Napról napra több ember számára válik nyilvánvalóvá: az ökológiai válság a nyakunkon és – ha csak nem teszünk ellene – egyre pusztítóbb következményei lesznek. Legyőzéséhez nemcsak példátlan elhatározás és minden szintre kiterjedő összefogásra volna szükség, hanem olyan szakemberekre is, akik átlátják és értelmezni tudják az emberiséget és a bioszférát fenyegető veszélyeket, illetve ezek összefüggéseit. Épp ilyen szakembereket képez több mint egy évtizede az ELTE Társadalomtudományi Karán működő Humánökológia mesterszak. A közelgő felvételi jelentkezési határidőre hangolva dr. Gébert Judittal, a szak igazgatójával beszélgettem.
A bemelegítő kérdéssel rögtön fejest is ugranék a közepébe: miért lehet érdemes humánökológiát tanulni 2023-ban?
Dr. Gébert Judit: Onnan érdemes indulni, hogy a humánökológia – nagyon leegyszerűsítve – az ember és a természet közötti kölcsönhatásokat vizsgálja. Egy olyan világban, mely az ökológiai válság korát éli, érdemes olyasmivel foglalkozni, ami képes megoldási javaslatokkal előállni. Itt lehet fontos szerepe a humánökológiának: egyrészt nyilván abban, hogy megértsük az egész ökológiai válságnak a természetét, másrészt pedig abban, hogy meg tudjuk különböztetni a zöldre festést a valódi ökológiai gondolkodástól.
Sok helyen beszélnek már zöld, környezeti meg ökológiai kérdésekről, de szerintem ez a szak tudja megadni a szükséges tudást ahhoz, hogy különbséget tudj tenni a kettő között, tehát mi az, ami csak látszólag zöld, és mi az, ami valóban egy igazságosabb és fenntarthatóbb világ felé tud haladni.
Nagyon fontos lenne, hogy egyre többen ébredjenek rá arra, hogy – mint mondtad – az ökológiai válság korát éljük. De vajon tényleg érdekli ez az embereket?
Én azt tapasztalom – nem csak a humánökológia szakra felvételizők számában, hanem máshol is –, hogy a téma iránti érdeklődés egyre inkább nő. Egyre többen keresik a megoldási lehetőségeket az ökológiai válságra, egyre többen szeretnének tenni valamit a fenntarthatóbb, igazságosabb világért.
Két évvel ezelőtt interjúnkban Takács-Sánta Andrással, a szak akkori vezetőjével beszélgettünk többek közt a klímaszorongásról is. A fiatal generációk életében a kérdés továbbra is hangsúlyos, de vajon a tananyag képes reflektálni az új kihívásokra?
A tananyag igyekszik lépést tartani a friss tudományos kutatások eredményeivel. Ennek megfelelően minden oktatónk évről évre aktualizálja, amit tanít. Olyan kérdésekről is gyakran szó esik, mint a klímaszorongás, a pszichológiai és a környezeti nevelési tárgyak keretében. Magáról a klímaszorongásról személy szerint azt gondolom, hogy természetesen nem jó, ha szorongva éljük az életünket, óvatos optimizmussal kell megpróbálnunk előrelépni. A humánökológia erre akar megoldásokat találni.
Kapcsolódó bejegyzések
Humánökológia: tudományos gyógyír az ökológiai válságra
A közelgő egyetemi jelentkezési időszak kapcsán beszélgettünk Takács-Sánta Andrással, aki az ELTE Társadalomtudományi Karán immár tíz éve működő Humánökológia mesterképzés szakigazgatója.
Egyre több fiatal keresi az ökológiai válságból való kiutakat. Ez megmutatkozik a humánökológia szak népszerűségében is. 2021-ben 33, míg 2022-ben már 43 felvételiző jelölte meg első helyen az ELTE Társadalomtudományi Karának képzését. Ez azt jelenti, hogy több mint 100%-os a túljelentkezés, hiszen a szakra évi 20 hallgató juthat be.
A világ megmentése egy dolog, de a felvételizők jelentős részét, jogosan, az is érdekli, hol tudnak majd elhelyezkedni a diplomával a kezükben. Mi a tapasztalat, merre indulhat el egy végzett humánökológus?
Nagyon változatos, hogy merrefelé mennek a hallgatóink. Van, aki vállalkozást alapít, van, aki civil szervezetnél helyezkedik el, néhányan a kutatói pályát választják, és valamilyen doktori iskolában folytatják tanulmányaikat, megint mások az állami szférában találják meg a számításaikat, sőt a versenyszférában is egyre gyakrabban keresnek ilyen végzettségű szakembereket.
