A féreghajtó szerek a gyepek élővilágát is károsítják, pedig lenne egyszerű megoldás

Természeti környezetünket napjainkban számos kedvezőtlen emberi hatás sújtja. Ennek eredményeképpen immár olyan globális szintű kihalási hullámot indítottunk el, amelyben sajnos Magyarország is jelentősen érintett. Egyes negatív tényezők – például az öreg erdők kitermelése, az élőhelyek felszámolása, a nagy léptékű iparosítás – közismertek, azonban léteznek olyan összefüggések is, melyeket csak nemrégiben tárt fel a tudomány. Ilyen korábban rejtett összefüggés a haszonállatoknak adott féreghajtó szerek hatása a gyepek élővilágára, különös tekintettel az ízeltlábúakra. Ennek kapcsán Tóth Máté természetvédelmi mérnökkel, a 2021 szeptemberében indult LIFE for BUGS & BIRDS projekt munkatársával beszélgettünk.

Kérlek, mondj pár szót a kutatásotokról, amelynek keretében a féreghajtó szerek által okozott problémával is foglalkoztok!

A kutatás a LIFE for BUGS & BIRDS projekten belül valósul meg. Ez egy főként európai uniós, illetve agrárminisztériumi támogatású LIFE projekt. Az EU-s LIFE-projektek a közösségi jelentőségű, NATURA 2000-es, veszélyben lévő, felmorzsolódott élőhelyek, illetve ritka állat- és növényfajok támogatását, segítését célozzák. A projektünk a Kiskunsági Nemzeti Parkon belül Miklapuszta tájegységben, egy több mint 4000 hektáros szikes, mocsaras gyepterületen valósul meg.

Miklapusztán a 2000-es évekig intenzív legeltetés folyt, ahol nagyon szép szikes tavak és mocsárrétek váltakoztak, de a legeltetés felhagyásával becserjésedett a terület, megnőtt a fű, és sok helyen homogénebb állomány alakult ki, illetve az invazív ezüstfa nagyon elterjedt. Így az ilyen élőhelyeket kedvelő rókák, vaddisznók, dolmányos varjak, szarkák állománya is nem kívánatos növekedésnek indult. Pedig még a 2000-es évek előtt itt volt az egyik legjelentősebb vízimadár-élőhely az országban. Azóta sajnos nagyon lecsökkent a partimadarak száma, így a projektnek az is célja, hogy ezeknek a fajoknak segítsünk. A projekt célfajai a széki lile, az ugartyúk, a bíbic, a piroslábú cankó, a gulipán, illetve a gólyatöcs.

Azóta, hogy újraindult a legeltetés rovarbarát módon, azaz a káros féreghajtó szerek nélkül, valamint a kaszálások révén javult a gyepek állapota, és az ezüstfások jelentős részét megszüntettük, a madarak száma is növekszik. A Debreceni Egyetem kutatói monitorozzák a madarakat a területen, és az eredményeik azt mutatják, hogy a bíbic állománya az ötszörösére nőtt, a széki liléből 0 pár volt a projekt elején, most már 6 pár fészkel belőle, a gólyatöcs, illetve a gulipán is megduplázta az állományát. Egyedül az ugartyúk esetében nem értünk el sikereket, ez a faj továbbra is hiányzik a projektterületről.

A védett növények állományai is növekednek. A Kárpát-medencei bennszülött fajunkat, a kisfészkű aszatot tudom felhozni példaként. Ebből a fajból a projekt elején több mint 10 000 virágzó tövet találtunk, de azóta az eltelt években több mint 50 000 tőre növekedett az állománya a különböző gyepkezelések hatására.

Miklapusztán él a csak a kiskunsági gyepekben előforduló, pusztai gyalogcincér nevű rovaralfaj egyik legerősebb állománya. Kutatásaink e faj mellett kiterjednek több ganajtúrófajra is. A projekt célja, hogy a pannon szikes gyepeket, illetve löszpusztagyepeket mint veszélyeztetett élőhelytípusokat innovatív, rovarbarát módon kezeljük, és megvizsgáljuk azt, hogy ezek a kezelések milyen hatással vannak az állat- és növényfajokra, köztük a rovarokra.

Ha az országos helyzetet nézzük, akkor milyen állapotban van hazánk ízeltlábú-állománya? Milyen tendenciák zajlanak a rovarok körében?

A nyugat-európai országokhoz képest még viszonylag erős állományokkal rendelkezünk, de az újabb kutatások azt mutatják, hogy a helyzet folyamatosan romlik. Ennek egyik fő oka az egyre intenzívebb mezőgazdasági művelés, mind a szántókon, mind a gyepeken.

Kapcsolódó bejegyzések

Fennmaradhat-e az emberiség egy rovarok nélküli világban?

Kárba veszhet 480 millió év rendkívül fontos munkája? Mi lesz velünk rovarok nélkül?

