A tegnap kiadott IPCC jelentésre több COP26 tárgyalásban érintett klímapolitikus reagált, többek között Alok Sharma, az Egyesült Királyság minisztere, aki az ENSZ novemberben Glasgow-ban megrendezendő Cop26-os klímacsúcsának elnöke lesz, azt mondta, hogy az országoknak cselekedniük kell.
Ha létezik olyan jelentés, amely az éghajlatváltozással kapcsolatban ébresztően hat a világra, akkor ez a jelentés az. De a jövő még nincs megírva. Az éghajlatváltozás legrosszabb következményei még mindig elkerülhetők. Amire most igazán szükségünk van, az az, hogy az összes nagy kibocsátó kivegye a részét a munkából, és a G20-aknak kulcsfontosságú szerepük lesz a 1,5 Celsius-fokos jövőnk szempontjából.
A világ legnagyobb üvegházhatású gázkibocsátóinak tehát világos terveket kell kidolgozniuk szén-dioxid-kibocsátásuk drasztikus csökkentésére. Sharma nem emelt ki konkrét kormányokat, de a Cop26 előtt még nem terjesztett elő kibocsátáscsökkentési terveket Kína, India és Brazília. A reflektorfény pedig határozottan Kínára irányul, a világ legnagyobb kibocsátójára és második legnagyobb gazdaságára, valamint a legpiszkosabb fosszilis tüzelőanyag, a szén legnagyobb termelőjére és fogyasztójára.
Helen Mountford, a World Resources Institute éghajlati és gazdasági alelnöke szerint ez az évtized valóban az utolsó esélyünk arra, hogy viszonylag biztonságos éghajlatot tartsunk fenn, és a vezető kibocsátók intézkedései kulcsfontosságúak lesznek.
Kínának feltétlenül be kell jelentenie, hogy szigorúbb kibocsátáscsökkentést hajt végre, mint amire eddig célozgatott
Paul Bledsoe, a Clinton-féle Fehér Ház korábbi klímatanácsadója, aki jelenleg a washingtoni Progressive Policy Institute munkatársa, úgy vélte, hogy abban, hogy Kína új kötelezettségvállalásokat tegyen a kibocsátás tekintetében, az USA fellépése is kulcsfontosságú.
Az amerikai kongresszusnak még a Cop26 előtt el kell fogadnia Biden elnök ambiciózus éghajlat-változási tervét, hogy egyrészt határozott amerikai fellépést biztosítson, másrészt további nyomást gyakoroljon Kínára és más nagy kibocsátókra, hogy végre csökkentsék kibocsátásukat. Ha az USA és Kína nem csökkenti mélyrehatóan a kibocsátást, a párizsi célokat nem lehet elérni.
Bár egyértelműen Kína lesz a középpontban, a G20-ak más nagy kibocsátói, például India, Indonézia, Mexikó és Dél-Afrika is az Egyesült Királyság éghajlat-politikai diplomáciájának fő célpontjai lesznek a 26. konferenciáig hátralévő két és fél hónapban.
Emellett a szegény országok hangját is meg kell hallatni, hangsúlyozta Ellen Johnson Sirleaf, Libéria volt elnöke és a magas rangú korábbi vezetőkből álló Elders csoport tagja.
Látjuk, hogy az éghajlati válság már a szemünk előtt bontakozik ki, és a globális délen élő emberek számára ez egy olyan vészhelyzet, amelyet már most is átélünk. Ahogy a tudományos bizonyítékok gyarapodnak, úgy válik szükségessé a sebezhető országok által felvetett aggodalmak kezelése is. A tudomány szilárd; a környezeti és emberi jogi vészhelyzetre adott válasznak ugyanilyen szilárdnak kell lennie.
(Guardian)
(fotó: pexels – Karolina Grabowska)
