtik az ételt. Így az esti rendezvényeken kimaradó ételek is a rászorulókhoz kerülhetnek.

A rendezvények tekintetében is szükség van egyfajta szemléletváltásra. Ha ugyanis a megrendelő elvárja, hogy egy rendezvényen az utolsó percig roskadásig legyen a svédasztal, a szervezők hiába szeretnének fenntarthatóbb megoldásokat.

1,3 milliárd ember élelmiszerét vesztegetjük el

Nem csak az élelmiszer-pazarlás és az ezzel összefüggő elavult nézetek nehezítik a helyzetet. Plántek Lea megdöbbentő adattal szolgál: a világon megtermelt élelmiszer 14%-a elvész, ami a nem megfelelő tárolás és betakarítás számlájára írható. Egyes becslések szerint ez 400 milliárd dollár értékű élelmiszert jelent.

A világon megtermelt élelmiszer egyharmadát soha nem fogják elfogyasztani: ha ezt a számot lenulláznánk, közel 1,3 milliárd embert láthatnánk el élelemmel, amivel gyakorlatilag megoldhatnánk a globális élelmezési problémát.

A megoldás az innovatív lehetőségekben rejlik. Itt sokszor nem nagy beruházásokról van szó, pusztán egy megfelelő rekesz, a megfelelő tárolás hiányzik ahhoz, hogy az élelmiszer végül eljuthasson a fogyasztóhoz. A termény nemritkán már szállítás előtt tönkremegy, holott ez – megfelelő eszközök birtokában – megelőzhető lenne.

Azonban nem csak termelői szinten kell másképp gondolkodni. A háztartások sok esetben nem gondolnak bele abba, hogy az élelmiszer kidobásával a megtermelésébe fektetett energia is a kukában végzi. Ezért is fontos, hogy legalább a kis döntésekben legyünk tudatosabbak, és tartsuk szem előtt, mi is megy veszendőbe a túlvásárlás, túlfőzés vagy nem megfelelő tárolás révén.

Kapcsolódó bejegyzések

Hűtőhasználati kisokos – Te is így tárolod az élelmiszereket?

Kevesebb élelmiszer-pazarlás, jobb hűtőkapacitás: így használd a hűtődet!

Óriási nehézség a megkerülhetetlen klímaváltozás

Természetesen nem várható el mindenkitől, hogy önfenntartó legyen, ezért a gazdák támogatása elsődleges. Így a FAO olyan 10 éves klímastratégiát dolgozott ki, amelynek legfontosabb eleme a gazdálkodók helyzetének javítása. A felmelegedés hatásait a termelők érzik leginkább: a megélhetésüket, a jövőjüket veszélyezteti. A klímaváltozás következményei a hétköznapi ember kilátásait is befolyásolják.

A stratégia része az információátadás, a tudásmegosztás, az új módszerek bevezetése, kipróbálása és a reziliencia. Az alkalmazkodás mellett azonban a jó gyakorlatok megosztása is fontos. A termelők egyedül nem tudják megoldani a helyzetet, támogató szakpolitikára van szükség, valamint a döntéshozók bevonására. Ebben tud segíteni a FAO. Plántek Lea szerint elengedhetetlen a párbeszéd, a vélemények ütköztetése és a lehetséges nézetkülönbségek áthidalása.

A FAO általános javaslatai éppúgy vonatkoznak Magyarországra, mint bármelyik másik EU-s tagállamra, hiszen a FAO és az Európai Unió szoros kötelékben áll egymással. Magyarországon is fontos, hogy a termelők ismeretei, lehetőségei bővüljenek, tudásuk korszerűbb legyen, és ehhez minden támogatást meg is kapnak.

A szakember még hozzátette, hogy ehhez a vízgazdálkodás és a talajjavítás kérdése kulcsfontosságú. Több cikkünkben is foglalkoztunk már ezekkel a témákkal, nem véletlenül: a jó minőségű talaj és a megfelelő vízgazdálkodás nem működik egymás nélkül. A talajélet javítása magával hozza a talaj vízmegtartó képességének alakulását is: lehetséges módszerekként gondolhatunk akár a no-till megoldásra, akár a gépek lecserélésére vagy a talaj regenerálására. A talajtakaró növények telepítése vagy bizonyos gombakészítmények (pl. mikorrhiza – a szerk.) kijuttatása szintén elősegíti a minőségbeli változást, ami ellenállóbb növényeket és magasabb hozamot vonhat maga után.

Lehetséges egyszerre az egészséges étrend és a környezeti fenntarthatóság?

