Aki tavasszal belevágott a kertészkedésbe, annak mostanra tele a hasa saját termesztésű finomságokkal. Vége lassan a vegetációs szezonnak, mit kezdjünk a veteményessel?

Számos cikket írtunk arról, hogy még akár egy lakás erkélyén is lehet minikertünk, magaságyással és/vagy függőlegesen elrendezett zöldségtermő kaspókkal. Akinek pedig van némi szabadkertje, annak igen jó dolga volt, hiszen ha nem volt rest az év során gondozni egy jól megtervezett ágyásrendszert, akkor tán még télire is tett el a lecsóból. Októberben viszont a legtöbb vetett zöldségünknek vége, mindenki készül a télre. Mit tehetünk az „üresen” maradt veteményessel?

Kapcsolódó bejegyzések

Nem minden ízeltlábú ellenség, ami a veteményesben van!

Vannak kifejezetten hasznos ízeltlábúak, mint például a katica. Azt viszont már kevesen tudják – vagy legalábbis nem sokan számolnak vele – hogy van egy lárvaállapota, amit nem szabad bántani.

Aki megfogadta a tanácsainkat, annak mára egy jól működő komposztládája is van valahol a kertben, tán még gilisztákat is nevel. Bizony nem is kell tovább gondolkodni, szépen ki kell „gyomlálnunk” az ágyásokat, és mehet minden a komposztba, így visszakerülhet a körforgásba mindaz, ami belőle termett. Amikor aztán két-három év múlva megbontjuk a komposztot, a magaságyások egyik rétegeként „újra” megehetjük ugyanazt a növényt.

Az egész tehát a szemléletünkön múlik: úgy tekintünk-e a kertre, mint egy örökmozgó körforgóra, amelynek mi a gondnokai vagyunk, vagy csak kihasználjuk a termőtalajt, és a lényeg az, hogy lakjunk ma jól? Mondanunk sem kell, hogy nemcsak fenntarthatósági szempontból, de a következő évi termés miatt is számít, hogyan bánunk a kerti „hulladékkal”. Így aztán visszaadhatjuk az anyaföldnek, amit adott nekünk az év során.

Kiemelt kép: canva