Az elmúlt időszakban sorra érkeztek a hírek az Észak-Olaszországban tomboló heves szupercellákról, melyeket 10-15 centiméter átmérőjű, sőt még ennél is nagyobb jégeső kísért. Az idojaras.hu-n olvasható cikkből kiderült, mi okozta a rekordméretű jeget.
Rövid időn belül kétszer is megdőlt az európai jégméret rekord: először július 19-én, Carmignano di Brenta közelében hullott 16 centiméteres jég, majd 5 nappal később, július 24-én az Azzano Decimo-nál talált 19 centis jégdarab döntötte meg a rekordot. Mindkét jégdarab Olaszország északkeleti részén hullott le, a két helyszín között mindössze 80 kilométer a távolság légvonalban.
Mi lehet az oka tehát annak, hogy ebben a térségben ilyen pusztító jégeső tudott kialakulni? Milyen folyamatok révén keletkeznek ekkora jégszemek?
Forrás:idokep.hu / ESSL
Jégnövekedés a zivatarfelhőben
Először is nézzük mi kell ahhoz, hogy ekkora jég ki tudjon alakulni. Gondoljunk úgy a zivatarfelhőre, mint egy meredek, hóval borított hegyoldalra. Ezen a hegyoldalon felfelé görgetnek illetve lefelé gurítanak hógolyókat a gyerekek. A felfelé görgetett hógolyó egyre nagyobb lesz, ahogy egyre több hó tapad rá, útközben pedig más, lefelé guruló hógolyókkal is összeütközhet, ami hozzájuk tapad és ezáltal tovább növekszik a mérete. Ezeket a hógolyókat hol gyorsabban, hol lassabban görgetik a gyerekek, olykor vissza is gurulhatnak, de ezalatt is egyre nagyobbak lesznek. Végül elérnek egy akkora méretet, hogy már nem bírják őket tovább görgetni felfelé, és ilyenkor visszagurulnak egészen a hegy lábáig.
Mit tehet Olaszország, hogy ne nyelje el a tenger Velencét?
Ebben a kis példában a hógolyókat felfelé görgető gyerekek jelképezik a zivatarokban uralkodó feláramlást, ami a magasban tarja a hógolyókat, vagyis a jégszemeket. A hegyoldalt borító hó pedig a túlhűlt vízcseppeket szimbolizálja, melyek azonnal ráfagynak a jégszemekre.
A jégnövekedés a zivatarfelhőkben a 0 és -40 °C között légrétegben zajlik, ami a szupercellákban nagyjából 3-8 kilométeres magasságban van.
Minél több időt töltenek a jégnövekedési régióban a jégszemek, annál nagyobbra tudnak nőni, ehhez pedig erős és hosszú ideig fennálló feláramlásra van szükség, ami képes még a nagyobb jégdarabokat is magasban tartani, melyek így extrém méreteket tudnak ölteni.
Miért pont Észak-Olaszország?
Tudjuk tehát, hogy nagyjából hogy zajlik a jégeső kialakulása, és azt is, hogy az extrém jégszemek kialakulásához extrém feláramlásra van szükség. Hogy jön akkor a képbe Észak-Olaszország? Ott miért tud ilyen erős feláramlás kialakulni a zivatarokban? A választ ennek a területnek a földrajzi adottságaiban kell keresnünk.
Észak-Olaszországot északról az Alpok magas vonulatai veszik körül, délről viszont nyitott a Földközi-tenger felé. Az északnyugat felől érkező hidegfrontok hullámot vetnek az Alpokon, vagyis a hideg levegő a felszín közelében csak a hegységet megkerülve tud beáramlani. A hegyek felett, a magasban azonban megtörténik a lehűlés, és mivel a felszínen később érkezik meg a lehűlés, így nagy mennyiségű meleg-nedves levegő tud felhalmozódni a Pó síkság felett. Tehát a magasban lehűl, a felszínen felmelegszik a levegő, ami hatalmas légköri labilitás kialakulásához vezet.
Forrás: idokep.hu
Ráadásul a délnyugat felől Észak-Olaszországba beáramló meleg légtömeg nekiütközik az Alpok vonulatainak, ami feláramlásra készteti a levegőt, és már be is indulnak a heves zivatarok, melyek hamar szupercellává fejlődnek a rendelkezésre álló nagy szélnyírásnak köszönhetően. Most is ez a folyamat játszódott le Olaszországban, ahol az Alpok déli vonulatainál egymás után indultak be az erős, nagy csapadékú (HP) szupercellák.
Extrém hőhullámok, extrém zivatarok
Felmerülhet a kérdés, hogy minden évben kialakulhatnak ilyen erős szupercellák Észak-Olaszországban, de azért az korán sem általános, hogy ilyen extrém jégméretek társulnak hozzá. Ez idén miért valósult meg?
A zivatarok hevességének fokozódásában óriási szerepe van a Földközi-tenger felett lévő rendkívül forró légtömegnek, ami Olaszországban is többfelé emelte 40 °C fölé a hőmérsékletet. Ráadásul a tengerfelszín is jóval melegebb az átlagnál, néhol a 28 °C-ot is eléri. A nagyobb hőmérséklet, nagyobb légköri instabilitást idézett elő, vagyis több energia (CAPE) állt a zivatarok rendelkezésére, ezáltal erősebb feláramlások tudnak bennük kialakulni. A meleg tengerfelszín párolgása pedig a nedvességet is biztosította a heves szupercellák számára.
A hétfő esti Pordenone megyébe érkező, rekordjégesőt hozó szupercella számára az Adria felett lévő nagyon meleg, nedves levegő biztosította az üzemanyagot. A zivatarfelhőben rendkívül erős feláramlás alakult ki, a műholdas mérések szerint a felhő túlnyúló csúcsának hőmérséklete -69 °C-os volt, magassága pedig a 15 kilométert is elérhette. A jégeső hatalmas károkat okozott a térségben, és emellett orkán erejű széllökések is pusztítottak.
Veszélyes konfliktusforrás a napsugárzás és a csapadék manipulálása
Az általános felmelegedés, az egyre intenzívebbé váló hőhullámok, és a melegedő tengerfelszín tehát fokozza a zivatarok hevességét, melyeket gyakrabban kísérhetnek a jövőben is extrém szélviharok és jégesők. Az Európai Heves Zivatarok Laboratóriumának (ESSL) kutatásai szerint az elmúlt évtizedek során nőtt a nagy jégesők gyakorisága Európában. A legnagyobb növekedés pedig pont Észak-Olaszországban tapasztalható.
Forrás: idokep.hu / Varga Sándor meterorológus
Nyitókép: kiwikidsnews.co.nz