A Bükkalja madártani értékei között kiemelkedő szerepet töltenek be a récefélék családjába tartozó fajok. Többük bizonyítottan költ a területen, többségük azonban, mintegy 26 faj, csupán szezonálisan jelennek meg a Bükki Nemzeti Parkhoz tartozó területen. Sokáig a szép, vörösesbarna tollazatú madár is utóbbi csoportot erősítette, idén viszont a bükkábrányi halastavaknál sikerült megbizonyosodni fészkeléséről.
A cigányréce a mindenki által ismer vadkacsánál kisebb, de tollazata legalább annyira színpompás. A nászruhás hím könnyen felismerhető vörösesbarna színárnyalatairól, világítóan fehér, alsó farkfedőiről, feketés szárnyáról és hátáról, valamint fehér íriszéről. A tojó színei fakóbbak, és a szeme színe sem világos –írja a Bükki Nemzeti Park honlapja.
Mivel a cigányréce fészkelési időszakában meglehetősen rejtőzködő, nehéz megfigyelni őket. Erre sokkal inkább az őszi és tavaszi vonulási időszakban nyílik lehetőség. Ilyenkor az állóvizeinknél nem ritkák az egy-két tucatnyi madarat számláló csapatai sem, de egyes hazai vizeinken 50-100 madár is koncentrálódhat.
A faj Európa nyugati felén meglehetősen ritka, és elterjedési területe egyre inkább húzódik vissza keleti irányba, de szerencsére a hazai cigányréce-költőállomány az utóbbi két évtizedben stabilnak tűnt. Egyes adatok szerint kismértékben még növekedett is az állomány, amely 800-1500 párra tehető. A faj globális helyzete azonban nem túl rózsás, állomány a IUCN Vörös listájának besorolása szerint „veszélyeztetettséghez közeli”.
A faj nehéz helyzetbe kerülésében komoly szerepet játszik az emberi tevékenység. Mindenekelőtt a faj számára költőhelyként, a vonulási időszakban „tranzit állomásként”, vagy a telelő helyként szóba jöhető vizes élőhelyek kiszáradása, leromlása, átalakulása, esetleg megszűnése. Komoly szerepet játszik emellett a vadászat is, mely a nyilvánvaló hatás mellett a tavak iszapjába került ólomsöréttel is mérgezi az állatokat. Magyarországon a cigányréce mintegy 30 éve fokozottan védett fajnak számít, eszmei értéke 500 ezer forint.