Bár nem ez a növény vezeti a zöldségek népszerűségi listáját, mégis érdemes rendszeresen beiktatunk az étrendünkbe, hiszen nemcsak finom, hanem igen egészséges is. Cikkünkben a karalábé fajtáiról, színeiről, tárolásáról, termesztéséről és felhasználási módjairól írtunk.
A karalábé (Brassica oleraceae convar. acephala var. gongylodes) a káposztafélék családjába tartozó zöldségnövény. Ezen belül is a vadkáposztáktól származik csakúgy, mint a kelkáposzta, a fejeskáposzta, a brokkoli, a karfiol vagy a kelbimbó. Neve a német Kohl (káposzta) és a Rübe (Rabi) (répa) szóból ered, utalva ezzel a répaszerűen vaskos kinézetére.
Magyar elnevezése többszörös átvétellel került a nyelvünkbe, és bár mára a karalábé a legáltalánosabb, számos területen karaláb vagy kalarábé névvel illetik a zöldséget. Eme három név is olyan szavakból alakult ki, mint például a kelerabi, kelerábi, korélabé, korélábé, karaláb, karalábe, karalábé, kareláb, kalaráb, kalarábé vagy kalarádé.
A karalábé íze édeskés, enyhén borsos, a hús textúrája ropogós, zsenge, leginkább egy keményebb alma húsához hasonlít.
Nem a gyökerét fogyasztjuk
Valószínűleg sokan nem is tudják, hogy a karalábé gömb alakú része, amelyet elfogyasztunk, nem a növény gyökere. A duzzadt gumó ugyanis nem más, mint a szár föld feletti, megvastagodott része, amely valójában egy raktározó szerv.
Egy kis karalábétörténelem
Pontos eredete nem ismert, de a karalábé nagy valószínűséggel Észak-Európából származik. Plinius római természettudós, író, enciklopédista (Kr. u. 23/24–79) tett elsőként említést egy „torzsájában megvastagodott” növényről Naturalis Historiae című könyvében, majd 1554-ben Pietro Andra Gregorio Mattioli olasz botanikus jegyezte le, hogy a zöldség „nemrég került Olaszországba”.
A 16. század végére a karalábé nemcsak Olaszországban, hanem egész Észak-Európában, Ausztriában, Németországban, Angliában és Spanyolországban elterjedt, valamint Tripoliban és a Földközi-tenger keleti régióiban is termeszteni kezdték.
A karalábé mint tápanyagforrás
Halvány színe ellenére a karalábé igazi vitaminbomba, emellett igen sok rost található benne, kalóriatartalma pedig nagyon alacsony.
A karalábé energia- és tápanyagtartalma (100 gramm)
Tudtad? A karalábé levele háromszor annyi vitamint és karotinoidot tartalmaz, mint a gumója.
A karalábé vitamin- és ásványianyag-tartalma (100 gramm)
A karalábé jótékony hatásai:
- Magas rosttartalma segít megszabadulni a felgyülemlett salakanyagoktól, és elősegíti az megfelelő bélműködést.
- A karalábéban található antioxidánsok (C-vitamin, glutation) segítik a máj méregtelenítését, lassítják az öregedési folyamatokat, és erősítik az immunrendszert.
- Vas-, magnézium-, foszfor-, kalcium- és B-vitamin-tartalmának köszönhetően szebbé teszi a bőrt, a hajat és a körmöket.
- Antibakteriális hatása miatt jótékonyan hat légzőszervi megbetegedések esetén.
- Káliumtartalma igen magas, ezért kedvezően hat a vérnyomásra, valamint a szívre és az érrendszerre.
- A karalábé levele is antibakteriális hatású, így bizonyos bőrproblémák kezelésére is alkalmas lehet.
Figyelem! A karalábé puffasztó hatású lehet, így az, aki ilyen emésztési problémákra hajlamos, inkább csak mértékkel fogyassza a zöldséget.
Színek és fajták
A karalábénak fehér (ami inkább zöldes árnyalatú) és lila (kékeslila) héjú változatai ismertek. Mindkét fajta húsa fehér, valamint ízre és állagra sem különböznek igazán egymástól. A gumók lehetnek kisebbek vagy nagyobbak, egészen gömbölyűek vagy enyhén lapítottak is.
A karalábé fajtáit megkülönböztethetjük a tenyészidejük szerint:
- Rövid tenyészidejű: 40–50 nap (pl. Bécsi fehér karalábé)
- Közepes tenyészidejű: 50–70 nap (pl. Delikátesz fehér, Delikátesz kék)
- Hosszú tenyészidejű: 70–90 nap (pl. Kék szalonna)
Vetési idejük szerint:
- Extra korai (pl. Cembalo F1)
- Korai (Szentesi korai, Szentesi fehér)
- Középkorai (pl. Bécsi kék)
- Középkésői (pl. Csemege kék)
- Késői (Szentesi tartós kék)
Ezenkívül a karalábé gumójának várható mérete szerint (pl. Gigant karalábé: 3–5 kg/gumó) is csoportosíthatjuk a különböző fajtákat, illetve aszerint, hogy frissen történő fogyasztásra (pl. Csemege fehér) vagy tárolásra (Szentesi kék tartós) szánjuk inkább a zöldséget. Számos olyan fajta is elérhető, amely nem hajlamos a fásodásra, illetve a megrepedésre.
Karalábérecept, ahogy mi szeretjük
A karalábét fogyaszthatjuk nyersen, illetve sütve, főzve és párolva is. Ha szeretnénk, hogy minél több értékes vitamin maradjon a zöldségben, érdemes hőkezelés nélkül felhasználni például salátákba, turmixokhoz vagy smoothie-ba, de nassolás gyanánt el is rágcsálhatunk önmagában egy-egy kisebb gumót.
