A Norvég Élettudományi Egyetem (NMBU) kutatói GPS-es nyakörvek segítségével annak jártak utána, hogy mi történik a macskákkal, amikor nem otthon tartózkodnak.
A kérdés azért létfontosságú, mert az ártalmatlannak tűnő házimacska bolygónk egyik legelterjedtebb és leghatékonyabb ragadozója. Egyre több tudományos bizonyíték gyűlik össze arról, hogy milyen pusztító ökológiai következményekkel járhat ténykedésük.
Ahogy a tanulmányról beszámoló National Geographic írja, Norvégia déli részének egy településén végeztek felmérést, 1,1 négyzetkilométeres területen, 76 háztartásban élő 92 házimacskát vizsgáltak, amelyek közt 90 ivartalanított volt, 2 pedig még kölyök (így az ivartalanítása előtt állt). A cicák GPS-jeladói segítségével kirajzolódott a kutatók előtt, hogy a lakóközösség macskaállománya milyen területet jár be, hol mennyi időt tölt el.
Az eredmények alapján a macskák szabadban töltött idejük mintegy 80%-ában kevesebb mint 50 méterre távolodnak el otthonuktól. A megfigyelt legnagyobb távolság 352 méter volt. Ezek alapján kijelenthető, hogy a macskák még akkor is igencsak „otthonülők”, ha eljárnak hazulról.
Ahogy írják, az ivartalanított macskák eleve jóval kevésbé járnak el otthonról, mint ivaros fajtársaik, így a kutatók által ábrázolt helyzet félig-meddig idealizáltnak nevezhető. Az viszont mindenképp kijelenthető, hogy az ivartalanítás már azzal hasznot hajt, hogy e módon csökken az egyes cicák által bejárt terület és így kisebb az egyes állatok ökológiai hatása is.
Ahogy korábban írtuk, a felelős macskatartás sokat segíthet azon, hogy kedvenceink negatív hatását minimalizáljuk. Ha például rendesen meg vannak etetve, akkor kisebb eséllyel fognak elkóborolni, és a vadászkedvük is lanyhulhat, de az is jó megoldás lehet, ha csengőt akasztunk a kedvencünk nyakába, mert ezzel esélyt kaphatnak a menekvésre a potenciális prédaállatok.