A FAO voltaképpen éppen ezen dolgozik: tápláló élelmiszert mindenki asztalára az erőforrások kimerítése nélkül! Óriási feladat, ám nem lehetetlen. Nagyon fontos, hogy ehhez a helyi kultúrák, hagyományok erőteljes alapot teremtsenek, hiszen figyelembe kell venni azokat a szokásokat, adottságokat, amelyekkel egy adott ország rendelkezik. Nem a gyökeres átalakítás a cél, sokkal inkább az egészséges és tápláló élelmiszer elérhetővé tétele áll a fókuszban.

A magyar lakosság 9,4%-a nem fér hozzá az egészséges élelmiszerhez.

Ahhoz, hogy a helyzet javuljon, legyünk bárhol a világon, megfelelő szakpolitikára és szabályozásra van szükség, amely támogatja a fenntartható és egészséges étrendet, valamint a változatos étkezést. Az említett törekvés az előállításra, a szállításra és a címkézésre is vonatkozik. A táplálkozási ajánlások összeállítása minden országra vonatkozóan nagyon fontos. Ez Magyarország esetében az Okostányér: a lakosságnak szánt útmutató külön a felnőttekre és külön a gyerekekre nézve megfogalmazza az egészséges táplálkozás legfontosabb alapelveit. Ha a javaslatokat figyelembe veszünk, sokkal egészségesebben étkezhetünk.

Plántek Lea szerint az is lényeges, hogy a szakpolitika és a szabályozás ne mondjon ellent egymásnak, harmóniában legyenek egymással, ami szintén komoly kihívás. Éppúgy fontos a fogyasztói tudatosság, a felhasználói ismeretek növelése is, hiszen ha a lakosság nem érti, milyen hatással van a bolygóra az élelmiszer-választása, az étrendje, akkor hiába vannak ajánlások és szabályozások.

A szakember egy példával mutatja meg, milyen kezdeményezések vannak szerte a régióban: a Nyugat-Balkánon, tőlünk nem messze a FAO úgy támogatja és segíti a gazdákat, hogy lehetőséget ad nekik a kísérletezésre, mindezt szakemberek bevonásával. Új módszereket tesztelnek, közös folyamatot vezetnek be, kísérleteznek annak lépéseivel, lehetőségeivel. Erre jó példa a Montenegróban, egy hegyvidéki településen élő, szarvasmarhákat tenyésztő gazda, aki megörökölte a területét, és hatékony tudás nélkül igyekezett talpon maradni. Tudáséhsége és fejlődni akarása révén kapcsolódott be a FAO projektjébe, amelyben olyan képzést kapott, amely segíti őt és gazdatársait a takarmány hatékonyabb előállításában. Így egy kifejezetten gyakorlati alapú kísérletezés során nemcsak közösséget építenek, hanem fellendítik a terület takarmányellátását, lehetőségeit és mezőgazdaságát is. Részesei a folyamatnak, és sokkal könnyebben alkalmazkodnak a klímaváltozás hatásaihoz, mintha néhány prezentáció alapján próbálnák beépíteni a gyakorlatba a hallottakat.

Szükség van a fiatalabb generációkra

A jövő mezőgazdasága kiszámíthatatlan. Nagyon fontos, hogy a fiatalok számára is vonzóvá váljon a mezőgazdaság, ugyanis a vidéki térségek egyre inkább elöregednek. Szükség van arra, hogy a fiatalok részt vegyenek az élelmiszer-termelésben, és szívesen válasszák hivatásuknak a mezőgazdaság különböző területeit.

Legalább ennyire fontos az innováció, a tudomány, a digitális megoldások szerepe. A hatékonyság javítása, a veszteség csökkentése nemcsak a társadalom és a termelés szempontjából lényeges, hanem a fiatalok bevonzásának tekintetében is.

Kiemelkedő helyen szerepel a város és a vidék összehangolása, kapcsolataik erősítése is, hiszen az urbanizáció megállíthatatlan, a vidéki területek néptelenednek, fontos kérdés, hogy ebben a helyzetben honnan számíthatunk majd élelmiszerre? Kétségkívül szükség van tehát a vidékre, ám ahhoz, hogy az említett kapcsolat elmélyüljön, a városban élőknek érteniük kell, hogy az élelem megteremtéséhez szükséges energia milyen mértékű: akár csak egy szem eperről, akár egy tojásról van szó.

Ha a városi emberek jobban belelátnak a vidéki élet működésébe, akkor csökken a jelenlegi szakadék a két életforma között, és az élelmiszer-termelés és -fogyasztás tudatossága és fenntarthatósága nem csupán álom lehet, hanem a jövőnk valósága.

Kiemelt kép: Isza Ferenc, Élelmiszerbank