Az Európai Bizottság 2015-ben adta ki az első, a körkörös gazdaság koncepciójának megvalósításával foglalkozó akciótervét. Az elképzelés gyakorlatba ültetése mégis csak akkor vett nagyobb lendületet, amikor 2018-tól Kína már nem vett át több műanyaghulladékot az –elsősorban– fejlett országoktól. Azóta több fejlődő ország is jelezte, hogy felhagy a hulladékimporttal.
Az ebből fakadó hulladékprobléma azonban csak az egyik összetevője annak, hogy miért van szükségünk minél előbb a körkörös modellre való átállásra. A másik ok, hogy az ipari forradalom óta követett lineáris gazdasági modellt követve („elvesz–termel–eldob”) egyszerűen kifogyhatunk a nyersanyagokból, méghozzá igen rövid időn belül. Ez a probléma ráadásul hatványozottan érinti majd az európai országokat, mert az kitermelhető nyersanyagok tekintetében kontinensünk számít a legszegényebbnek.
Az átmenetre ráadásul azért is szükség van, mert a zöld és digitális forradalmat fémjelző technológiákhoz pont azok a nyersanyagok kellenek, melyek leginkább fogytán vannak. Emellett az sem elhanyagolható szempont, hogy a nyersanyaghiány olyan geopolitikai konfliktusokat gerjeszthet, melyek komoly kockázatot jelentenek az energiaátmenetre és a digitalizációra, így végső soron a klímacélokra is.
A kulszó: dematerializáció
Az Európai Unióban egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a gazdaság anyaghasználatának csökkentése. A hulladékok termelésbe való visszaforgatása helyett, egyre jobban előtérbe kerül a keletkezésük elkerülése. Ennek egyik leghatásosabb módja, a hosszú élettartamú termékek gyártása. Az üzleti világ jelenlegi felfogásával azonban ez a megoldás szemben áll. Épp ezért fontos, hogy egyre több olyan megoldás születik, mely a termékek eladása helyett azok kiadásával próbál haszonra szert tenni.
A körforgás régóta része a gazdaságnak
A körforgásos gazdaság sok tekintetben nem jelent újdonságot. Például rengetegen ismerik és gyakorolják a zero waste életmódot, mely a materiális fogyasztás csökkentését preferálja az újrahasznosítás felett, de épp így jelen vannak a termékeket szolgáltatásként kínáló üzleti modellek is. A modellben tehát kevés újdonság van, de mégis teljes paradigmaváltás szükséges a gyakorlatba ültetésükhöz, mert eddig nagyon nem ilyen elvekre épült a világgazdaság.
A fenti szemle a Másfélfok cikke alapján született. Írásában a témát részletesen vesézi ki Horváth Bálint közgazdász, akinek a kutatási területe körforgásos átalakulást segítő üzleti modellek alkalmazási lehetőségei.