Mi az a növényvakság, és mit lehetne tenni ellene? Vakság egyáltalán?

Láthatatlan növények?

Nem hangoskodnak, alig mozognak, így nem hívják fel magukra a figyelmet úgy, mint az állatok. Gyakran átnézünk a növényeken, alig ismerjük őket, és keveset fogunk fel abból, hogy mennyire alapvető szerepük van a földi ökológiai rendszerekben és az emberi életben is. Nagy eséllyel nap mint nap rengeteg növény mellett sétálunk el anélkül, hogy rájuk csodálkoznánk, észrevennénk a sokszínűségüket. Szinte sosem gondolunk bele abba, hogy mennyiféle növényt fogyasztunk, és hogy ez sok-e vagy kevés. Alig fordítunk figyelmet rájuk, keveset tudunk róluk, és nem értékeljük őket eléggé. Ez a jelenség a növényvakság nevet kapta.

Mi mindent köszönhetünk a növényeknek?

Szén-dioxidot tárolnak, szerves vegyületeket építenek fel, hatnak a globális vízkörforgalomra, anyagokat alakítanak át és halmoznak fel, mérséklik a talajeróziót, és számtalan más élőlénynek nyújtanak otthont vagy táplálékot. Mindezekkel befolyásolják a globális és a lokális éghajlatot, alapvető szerepet játszanak a földi ökológiai rendszerekben, és hozzájárulnak az élet sokféleségéhez. Gyepek, erdők, vízi életközösségek megalapozói. Szerepük sokszínű és átható, alapvetőek a földi élet fenntartásában. De ennél közvetlenebb módokon is hozzájárulnak az emberi élethez. A növények jelentik táplálkozásunk alapját: akár közvetlenül fogyasztjuk őket, akár állati terméket eszünk, növények nélkül éhen halnánk. De a növények egészségügyi, gyógyászati szempontból is fontosak, és persze attól függetlenül is értékesek, hogy mennyi hasznot hajtanak.

Szeressük a növényeket!

Egyes kutatók szerint a növényvakság kifejezés rossz, nem helyes a vakság szó.^1,2 Egyrészt valami eleve adott, gyakorlatilag megváltoztathatatlan helyzetet sugall, pedig ez szerencsére nem így van. Másrészt azt a képzetet kelti, mintha egyetlen helyes módja létezne annak, hogy hogyan kell látni a világot. Továbbá negatív érzelmeket hoz elő a látássérültséggel kapcsolatban.^1,2 Én még annyit tennék hozzá ezekhez, hogy rengeteg olyan élőlény, csoport, folyamat, jelenség van, amelyekre nem figyelünk oda, és amelyeket nem értékelünk eléggé. A probléma tehát túlmutat a növényeken. De most maradjunk az eredeti kérdésnél! Mit tegyünk? A válasz röviden: szeressük a növényeket!

Gondozzuk a növényekhez fűződő kapcsolatunkat!

Lássunk néhány lehetőséget arra, hogyan kerüljünk közelebb a növényekhez, hogy jobban értékeljük őket!

• Idézzünk fel növényekkel kapcsolatos élményeket, történeteket! Hol találkoztunk olyan faóriással, amely mellett állva földbe gyökereztek a lábaink? Melyik barátunk, családtagunk jut eszünkbe egy-egy növényfajról? Mi a kedvenc növényünk? És milyen növények vannak a kedvenc ételünkben?
• Nézzünk körbe a saját lakóhelyünkön! Hányféle növényt találunk? Felismerjük, hogy melyik milyen fajba tartozik? Miben különböznek, és hogyan kapcsolódnak más élőlényekhez?
• Használjuk minden érzékszervünket! Figyeljük meg a színeket, a mintákat, a formákat! Tapintsunk meg sokféle növényt: szőröset, csupaszt, szúrósat, keményet és lágyat! Próbáljunk ki (régi) új ízeket – persze csak ehető növényeket! Szippantsunk mélyet a növények illatába vagy épp szagába!
• Neveljünk növényeket! Próbálkozzunk magról neveléssel, dugványozással, palántázással! Kísérletezzünk különféle fajtákkal, ehető növényekkel, és ismerjük meg, mennyiféle funkciója lehet a növényeknek a permakultúrás kertünkben!
• Tanuljunk a növényekről! Melyiket miről lehet felismerni? Mire lehet használni őket? Ritkák vagy gyakoriak-e? Jelez-e valamit a jelenlétük (jó termőképességű talajt, sok vizet, sok nitrogént, bolygatást)? Milyen más neveik vannak?