A nyár elején az ENSZ megtartotta az óceánokkal foglalkozó konferenciáját (UNOC) Lisszabonban. A cél az volt, hogy „ösztönözzék a tudományos alapokon nyugvó, innovatív megoldásokat, és új fejezetet nyissanak a globális óceáni tevékenységek terén”.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni az óceán fontosságát. Az óceán a bolygónk legnagyobb bioszférája, a földi élet 80%-ának ad otthont. Az általunk belélegzett oxigén 50%-át állítja elő, és az összes szén-dioxid-kibocsátás 25%-át nyeli el, ami létfontosságú az éghajlat és az időjárás szabályozásához. És a gazdaság szempontjából is kulcsfontosságú, mivel hozzávetőlegesen 120 millióan dolgoznak a halászati ágazatban és az ehhez kapcsolódó tevékenységek is sokakat foglalkoztatnak, elsősorban a fejlődő országok kisvállalkozásaiban.
Az elmúlt négy évtized során azonban az óceán hatalmas nyomás alá került, ami javarészt a kereskedelmi tengeri tevékenység gyors növekedésének köszönhető.
A tengerek elsavasodása és felmelegedése tavaly rekordszintet ért el. Az óceánok már csak 13%-a minősül „tengeri vadonnak” (biológiailag és ökológiailag érintetlen, az emberi beavatkozástól javarészt mentes tenger). A tengeri emlősök több mint egyharmadát és a zátonyképző korallok közel egyharmadát a kihalás fenyegeti.
Ilyen körülmények között szervezték meg az UNOC-ot, hogy megállítsák az óceáni ökoszisztéma pusztulását. A hangzatos szavak ellenére csak óvatos bejelentések történtek: az ENSZ 193 tagállama megújította ígéretét, hogy az adatgyűjtés javításával és a természetalapú megoldások finanszírozásával megerősítik a tengerek irányítását.
A konferencia alapvető tanulsága az volt, hogy az ENSZ elkötelezett marad a folyamatos változás mellett, a magánszektor pedig kontrollálja az irányítást. Ez köszön vissza a „természeti tőke”-alapú megoldások hangsúlyozásában, amelyek „beárazzák” a természetet, hogy megmentsék.
(Forrás: napunk.dennikn.sk Kép: pexels.com)