Vannak olyan gyepterületek, ahol az ízeltlábúfajok állományai 50–60%-kal csökkentek. Nemcsak az egyedszámok fogyatkoznak, hanem a fajok száma is. Ez a hatalmas csökkenés mennyi idő alatt következett be, és milyen hatást vált ki mindez az ökoszisztémákban?

Nyugat-európai vizsgálatok szerint egyes helyeken 10–20 év alatt csökkent a rovarok egyedszáma a felére vagy ennél is kevesebbre. Ez óriási probléma. Főként azért, mert az ízeltlábúak a legtöbb ökológiai rendszer fontos részei. Például hiányuk következtében csökken a tápanyagforgalom, romlik a talajok szerkezete, vízháztartása és a növényzet sokfélesége. A rovarokkal gyakorlatilag minden magasabb rendű állat táplálkozik, még néha növényevők is fogyasztják őket. A probléma ily módon kihat a teljes táplálékláncra. Közép-Európában ez még nem okoz olyan nagy gondot, mint tőlünk nyugatabbra, de néhány év vagy talán egy évtized múlva ez az egyik legnagyobb természetvédelmi probléma lehet hazánkban is.

Mi okozza a rovarok és más ízeltlábúak fogyatkozását?

Elsősorban a mezőgazdaság egyre intenzívebb formái, a mezővédő bokor- és erdősávok eltűnése, a nagy táblás monokultúrák megjelenése csökkentik leginkább a rovarok szaporodó- és táplálkozóhelyeit. A legnagyobb gond azonban a vegyszeres rovarirtás, a vegyszeres növényvédelem, de akár a kémiai szúnyogirtást is ide vehetjük. Mivel ez sem szelektív módszer, ez is óriási gondot okoz.

A legújabb kutatások azonban kimutatták azt is, hogy a gyepeken, legelőterületeken is csökken a rovarok száma, pedig itt nincs vegyszeres növényvédelem. Ez a csökkenés jó eséllyel az ivermektin-hatóanyagú féreghajtó szerekre vezethető vissza.

Ezeket már az 1990-es évek óta alkalmazzák Magyarországon és gyakorlatilag az ország jelentős részén, jelentős faj- és egyedszám-csökkenést okozott a legelőterületeken.

Hogyan kerül a környezetbe a féreghajtó szer?

Az ivermektin az ilyen hatóanyagú gyógyszerekkel kezelt legelő állatok trágyájával kerül ki a gyepekre. Magyarországon jelenleg 28 ivermektin-hatóanyagú féreghajtó szer van forgalomban. Ezek a szerek rendkívül hatékonyak, de nemcsak a külső és belső állati élősködőket pusztítják el, hanem – a legelőre kikerülve – a trágyát lebontó, hasznos ízeltlábúakat is. Ez a hatás addig, amíg a szer le nem bomlik, vagyis akár 35 napig is tarthat. Elsősorban a ganajtúróbogár-fajoknál vannak óriási gondok. Az ivermektin vagy a petéket, vagy a petékből kikelő lárvákat pusztítja el. Egyes vizsgálatok szerint az ivermektin rendszeres használata a fajok egyharmadának és az egyedek közel felének eltűnését okozhatja mindössze 5 év alatt.

De mellettük gyakorlatilag minden olyan lebontó élőlény, amely a trágyát valamilyen módon hasznosítja, elpusztulhat ettől a szertől, hiszen 30–35 napon át számukra halálos dózisban van jelen. Mindez negatív hatással van a növényekre is, magára a gyepre, a legelőterületre is. A trágyát hasznosító fajok járatokat fúrnak, felaprózzák a trágyát, annak egy részét leviszik a föld alatti járataiba, például a ganajtúrók kis galacsinokban leássák, így a tápanyag visszajut a talajba, és a növények számára könnyebben felvehető formájú lesz. Ha nincsenek ezek a lebontók, nem aprózzák fel, nem szállítják szét a szerves anyagot akár a talajba, akár a gyepterületen, akkor a trágyakupac egy helyben maradva nem bomlik le, és kiégeti a gyepet. Így tápanyagként sem hasznosul, a növények nem tudják – vagy nem tudják olyan hatékonyan – felvenni.

Magyarországon – különösen az alföldi gyepterületeken – már meg lehet figyelni, hogy a trágyakupacok egyszerűen ott maradnak a legelőn. Nincs semmi, ami széthordaná őket, felhalmozódnak. Ily módon csökken a legelőterület és a fűhozam is.

Kapcsolódó bejegyzések

Így trágyázz, ha bő termést szeretnél!

A talaj trágyázását főként ősszel szokták végezni, ám most sem késő hozzálátni a veteményesek tápanyag-utánpótlásához.

Az ivermektin csak a rovarokat károsítja, vagy a magasabb rendű élőlények szervezetében is okozhat gondot, ha a táplálékláncba kerül?