Szerintem a humánökológia szak alkalmas arra, hogy mind gyakorlati, mind elméleti pályára felkészítse a hallgatókat. A tantárgyakat lehet úgy kombinálni, hogy mindenki megtalálja a maga számítását. Akit például az elméleti kérdések érdekelnek, részt tud venni a kutatószemináriumokon, van lehetőség tanrenden kívüli kutatóprogramokhoz csatlakozni. A másik oldalról számos gyakorlati dologban is részt lehet venni, a kötelező szakmai gyakorlat pedig megalapozhatja a későbbi elhelyezkedést, hiszen sokan maradnak gyakorlat után is az adott helyen.
A felvételizők számára fontos szempont, hogy milyen szakokról érdemes, egyáltalán honnan lehetséges jelentkezni egyes képzésekre. Ez a humánökológia esetében is érdekes kérdés.
Fontos hangsúlyozni: humánökológiára minden alapszakról lehet jelentkezni. Legfeljebb, ha valaki nem társadalomtudományi alapszakról jön, akkor néhány bevezető tárgy elvégzése szükséges lehet.
Egyébként nagyon vegyes, hogy milyen szakokról jelentkeznek hozzánk, és szerintem ez a sokszínűség szakunk egyik nagy erénye.
Mondanál néhány példát a sokszínűségre?
Nagyon sokan jelentkeznek olyanok, akik saját szakterületükön belül akarnak a környezeti kérdésekkel foglalkozni. Például jogász, aki környezeti joggal, vagy közgazdász, aki ökológiai közgazdaságtannal akar foglalkozni, de vannak művészek, akiket, mondjuk, a fenntartható színház érdekel. Továbbá jönnek pszichológusok, akik ökopszichológiával, pedagógusok, akik környezeti neveléssel szeretnének foglalkozni. Épp így előfordul, hogy például mérnök vagy épp környezettant hallgatók rájönnek, hogy társadalomtudományos ismeretekre is szükségük van ahhoz, hogy valóban tudjanak valamit tenni az ökológiai válság ellen, ezért minket választanak.
Látható tehát, hogy nagyon-nagyon széles a skála, de pont ez a színesség, ami vonzóvá teszi a szakot, és nagyon izgalmassá az órákat is. A különböző előképzettségű hallgatók mind behozzák a saját látásmódjukat.
Talán ez a sokszínűség szükséges is egy olyan komplex tudományág számára, mint a humánökológia.
Én azt tapasztalom, hogy az egyetemi oktatás és a munkaerőpiac is afelé tolja az embereket, hogy egy nagyon szűk szakterületen legyen nagyon mély tudásuk. Ezzel szemben a humánökológia szak arra fókuszál, hogy egyszerre többféle szakterületről, többféle perspektívából szemléljük a világot.
Olyan hely vagyunk, ahol előny, nem pedig hátrány, ha valakit sok minden érdekel.
Vannak terveitek, hogyan tehetnétek még vonzóbbá a képzést?
Szeretnénk „nemzetköziesíteni” a szakot, jó külföldi kapcsolatokat kialakítani. Ennek nyomán több Erasmus-lehetőséget tudunk majd nyújtani, illetve külföldi előadókkal is színesíthetjük a képzést. Emellett szeretnénk elérni, hogy a hallgatók egyre nagyobb számban be tudjanak kapcsolódni tudományos kutatásokba vagy civil szervezetek projektjeibe, már a tanulmányaik alatt.
A téma iránti érdeklődés fokozódását mutatja, hogy ősztől nem csak az ELTE-n lesz humánökológia-képzés. Két másik egyetem is elindítja a szakot.
Az, hogy a humánökológia szak megjelent Sopronban és Pécsett is, szerintem azt mutatja, hogy igen nagy igény van az ilyen típusú szakmai tudásra. Nemcsak a hallgatókat érdekli egyre inkább, de van rá igény a munkaerőpiacon, illetve a társadalomban úgy általában. Ugyanakkor az, hogy több képzési hely is lesz, lehetőséget adhat arra is, hogy az egyes szakok specializálódjanak kicsit, ez pedig megint csak előremutató.
Akkor nem konkurenciaként gondoltok a képzést újonnan indító egyetemekre?
Szerintem inkább egészséges verseny alakulhat ki, főleg, ha tudunk arról kommunikálni, hogy ki mit kínál a leendő hallgatók számára. Az egyes szakok specializációja is fontos lesz, mert a hallgatók el tudják dönteni egyrészt azt, hogy melyik téma áll közelebb hozzájuk, másrészt azt, hogy melyik oktatói gárda szimpatikusabb, kitől szeretnének inkább tanulni.
