Egy friss tanulmány arra kereste a választ, hogy mi lehet a világszerte élő közel 300 mókusfaj evolúciós sikerének titka, és hogy mit jelenthet ez a többi állatfajra nézve.
A mókusok minden éghajlaton fellelhetők, bár mi leggyakrabban csak a vörös– és a velük harcban álló invazív szürke mókusokról hallunk. Egy spanyol kutatásból most az derült ki, hogy a mókusok hihetetlen alkalmazkodóképessége az, amely sikerre vitte őket, és ami miatt a klímaváltozás fenyegetése sem olyan mértékű rájuk nézve, mint sok más fajnál.
Ez az alkalmazkodó képesség abban is megnyilvánul, hogy a mókusok gyorsan és eredményesen alkotnak új fajokat. Erre a legegyszerűbb példa, hogy az arborális életmódot folytató, tehát erdőkben, fákon élő rágcsálók bizonyos fajtái átálltak a földi életmódra, ezzel újabb környezetet meghódítva, majd elszigeteltségük során új fajjá alakultak. Pontosan ez történt a legnagyobb mókusfélével, a mormotával is.
A kutatásból az is kiderült, hogy azok a fajták, melyek a hegyvidéki régiókban élnek, jobban képesek alkalmazkodni a változásokhoz, így az ilyen helyen élő mókusfélék nagyobb eséllyel alakítanak ki új fajokat.
Persze nem minden mókusfaj sikeres: azon fajaik, melyek egy adott környezettípusra specializálódtak a múltban és napjainkban is jobban ki vannak téve a kihalás veszélyének. A helyzet annyiban nehezebb manapság, hogy a klímaváltozás hatásai olyan tényezőkkel kombinálódnak, mint például az erdőirtás, és ez még a leginkább alkalmazkodni képes állatok jövőjét is fenyegetheti.
Forrás: phys.org
