Kicsit az irodalom és a történelem világába is betekintve, de elsősorban mégis az egészséges táplálkozást szem előtt tartva bekukkantunk 48-as forradalmárjaink étkezési és ivási szokásaiba. Kiderül, hogy milyen zöldséget utált Petőfi, és hogy a forradalmárok egyike kis túlzással vegetáriánus volt.

A Pilvax és a kávéházi kultúra

A reformkortól kezdve vitathatatlanul a kávéházak voltak mind a kultúra, mind a politika, mind pedig a gasztronómia központjai. Olyannyira, hogy a 19. század végére Budapesten közel 550 kávéház üzemelt. A különböző érdeklődésű, foglalkozású, politikai nézetű, nemzetiségű emberek más-más kávéházakban találták meg helyüket. Külön törzshelyük volt a medikusoknak, a jogászoknak, a kereskedőknek, de az összes kávéház közül a Pilvax volt a leghíresebb. A Pilvaxot 1838-ban Privorszky Ferenc nyitotta, ekkor még nem ezt a nevet adta neki. 1842-ben Privorszky kávéslegénye, Pillvax Károly vette át a ház vezetését. Ettől kezdve a kávéházat Pillvax kávéháznak nevezték, és ekkortól vált a fiatal közéleti személyiségek kedvelt helyévé. És bár 1844-től már nem Pillvax Károly üzemeltette, a neve megmaradt. A 19. század második felére megkopott a népszerűsége, 1911-ben el is bontották az eredeti épületet, a ma is látható épületben nem poharaztak és falatoztak nagyjaink.

A kávéházak és a menü

A fiatal diákok, írók ritkán tudtak saját konyhát fenntartani, így meleg ételt a kávéházakban vettek magukhoz. Megoszlanak a vélemények arról, hogy a kávéházak nevezhetők-e mai szemmel nézve éttermeknek, de egy biztos, a kávéházakban bármely napszakban lehetett enni és inni. Alapvető főtt ételnek számított a gulyás, de az akkor még prémiumnak számító virsli is elérhető volt. Reggelente jellemzőek voltak a péksütemények, a házi kuglóf, a kalácsok és a deákkenyér, amelyet forró tejjel is lehetett fogyasztani. Ezentúl lehetett még forró csokit és különféle kávékülönlegességeket kérni. A korabeli vendég ihatott kapucínert, de kérhetett a feketéje mellé tejszínt vagy tejfölt is, sőt volt alkoholos kávé is. Az alkoholos italok palettája széles volt, voltak kávéházak, ahol forralt bort és forró sört is lehetett kapni. Aztán ott volt a puncsok számtalan variációja is, az ánizzsal ízesített kávélikőr és az ördögitalként emlegetett krampampuli. (A krampampuli egy ördögarcra emlékeztető üstben felszolgált ital volt földarabolt gyümölcsökből, püspökkenyérből és alkoholból. Rumot, pálinkát öntöttek a száraz hozzávalókra, melyet meggyújtottak, majd felöntötték forralt borral.)

Inkább török kávé, mint olasz eszpresszó

A kávézás török szokás volt, gyorsan meghonosodott egész Európában. Elsők között Bécsben kávéztak, onnan jutott el hazánkba. A reformkorban a városi polgárság már megengedhette magának a kávézás élményét. Ne sűrű eszpresszóra gondoljunk! A kávéőrleményt kondérban bő vízzel felforralták, ezt tartották egész nap melegen. Tehát a török kávéhoz hasonló, hígabb italt képzeljünk el, amelynek alacsony volt a koffeintartalma, így bátran lehetett szürcsölgetni egész nap.

Forradalmárjaink kedvenc fogásai

Nyári Krisztián történész és irodalomtörténész elmondta, hogy Petőfi nem tartozott a nagy ínyencek közé, de azt lehet tudni, hogy mit nem szeretett. Egyik feljegyzésében ezt írja: „Ha kritikusok nem volnának: a világon legjobban utálnám a tejfölös tormamártást, de így azoké az elsőség, s csak második helyet foglal a tejfölös-torma.”

Kortársaitól pedig tudni lehet, hogy a húsételek közül szerette a gulyást, egyik kedvence volt a túrós csusza, és gyakran fogyasztott aludttejet. Étrendje és ízlése alapján igazából nem is sokban különbözik a 19. század költőzsenije egy mai embertől. Bort nem sokat fogyasztott, mert fájt tőle a gyomra, de annál több kávét ivott.

Petőfi kortársa és barátja, Jókai Mór már ínyencnek számított. Nagyon szerette a kapros-túrós lepényt, sokat fogyasztott kacsasültet lila káposztával, továbbá szerette a gombákat és a tengeri herkentyűket, a kedvence mégis a bableves volt füstölt malackörömmel, tejföl nélkül. Felesége, Laborfalvi Róza rendkívül jó szakácsnő volt, így Jókai egész életében el volt kényeztetve finomságokkal.

Kossuth Lajos különösen kedvelte a gyümölcsöket, az édességek közül pedig a lekváros fánkot szerette a legjobban. Vörösmarty Mihálynak a malacsült és a töltött káposzta volt a mindene, a Nemzeti Színház igazgatója, Bajza József pedig lényegében vegetáriánus volt, mivel szinte csak zöldséget és gyümölcsöt evett.

Görgeynek vaskos memoárja maradt ránk, melyben fény derül étkezési szokásaira is. Ezek alapján viszonylag visszafogott, aszkéta életet élt, és bár hadvezéreinek megengedte, hogy borozzanak és mulassanak, ő kerülte az italt. Ez nem mondható el Guyon Richárd feldunai hadosztályparancsnokról, aki angol mintára jóformán folyamatosan ivott, és itatta a katonáit is, ezzel fokozva a harci kedvet.