A Netflix új dokumentumfilmje, SeaSpiracy (magyarul A fenntartható halászat valódi arca) örökre meg fogja változtatni, hogy mit gondolunk a tengerekből származó élelmiszerekről.
A brit Ali Tabrizi által rendezett és narrált szemfelnyitó alkotás fényt derít az óceánok ökoszisztémájára és arra is, hogyan veszélyezteti azt a kereskedelmi halászat.
A Vouge cikkje hat pontban foglalja össze, mi mindent tanulhatunk a filmből.
- A melléfogások a halászati iparban hatalmas problémát okoznak: A kihalászott halak negyven százalékát akaratlanul fogják ki, amit ha vissza is dobnak, súlyos traumát idéznek elő a halak és tengeri emlősök szervezetében. Évente 50 millió cápát fognak így ki.
- Nem minden fennntartható hal minősítéssel rendelkező termék az, aminek látszik: Többek között könnyen lehet, hogy a Dolphin Safe és a Marine Stewardship Council címkéi nem tudják biztosítani a vásárlók által keresett biztosítékot.
- A halgazdaságok sem feltétlenül jobbak: A tenyésztett halakat sokan gyakran környezetbarátabbnak tartják, mint a vadon élő halászatot, mivel nem veszik el őket a vadon élő populációból. Ugyanakkor több probélma adódik itt is, amire kitér a film.
- Keveset beszélünk arról is, hogy a halászhálók a műanyagszennyezés hatalmas forrásai az óceánokban.
- Rabszolgamunkával halásznak rákokat: Már nem csak „véres gyémántokról”, hanem „véres rákokról” beszélhetünk, kizsákmányoló és fenyegető viszonyok között kényszerítenek munkára kereskedők halászokat többek között Thaiföldön.
- A halfogyasztás csökkentése az egyetlen út etikai és környezetvédelmi szempontból.
Ha érdekelnek a további részletek, mindenképp érdemes megnézni a Netflix kínálatában ezt a felkavaró alkotást arról, milyen károkat okoz az ember a tengerek élővilágának.
(Vogue)
(fotó: pexels – Jeremy Bishop)