Nincs vizsgálat az ivermektin közvetlen hatására vonatkozóan magasabb táplálkozási szinteken. Egyébként addigra, hogy magasabb rendű állatok is elfogyaszthassák, valószínűleg már lebomlik, csökken a hatóanyag erőssége. Ugyanakkor nem tudjuk, hogy a ganajtúró bogarakat fogyasztó madarakra – mint a seregély, a bíbic, a búbos banka, az ugartyúk vagy a széki lile – a hatóanyagnak van-e közvetlen hatása, és ez milyen erős. Rájuk leginkább „csak” közvetett hatással van oly módon, hogy csökken a táplálékuk. Ha a trágyához kötődő ízeltlábúak fogyatkoznak, a rovarevő kétéltűek, hüllők, madarak és emlősök is kevesebb élelmet találnak a legelőterületeken.

Milyen megoldást találtatok az ivermektin által okozott problémára?

A projekt természeti értékekben leggazdagabb, úgynevezett magterületén kifejlesztettünk egy rovarbarát legeltetési rendszert, és ezt azóta népszerűsítjük a gazdálkodók körében. Igyekszünk ezt számos fórumon terjeszteni, illetve az ország több területén működő gazdálkodók közül többen is jelezték már, hogy rovarbarát módon legeltetnek. A megoldás igazából végtelenül egyszerű. A legfontosabb az, hogy az ivermektin-hatóanyagú szerekkel kezelt állatok a szer lebomlási idején belül ne kerüljenek ki a legelőre. Ezt legkönnyebben úgy lehet elérni, ha a legelő állatokat a kihajtás előtt legalább öt héttel kezeljük, vagy ha az állatokat a legeltetési szezon végén, például novemberben, a behajtás után kezeljük. Egy másik megoldás, ha a gazdálkodó az ivermektint más, a rovarokat nem károsító szerekkel, például albendanin- vagy más hatóanyagú féreghajtó szerekkel helyettesíti. Ez nem mindenütt kivitelezhető, mert vannak gazdálkodók, akik az ivermektintől nem akarnak megválni, hiszen egy gazdálkodó esetében nem a természetvédelem a fő cél, hanem az, hogy profit legyen a legeltetéses állattartásból.

Sajnos Magyarországon jelenleg a legtöbb gazdálkodó a tavaszi kihajtáskor adja be a féreghajtó szert az állatainak. Így viszont ez a trágyával kikerül a gyepre még a lebomlási időn belül, éppen akkor (májusban, június elején), amikor számos ízeltlábúfajnak szaporodási csúcsidőszaka van. Ha azonban a kihajtás előtt 5–6 héttel vagy pedig a behajtás után adják be az állatoknak a szert, akkor az ivermektines trágya az istállóban ürül, így már nem jut ki a gyepterületekre.

Sajnos ott, ahol az ivermektin miatt nagyrészt eltűnik a ganajtúróbogár-fauna, akár hosszú évekbe telhet, mire újra egészséges mennyiségben lesznek jelen. A mi vizsgálataink alapján azonban azt lehet mondani, hogy a rovarbarát módon legeltetett területeken már növekszik a ganajtúróknak mind a faj-, mind pedig az egyedszáma.

Ez biztató. És mit tehet az, aki nem gazdálkodó? Mit tehet a lakosság a rovarok segítése érdekében?

A legfontosabb az, hogy használjunk minél kevesebb rovarölő vegyszert a lakásban, az erkélyen, a veteményeskertben. Ezen kívül azzal segíthetünk, ha minél változatosabb élőhelyeket teremtünk a saját telkünkön vagy akár egy erkélyen. Hagyjuk meg az idős korhadó fákat – akár lábon, akár kidöntve –, hagyjuk meg az avart a bokrok, a fák alatt, ez is jelentős búvó- és táplálkozóhely sok faj számára, nemcsak az ízeltlábúaknak, hanem például a madaraknak, a kisemlősöknek is. Végül pedig hagyjunk élőhelyet a rovaroknak a gyepeken is, azaz ne nyírjuk le a füvet mindenhol vagy túl gyakran a kertben, hagyjunk meg néhány négyzetmétert a magas fűnek és a vadvirágoknak!

Ezen kívül hozzunk létre kisebb tavakat, itatókat! Ezeket szintén nemcsak a gerinces állatok használják, hanem például a beporzó rovarok is. Változatos növényvilágú kertet alakítsunk ki, akár beporzóbarát magkeveréket elhintve. A kert végébe kihelyezhetünk rőzserakásokat vagy akár rovarhoteleket is, ezek is nagyon jó táplálkozó-, szaporodó- és telelőhelyek az ízeltlábúak számára.

Köszönjük a beszélgetést!

A LIFEforBUGSandBIRDS (LIFE20 NAT/HU/001404) projekt az Európai Unió LIFE Programjának támogatásával valósul meg.

A projekt koordináló kedvezményezettje a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont, együttműködő partnere a Dunatáj Természet- és Környezetvédelmi Közalapítvány, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság és a Debreceni Egyetem. Bővebb információt a projekt webhelyén és Facebook-oldalán olvashatunk.

Kiemelt fotó: Lengyel Szabolcs