Nincs az a veteményes, ahol ne jelennének meg a gazok. És ha már megjelentek, csak a puszta kezünkkel küzdhetünk ellenük, vagy olyan gyomirtókkal, amiket nem szívesen használnánk. Mégsem adhatjuk fel!
Akármilyen földet hozatunk, vagy éljünk az ország bármely pontján, hiába tűnik úgy tavasszal a földünk, mint valami vegytiszta termőtalaj, ahol nincsenek sem gyommagvak, sem más károkozók, sajnos ez csak a látszat. Még ha a legfelső réteget nem is használjuk, és bele sem forgattuk a talajba, akkor is lesznek magok, amelyeket odafúj a szél, vagy amelyeket odahordanak az állatok. Ez egy ideig nem is tűnik fel, csak akkor, amikor a gyom már egy-két levelet is hajt, s elkezdi befúrni magát a haszonnövényeink közé.
Ez pedig azért lehet veszélyes, mert a gyomok általában sokkal életrevalóbbak, mint a paprika- és paradicsompalántáink. Gyorsan nőnek, erős gyökeret vernek, és néhányuk még fel is csavarodik a legközelebbi növényre, szó szerint megfojtva azt. És ez nemcsak palántakorban veszélyes, hanem később, terméskor sem előnyös, ha növények sora szívja el a tápanyagot a zöldségeink elől, s élősködik a nekik kihelyezett trágyán és vízen. Az ellenük való védekezésre pedig a legjobb módszer a kapálás, a gyomlálás.
A saját dolgunkat könnyíthetjük meg, ha magaságyásokkal dolgozunk, ugyanis ekkor nem kell görnyednünk, és a talajszintről is kevesebb gyomnövény jut be. További jó védekezés lehet az előnyös társítás, amivel az ízeltlábúakat is kívül tarthatjuk, de a munkát ezek sem spórolják meg a gondos kertésznek.
Kiemelt kép: Canva