Úgy tűnik, új bányászati technológiára leltek a regeneratív, vagyis megújító óceáni gazdálkodás kutatói. Kísérleteik során arra jutottak, hogy a hínárok sok értékes nyersanyagot képesek kiszűrni és felhalmozni a világtengerekből. 

A Blue Evolution, egy kaliforniai székhelyű, regeneratív óceáni tenyésztéssel foglalkozó vállalat az új, tengeri algán alapuló megoldásokat kutatja. Szerintük a hínárok nemcsak a biomassza termelésére képesek, de szerepük lehet a kritikus fontosságú ásványi anyagok területén is. 

Tavaly decemberben az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma kiválasztotta azokat a tudományos csoportokat, amelyek vizsgálhatják a kritikus fontosságú ásványi anyagok óceáni makroalgákból való kinyerhetőségét. A projektre ötmillió dollárt szántak.  

Idén júliusban a Blue Evolution bejelentette, hogy úttörő előrelépést tett a fenntartható biobányászat területén, miután a Pacific Northwest National Laboratoryval és a Virginia Techhel együttműködve forradalmi módszert fejlesztett ki a kritikus jelentőségű ásványi anyagok és ritkaföldfémek tengeri moszatokból történő fenntartható kinyerésére. A vállalat tengeri moszatfarmokat üzemeltet Kaliforniában, Alaszkában, illetve az új-zélandi Aotearoában. 

Kapcsolódó bejegyzések

Az algák segíthetnek kilábalni az ökológiai válságból

Algafarm, algafehérje és algaüzemanyag. Kettős megítélésűek az algák, de mivel soksejtűek, ők adhatnak megoldást a klímaváltozás problémáira.

A bioüzemanyagoktól a ritkaföldfémekig  

A Blue Evolution először az alaszkai Kodiakban a bioüzemanyagok előállítására szolgáló tengeri moszat nagyüzemi termesztési rendszerein dolgozott a fenntartható és gazdaságos termesztés érdekében. 

A tengeri moszatokat régebben csak összeszedték az óceánok partjain, a termesztése viszonylag új, de egyre jelentősebb mezőgazdasági ágazat, ma már globálisan 30 millió tonnát állítanak elő. Ennek több mint a felét Kínában, de Japánban, Koreában, a Fülöp-szigeteken és Indonéziában is jelentős farmok vannak. Az Egyesült Államok csak tíz évvel ezelőtt lépett be a piacra, és eddig csupán néhány ezer tonnát termesztett. 

A világszerte létező több mint 10 ezer tengeri moszatfajból 300-at használnak termesztésre. A tengeri moszatok jóval több szenet kötnek le területenként, mint bármely szárazföldi biomassza, és csak napfényre és tengervízre van szükségük. A Blue Evolution hat különböző fajjal dolgozik, és azt keresték, hogyan lehetne bioüzemanyagokat előállítani a tengeri moszatból. Ehhez alaposan elemezték a különböző fajok eltérő helyszínen előállított biomassza-összetételét.   

Egyes esetekben szokatlan mennyiségű ásványi anyagot találtak, olyanokat, amelyeket több országban nemzetbiztonsági szempontból stratégiai nyersanyagnak tartanak. Ezek többségében Kínának szinte monopóliuma van, a nyugati államok kicsit elaludtak ezen a területen. Nekik azonban új esélyt kínálhatnak a hínárok. 

E növények olyanok, mint a szivacsok: felszívják a környezetükben lévő ásványi anyagokat, a nitrogént, a foszfort, a szenet és sok minden mást. 

Már az első vizsgálatok során kimutattak bennük szkandiumot és nemesfémeket, például ródiumot és palládiumot. Az eredmények azt mutatták, hogy szinte mindegyik algafaj képes bizonyos ásványi anyagok felvételére, de annak mértéke függ a fajoktól és az adott termesztési helyszíntől. A kutatók dolga kiválasztani a hatékonyan felhalmozó fajokat, meghatározni az optimális termesztési feltételeket és helyszíneket, illetve a fenntartható kinyerési módszereket. Kicsit olyan, mint megtalálni a tűt a szénakazalban, hiszen a lehetséges fajok, helyszínek kombinációja sok vizsgálódni valót kíván. De a bányászat sose volt olcsó mulatság.  

Jelenleg azt kutatják, hogy vajon vannak-e olyan részei az óceánnak, ahol érdemes a kritikus fontosságú ásványi anyagokra összpontosítani. A kiindulási helyzetük azért is optimális, mert maga a biomassza termelése is jövedelmező, az ásványok lehetséges elraktározása pedig megduplázhatja a biomassza értékét. És ha még találnak pár módszert arra, hogy ezt a felhalmozást fokozni tudják, például olyan törzseket szelektálnak, amelyek több bioakkumulációt végeznek egy adott kritikus ásványi anyagból, akkor a siker garantált.  

A klasszikus bányák esetében egy bizonyos mennyiségű ásványi anyag nyerhető ki gazdaságosan az adott területről, de az óceánban millióévnyi üledék van, amelyet a hínár behálóz, és a technológia elterjedésével e mennyiség kitermelése is növekedni fog. Emellett nem kell 20 éven keresztül 100 millió dollárokat költeni a hínárbányára, mint egy klasszikus kitermelőhely indítása esetében. 

Forrás: Makronóm

Kiemelt kép: canva