
Nem lehet szó nélkül elmenni a biológus és többszörös díjas dokumentumfilm-rendező üzenetei mellett, hiszen a 99 éves legenda, Sir David Attenborough legújabb, The Ocean című filmje lenyűgöző és rendkívül tanulságos. Az a film, amit mindenkinek látnia kell.
„Az évtizedek alatt megtapasztalt változás legfontosabb felismerése: a tengert most újjá kell élesztenünk, nem uralni” – mondta Attenborough egy interjúban. Kevesen mutatnak ilyen sokkoló és mégis reménykeltő példát egy természetfilmen keresztül. Engem a székhez szögezett a film, és úgy gondolom, újra és újra meg kell nézni, hogy minden üzenete belénk ivódjon.
Az óceán ismeretlen régiói megadják a választ
David Attenborough olyan helyre kalauzol minket, ahová sosem juthatunk el, mégis rengeteget taníthat nekünk. A tengerek és óceánok varázslatos, ám gyakran rejtett világa nem elérhető bárki számára. Már csak azért is érdemes megnézni a filmet, hogy mindez kicsit közelebb kerüljön hozzád.
Aki ismeri a legendás természetfilmes munkásságát, tudja, hogy ha megnézi a filmet, nemcsak lenyűgöző természeti képeket kap, hanem a reményt is, hogy a valóság megváltoztatható. Nincs ez másképp ezzel a filmmel sem, és talán minden eddiginél erősebb üzenetekkel szembesülhet, aki leül a képernyő elé.
Az óceáni ökoszisztéma semmihez sem fogható
A film olyan mélységekbe kalauzol, amilyet eddig még sosem láthattunk. Megmutatja, hogy az óceán nem csupán a bolygó legnagyobb élőhelye, hanem az éghajlat szabályozója, a levegőnk tisztítója és az élet bölcsője.
A film hangsúlyozza az óceánok törékeny egyensúlyát és azt, hogy az emberi tevékenységek milyen meghatározó hatással vannak rá. Lenyűgöző élőlényeket ismerhetünk meg: mélytengeri halakat, világító medúzákat, tintahalakat, korallzátonyokat, sőt még az intelligens viselkedést mutató polipokat is.
A film bemutatja a fajok közötti együttműködést és versengést, valamint a túlélésért folytatott harcot a világ legszélsőségesebb körülményei között.
Kép: canva
Tönkretehetjük, de meg is menthetjük
Mint minden Attenborough-filmben, itt sem csak a szép képek dominálnak. Sokkoló emberi tevékenységek és következményeik borzolják a kedélyeket, és bevallom, egy ponton a könnyem is kicsordult. A film olyan kérdéseket jár körbe, mint például:
- Hogyan hat a műanyagszennyezés a tengeri élővilágra?
- Mit okoz az óceán savasodása és melegedése?
- Milyen következményei vannak a túlhalászatnak és a zajszennyezésnek?
Mind közül számomra az utolsó kérdés volt a leginkább sokkoló és megdöbbentő. Olyan képeket fogsz látni, ami után átértékelsz számos kérdést a saját életedben is.
Attenborough nem kertel: rávilágít arra, hogy nemcsak a szárazföldet és a felszíneket tesszük tönkre, hanem felszántjuk a tengereket és az óceánokat is. Mégpedig olyan szinten, amit el sem tudsz képzelni, amíg nem látod a filmet. Borzasztó látni, miképpen teszünk tönkre mindent, ami élő, mindent, ami még ér valamit a világunkban.
Kép: canva
Az óceán sorsa a kezünkben van
De amennyire elkeserítő látni a pusztítást, annyira reménykeltő is, amit Attenborough felvázol. A film célja nemcsak az ismeretterjesztés, hanem a környezeti tudatosság felkeltése. Szembesülhetsz azzal, hogy amit nem látsz (a tenger mélyét), az is sérülékeny, és a mindennapi döntéseid is hatással lehetnek rá.
Attenborough alkotásával nem vádaskodik, hanem felelősségteljes cselekvésre buzdít, és jó példákat is megoszt a nézővel.
Lenyűgöző, érzelmekre és értelemre egyaránt ható dokumentumfilm, amely szórakoztat, tanít és figyelmeztet. Kiemelkedő abban, ahogyan tudományos alapossággal, mégis mindenki számára érthetően mutatja be az óceánok rejtett világát. A természet szépsége és sérülékenysége kéz a kézben jelenik meg, a film pedig cselekvésre és felelősségvállalásra ösztönöz. Ezt a felelősséget pedig vállalnunk kell, hogy megmenthessük az óceánok élővilágát és magunkat is.
Kiemelt kép: canva