Világszerte ma ünnepeljük a gyereknapot. Ennek kapcsán beszélnünk kell egy szomorú tényről, a napjainkban zajló gyermekmunkáról, amely több mint 160 millió 5 és 17 éves kor közötti gyereket érint.
Közülük minden második, azaz 80 millió végez különösen veszélyes munkát bányában vagy gyárban. Ez körülbelül annyi gyermeket jelent, amennyi Európában él. Az elmúlt 20 évben lassú ütemben csökkent a gyermekmunkások száma, de sajnos 2020 óta minimálisan emelkedik.
A gyermekek dolgoztatásának a problémája leginkább az utóbbi egy-két évszázadban jelent meg a tankötelezettség, a közoktatás bevezetésesével és elterjedésével. Erről egyébként remek korhű lenyomatot ad Deáky Zita Gyermekmunka fényképeken a 20. század elején Magyarországon című munkája. Ebből kiderül, hogy 100–150 évvel ezelőtt még Amerikában és Magyarországon is készültek olyan fényképek a gyermekmunka kapcsán, amelyekkel ma afrikai vagy ázsiai országok vonatkozásában találkozunk.
Megtört a korábban javuló trend
Sajnos az Ukrajnában zajló háború és az elmúlt évek pandémiája nem segítették a 2000-es években elindult biztató trendet. A gyermekmunka visszaszorulása ugyanis először megállt, de aztán a 2008 és 2016 közötti eredményeket sem sikerült megtartani – áll az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezetet) fent hivatkozott kutatásában.
Forrás: www.weforum.org
Az ENSZ által 1919-ben alapított ILO szervezet célja a munkavállalók alapvető munkaügyi és szociális jogainak védelme, így rendszeresen készítenek jelentést a gyerekek munkavállalási helyzetéről. A szervezet 1973-ban szabályozta a munkavállalás alsó korhatárát és feltételeit. Magyarországon egyébként a munkavállalás alsó korhatára 16 év, ami összhangban van a világszerte jellemző 14 és 18 év közötti korhatárral. A legtöbb országban 14–16 éves kortól korlátozott ideig és meghatározott típusú munkát végezhetnek a gyerekek. A szabályozás a 18 év fölöttieket már nem érinti.
Nem minden gyermekek által végzett munka minősül gyermekmunkának. Az ILO nemzetközileg elfogadott egyezménye alapján a gyermekmunkát olyan gazdasági kizsákmányolásként definiáljuk, amely veszélyezteti egy gyermek iskoláztatását, egészségét, illetve fizikai, szellemi, lelki, erkölcsi fejlődését.
A gyermekmunka döntő hányada a fejlődő országokra jellemző, és a szegénységhez köthető. Így azokat sújtja leginkább, akik a legrosszabb körülmények között élnek. Vagy olyan területeken foglalkoztatnak gyerekeket, amelyek kiemelten veszélyesek, vagy pedig kevesebbet fizetnek nekik ugyanazért a munkáért, mint másoknak.
Külszíni bányák, keskeny járatok
Afrikában leginkább a járvány gazdasági hatásai miatt romlott a helyzet. A szubszaharai régióban közel 9 millió gyereket fenyeget a gyermekmunka veszélye a járvány okozta romló gazdasági viszonyok, a recesszió miatt. Ugyan gyerekek a mezőgazdaságban dolgoznak a legnagyobb arányban (körülbelül 70%-uk), a körülmények és a 10–12 órás munkanapok miatt gyakran ezek is veszélyesnek számítanak. Nem beszélve a különböző külszíni bányákról, ahol a gyerekek nemesércek, drágakövek – smaragd, ametiszt, akvamarin, turmalin és gránit – után kutatnak. De nemcsak a luxusipart szolgálják, hanem a technológiai ipart is: sokan hagyományos ércbányában vagy ritkaföldfémek külszíni fejtésénél dolgoznak.
Forrás: www.change.org
A Kongói Demokratikus Köztársaságban megtermelt arany 90%-a gyermekmunka eredménye. A veszélyes munkakörülményeken és a 12 órás munkaidőn túl a gyerekek bántalmazásnak és nemi erőszaknak is ki vannak téve.
Veszélyesnek vagy egészségtelennek akkor minősülnek a munkakörülménynek az ILO adatgyűjtése alapján, ha tűz, hőség, erős napfény vagy éppen nyirkos, poros, penészes és piszkos körülmények között kell dolgozniuk a gyerekeknek. De ide tartozik a napi 8 órát meghaladó munkamennyiség, a veszélyes munkaeszközök használata, illetve az éjszakai munka is.
Ilyen kiemelten veszélyes terület a fent említett bányászat is. Afrikában sok nemesfém- és drágakőbányában dolgoztatnak gyerekeket, hiszen kisebb a testük, így könnyebben boldogulnak a felszínről induló szűk járatokban. De nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a gyerekek kizsákmányolhatóak, kevesebb fizetéssel is beérik.
Kapcsolódó bejegyzések
Gerillák és füstölgő szeméthegyek mobiljaink nyomán
Kisebb bánya lakozik a telefonunkban, amely veszélyes e-szemétként végzi. A készülékeinkben lévő anyagok kitermeléséhez vér tapad.
A fast fashion árnyoldalai Ázsiában
A gyermekmunka, ahogy fent taglaltuk, nem minden esetben illegális, sokszor azonban úgy válik kizsákmányolóvá, hogy a gyerekeket túldolgoztatják, vagy nem biztosítják a megfelelő körülményeket számukra. Ennek bizonyítása nem mindig egyszerű, ami nehezíti a gyermekmunka felkutatását és nyomon követését.
Egyik nagy szektor, amely szintén könnyen foglalkoztat gyerekeket a szürke gazdaságban, a textil- és ruhaipar. Jellemzően a nyomott árak, a kézimunka kiemelt szerepe, a megoldatlan gépesítés, automatizálás terel tömegeket ezekbe a gyárakba.
De Ázsiában is bőven találkozhatunk gyerekekkel más körülmények között. Az alábbi videóban például egy indiai külszíni bányában dolgoznak, ahol csillámot hoznak a felszínre, amit a szépségipar dolgoz fel nagy tételben. A videó kapcsán több szépségápolási márka is megszólalt. A Lush például a videó hatására felgyorsította a szintetikus csillámra való átállását. Mások, mint a L’Oréal és a tulajdonában lévő Maybelline, Urban Decay, Essie, Nyx márkák viszont úgy nyilatkoztak, hogy véleményük szerint gyengítené a helyi gazdasági lehetőségeket, ha elállnának az indiai csillám importálásától.
A gyermekkor vége
A gyerekek kizsákmányolása, eszközként való használata azonban nem csak a gyermekmunka kapcsán érhető tetten. A háborúk, a gyermekmunka vagy akár a kényszerházasságok miatt a gyerekek millióinak ér véget idejekorán a gyermekkora.
Forrás: catchnews.com
Ezt a jelenséget próbálja felderíteni és nyomon követni a 100 éve alapított Save the Children szervezete is. Rendszeresen közzéteszik, hogy a 186 vizsgált országban a gyerekek mekkora hányadának ér korán végett a gyermekkora, és mi áll ennek hátterében. Magyarország a 36. helyen áll, több más nyugati ország is viszonylag a lista elején végzett. A helyzet – nem meglepően – Afrikában és Ázsiai fejletlenebb régióiban a legrosszabb, a listát kizárólag szubszaharai országok zárják.
