Egy friss jelentés arra figyelmeztet, hogy a súlyosan veszélyeztetett északi simabálnák védelmét szolgáló zónákban a vízi járművek többsége nem tartja be a sebességkorlátozást, ami komoly fenyegetést jelent a tengeri emlősökre.
Az Oceana nevű környezetvédelmi szervezet a 2017-2020 közötti időszakra vonatkozóan vizsgálta, hogy mekkora sebességgel haladtak a hajók és a csónakok azokban a zónákban, amelyekben az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) sebességkorlátozást ír elő, vagy javasol az Atlanti-óceán amerikai partvonala mentén.
Kapcsolódó bejegyzések
Az olvadó jég miatt nem indult éves vándorútjára a grönlandi bálna
Kanadai kutatók szerint az egyik populáció a 2018-2019-as szezonban nem tette meg szokásos 6000 kilométeres körútját.
A tanulmány szerint a kötelező sebességkorlátozást előíró övezetekben a járművek csaknem 90 százalékban, az önkéntes zónákban 85 százalékban nem tartották be a sebességhatárt, pedig az északi simabálnák sérüléseiért és haláláért felelős két vezető ok egyike a vízi járművekkel való ütközés.
Kutatások azt mutatják, hogy ha a járművek sebessége 10 csomóra (óránként 18,5 kilométer) csökken, az 80-90 százalékkal csökkenti a bálnapusztulás kockázatát ütközésekor.
A vízi járművek száguldoznak, az északi simabálnák pusztulnak, és nincs megfelelő felelősségre vonás.
–mondta Whitney Webber, az Oceana kampányigazgatója.
A NOAA két típusú zónát hozott létre az északi simabálnák védelmére: állandó zónákat olyan területeken, ahol várhatóan vannak bálnák (SMA) és olyan ideiglenes, önkéntes zónákat, ahol bálnát észleltek (DMA). Az első típus 10 csomóban korlátozza a sebességet, a második ugyanezt javasolja.
A begyűjtött adatok alapján a sebességkorlátot túllépő vízi járművek kétharmada külföldi zászlóval hajózó teherhajó volt. Ezek mellett viszont a kisebb vízi járművek is halálos sérüléseket okozhatnak a bálnáknak, azonban a mostani tanulmány csak a 19,8 méteres vagy annál nagyobb hajókra fókuszált.
Az északi simabálnák száma egykor a 21 ezret is elérte, ám a 20. század elején a kihalás szélére kerültek a túlhalászat miatt, és az 1920-as évekre mindössze nagyjából 100 példányuk maradt. Ennek nyomán vadászatukat 1935-ben betiltották, így számuk rövidesen több mint 480-ra nőtt, ám a folyamat mostanra visszafordult és egyedszámuk ma nagyjából 360-ra tehető.
Rengeteg fontos információ vár még rád! Nézz szét!
(Phys.org/MTI) Fotó – wikipedia.org