Maldív-szigetek. Híresek kék tengerükről, élénk fehér homokjukról és tiszta atolljaikról. De óceánjainak tisztaságával ellentétben ez a varázslatos ország egy sötét titkot rejt, amit nem láthatsz az Instagramon.

Az a csillogó fehér homokos strand és a tiszta óceán egyszerre áldás és átok. Nélkülük a Maldív-szigetek nem lenne az a turisztikai célpont, ami. De velük együtt hivatalosan is a világ leglaposabb országa. A legmagasabb pont 2,4 méterrel van a tengerszint felett, az átlagos tengerszint feletti magasság pedig mindössze 1,5 méter (összehasonlításképpen: az Egyesült Királyság átlaga 162 méter).

Ennek eredménye, hogy 2050-re a jelenlegi globális felmelegedés mellett szigeteinek 80 százaléka lakhatatlanná válhat. Annak ellenére, hogy a sziget a globális kibocsátásoknak csak mintegy 0,003 százalékáért felelős, az éghajlati válság hátrányosan fogja érinteni. Jelenleg szigeteinek több mint 90 százaléka súlyosan erodálódott, és az ország 97 százalékán már nincs friss talajvíz (a földfelszín alatt található víz).

A kedvezőtlen helyzet még rosszabb, hiszen a Maldív-szigetek híres, gyűrű alakú szigetei (az úgynevezett „atollok”) korallokból állnak. A korallok fizikai szépségükön kívül nemcsak a szelfizni vágyókat csábítják ide (a korallzátonyok világszerte több mint 35 milliárd dollárt érnek a turizmusnak), hanem ökoszisztémát és természetes tengeri védelmet is biztosítanak a szigeteknek.

A korallok meglehetősen figyelemre méltó élőlények. Koloniális természetüknek köszönhetően – a legtöbb korall egyedi, de egymástól kölcsönösen függő állatcsoport – valóban klónozhatók. Egyszerűbben fogalmazva, a nagy korallokból kis koralldarabkákat lehet kivenni, hogy azokat újranövesszék és újratelepítsék.

Az ország egyik vezető öko-üdülőhelye, Gili Lankanfushi volt az első a Maldív-szigeteken, amely kifejlesztett egy speciális korallzátony-helyreállítási technikát. A projekt 2014-es indulása óta virágzik.

A módszer egyszerű, de hatékony. A koralldarabokat a zátonyon található sérülékeny és laza korallokból veszik ki, és óvatosan kötélre helyezik őket. A köteleket ezután az üdülőhely lagúnájának felszíne alatt öt méter mélyen lévő keretekhez rögzítik. Ezeket az apró koralldarabkákat a ragadozók és a hullámok hatásától védve körülbelül három évig figyelemmel kísérik, mielőtt átültetik őket a leromlott zátonyterületekre.

Mivel minden kötélben 20-50 kis élő koralltöredék található, a környező terület koralljai idővel erősebbé és nagyobbá válnak. A kötélen töltött idő alatt a töredékek a zátonyhalak és rákfélék óriási választékának adnak otthont, és amikor végül átültetik őket, javítják magának a zátonynak az egészségi állapotát.

Forrás (plantbasednews)