A modern, repülni képes madarak mindegyikének speciális szárnyszerkezete van, amely nélkül nem tudnának repülni. Ennek a szerkezetnek az evolúciós eredete továbbra is rejtély maradt, de az új kutatások szerint nemmadár-dinoszauruszokban fejlődött ki a kövületekben megőrzött karízületek statisztikai elemzése szerint.
Már régóta tudjuk, hogy a modern madarak bizonyos, több millió évvel ezelőtt élt dinoszauruszok leszármazásaiból fejlődtek ki. Ez arra késztette a kutatókat, hogy a dinoszauruszokat vizsgálják, hogy megmagyarázzák a madarak egyedi jellemzőit, például a tollakat, a csontszerkezetet és így tovább. De van valami különleges a madarak szárnyszerkezetében.
A madár szárnyának elülső szélén van egy propatagium nevű szerkezet, amely a vállat és a csuklót összekötő izomzatot tartalmaz, amely elősegíti a szárnycsapkodást és lehetővé teszi a madár repülését
– mondta Tatsuya Hirasawa docens, a Tokiói Egyetem Föld- és Bolygótudományi Tanszékének kutatója. Más gerincesekben nem található meg, és azt is kimutatták, hogy a röpképtelen madarakban eltűnt vagy elvesztette funkcióját
Ez azonban nem ilyen egyszerű, mivel a propatagium lágy szövetekből áll, amelyek nem fosszilizálódnak jól, ha egyáltalán, ezért nem voltak közvetlen bizonyítékok. Ehelyett a kutatóknak közvetett módot kellett találniuk a propatagium jelenlétének vagy hiányának azonosítására
A modern madarakban a szárnyak nem tudnak teljesen kinyúlni a propatagium miatt, ami korlátozza az összekötő szakaszok közötti szögek tartományát. Ha találnánk egy hasonlóan specifikus szöghalmazt az ízületek között a dinoszauruszpéldányoknál, akkor egészen biztosak lehetünk abban, hogy ők is rendelkeztek szárnnyal.
Kapcsolódó bejegyzések
Nyomtatott formában is megjelent Magyarország első átfogó madáratlasza
A nagyközönség számára is hozzáférhető Magyarország első átfogó madáratlaszának második, javított és kiegészített kiadása!
E nyom alapján a csapat megállapította, hogy a propatagium valószínűleg a maniraptoran theropodák néven ismert dinoszauruszcsoportban fejlődött ki, köztük a híres Velociraptorban. Ezt alátámasztotta, hogy a kutatók azonosították a propatagiumot megőrzött lágyszövet-kövületekben, beleértve a tollas oviraptorosaurian Caudipteryx és a szárnyas dromaeosaurian Microraptor fosszíliáit. Az összes példány, amelyben megtalálták, már a repülés kialakulása előtt létezett ezen a törzsfejlődési vonalon. Ma már ismert, hogy mikor jött létre a propatagium, és elvezeti a kutatókat a következő kérdéshez, hogyan jött létre, illetve, hogy miért volt szükségük ilyen szerkezetre ezeknek a bizonyos theropoda fajoknak, hogy jobban alkalmazkodjanak a környezetükhöz.
A kutatók már megkezdték a lehetséges összefüggések feltárását a fosszilis bizonyítékok és a modern gerincesek embrionális fejlődése között, hogy kiderüljön, vajon ez megvilágít-e valamit. Az a feltevésük, hogy egyes theropodák nem a repülés megtanulására irányuló nyomás miatt fejlesztették ki a propatagiumot, mivel mellső végtagjaik tárgyak megfogására készültek, nem pedig repülésre.
(Forrás: phys.org)