A túlhalászás azt a gyakorlatot jelenti, amikor olyan nagy mennyiségben és olyan gyors ütemben halásszák a vízben élő állatokat, hogy a kifogott egyedek száma meghaladja a populáció szinten tartásához vagy helyreállásához szükséges egyedszámot. Ezzel a túlhalászás a természeti erőforrások kimerítésének egyik formája.

A túlhalászás legjelentősebben az óceánokat érinti, tehát komoly globális kihívás. Veszélyezteti az óceánok élővilágát, a halászatból közvetve vagy közvetlenül élők megélhetését és a tengeri élővilágot.

Mi okozza a túlhalászást?

A túlhalászás fő tényezői közé tartozik a modern halászeszközök és technológia, amelyek együttesen lehetővé teszik, hogy gyorsan tetemes mennyiségű halat fogjanak ki a halászok. Ugyanakkor a növekvő kereslet, valamint a fenntartható szintet meghaladó halászatot ösztönző kormányzati támogatások, valamint a védőszabályok hiánya is hozzájárulnak a túlhalászáshoz.

A túlhalászás szorosan összefügg a járulékos fogással (különösen a vonóhálós halászati gyakorlatok esetében). Ez olyan tengeri élőlények kifogását jelenti, melyek halászata nem volt cél. Az elpusztult „felesleges” állatokat leggyakrabban visszajuttatják a tengerbe. Sokszor tengeri emlősök, teknősök és cápák is a hálóba akadnak, és elpusztulnak, ez pedig drámai hatást gyakorol az élővilágra. A jelenlegi halászati gyakorlat becslések szerint évente mintegy 38,5 millió tonna járulékos fogást okoz.

Hogyan hat a túlhalászás a környezetre?

A túlhalászásnak számos további hatása lehet a környezetre. Többek között felborítja a tengeri táplálékhálózat kényes egyensúlyát. Egy ökoszisztéma biológiai sokféleségének károsodása óceáni vagy tavi holt zónákat is eredményezhet (olyan alacsony oxigénszintű területeket, amelyeken a legtöbb élőlény nem képes túlélni). Például a tőkehal túlhalászása az algák elszaporodásához vezethet. Mivel nincsenek más fajok, amelyek szabályoznák a számukat, az algák elszaporodhatnak, ami nagymértékű algavirágzáshoz vezet. Ez pedig elvonja a vízből az oxigént.

A korallzátonyokat fenyegető legsúlyosabb veszélyként a túlhalászást azonosították. A világ korallzátonyainak 55%-át érinti a túlhalászás. A korallzátonyokon például sok hal algákat fogyaszt, ezzel tartják tisztán és virágzó állapotban a zátonyokat. Azokon a helyeken, ahol túlhalászás folyik, az algák túlszaporodnak a zátonyon, elpusztítva a korallokat. Ez negatívan befolyásolja a zátony ökoszisztémáját, ritkítja a zátony védelmében élő fajokat.

A túlhalászás számokban

A legkorábbi túlhalászásra az 1800-as évek elején került sor, amikor az emberek a lámpaolajhoz szükséges zsírt keresve megritkították a bálnapopulációt. Napjainkra a túlhalászás jelentős globális környezeti problémává vált. A kereskedelmi céllal halászott halállományok közel 30%-a túlhalászott. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint a túlhalászott állományok száma az elmúlt 50 évben világszerte megháromszorozódott. Egy 2003-as tudományos jelentés becslése szerint pedig az ipari halászat következtében a nagy óceáni halak száma az iparosodás előtti állománynak a 10%-ára csökkent. Az európai tengerekben a halállomány 64%-a túlhalászott. A Földközi-tengerben pedig a túlhalászás elérte a kritikus 96%-ot. Így a túlhalászás drasztikusan veszélyezteti a biológiai sokféleséget, és veszélyesen kibillent(het)i az ökoszisztémák egyensúlyát.