Főzhetünk belőle karalábélevest, illetve más levesekhez, például egy finom tavaszi zöldségleveshez vagy húsleveshez is adhatjuk. Bár a karalábéfőzelék tipikus menzás ételnek számít, érdemes a vaskos rántás helyett inkább egy kis tejszínnel, valamint zöldfűszerekkel újragondolni a fogást, biztosan jobban fog ízleni, mint az eredeti.
A párolt karalábé nagyszerűen illik a különböző sült húsokhoz, de a nagy gumókat akár meg is tölthetjük darált hússal, sajttal, vagy amivel csak szeretnénk. Ha pedig nem akarunk a töltéssel sem bíbelődni, készíthetünk egy finom és laktató rakott karalábét is.
Ha pedig egy nyári estén beizzítottuk a grillsütőt, mindenképpen érdemes kipróbálni az olívaolajjal vagy BBQ-szósszal megkent grillezett karalábét is, mely akár önálló fogásként, akár köretként is könnyű ebéd vagy vacsora lehet.
Ne dobd ki a karalábé levelét se!
Bizony nem csak a karalábé gumóját tudjuk felhasználni a konyhában. A rendkívül vitamindús leveleket apróra vágva adhatjuk salátához, készíthetünk belőle krémlevest, remekül illik bármilyen más karalábés ételhez, valamint a káposztához hasonlóan meg is tölthetjük őket.
Íme, egy nagyszerű recept, ahol a karalábé minden részét fel tudjuk használni:
Karalábéfőzelék karalábélevélbe csavart vagdalt hússal
Hozzávalók
- 5 dkg reszelt sajt
- 3–4 evőkanál liszt vagy keményítő
- 7 dkg vaj
- 1 kávéskanál cukor
- 1 dl tejszín
- 2 db vöröshagyma
- 20 dkg darált hús
- 4 nagyobb karalábé a leveleivel együtt
- só, bors, őrölt paprika
Elkészítése
A karalábé zsenge, szép leveleit kiválogatjuk, majd forró, sós vízzel leforrázzuk, és hagyjuk őket kicsit kihűlni. Közben felaprítunk egy vöröshagymát, és kevés vajon megdinszteljük. Ezután rádobjuk a darált húst, tetszőlegesen ízesítjük és fűszerezzük, majd puhára pároljuk. Ha kész, hozzáadjuk a resztelt sajtot. Ezután a kész tölteléket belecsavarjuk a karalábélevelekbe (mintha töltött káposztát készítenénk), és melegen tartjuk, amíg a főzelékkel elkészülünk.
A főzelékhez meghámozzuk a karalábét, majd centis kockákra vágjuk, és feltesszük annyi vízben főni, ami éppen ellepi. Beteszünk mellé egy megtisztított egész vöröshagymát is, és majdnem készre főzzük. A maradék karalábélevelet eközben felcsíkozzuk. Ezután egy kis vajon megfuttatjuk a lisztet vagy a keményítőt, rádobjuk a felcsíkozott karalábéleveleket, felöntjük tejszínnel, majd az így kapott egyveleggel jól besűrítjük a közben majdnem készre főtt karalábét. Ízlés szerint sózzuk, cukrozzuk, fűszerezzük. Ha kész, a töltött karalábélevelek mellé tálaljuk.
A karalábé fűszerei: borsikafű, kapor, petrezselyemzöld, lestyán, szerecsendió és fehérbors.
Hogyan tároljuk, hogy ropogós és finom maradjon?
A frissen vásárolt vagy szedett karalábét érdemes minél hamarabb felhasználni. Ha ez valamiért mégsem történne meg, a hámozatlan, egész zöldséget pár napig hagyhatjuk a konyhapulton is, ám ennél hosszabb idő esetén tegyük inkább a hűtőszekrénybe. Ha pedig egy nedves konyharuhába csavarjuk, és így tesszük a hűtő legalsó fiókjába, akár 3–4 hétig is friss maradhat a karalábénk.
Amennyiben meghámoztuk vagy feldaraboltuk a zöldséget, az így keletkezett maradékot ne nejlonba, hanem alufóliába csomagolva tegyük be a hűtőbe! Ezzel a módszerrel akár egy hétig is friss marad a megkezdett karalábé.
A karalábét kiválóan lehet fagyasztani is, ebben az esetben azonban előtte blansírozni kell a zöldséget, és mindig nagyon zsenge, friss gumót használjunk! Ezenkívül roppanósra hagyva, 5–10 perc főzést követően befőttként is eltehetjük a hideg évszakra.
A karalábé téli tárolása
Válasszunk kifejezetten erre a célra termesztett, általában nyár végén vagy ősszel termelt fajtákat! A gumókat a levelektől és a gyökérzetüktől megtisztítva veremben, pincében vagy fagymentes karmában 0 és 4 °C közötti hőmérsékleten lehet eltartani. A gumókat időnként át kell forgatni.
Így válaszd ki a zsenge karalábét!
Hogy elkerüljük a fás zöldséget, vásárláskor mindig alaposan vizsgáljuk meg a gumót! Ha nem található rajta repedezés, tapintása nedves, esetleg ujjbeggyel is könnyen benyomható, akkor nagy valószínűséggel friss a karalábé. Nézzük meg a leveleket is! Az üde, élénk levelek is a zöldség frissességére utalnak.
A karalábé mérete is utalhat a frissességre: minél kisebb a gumó, általában annál zsengébb a zöldség.
Karalábétermesztés kezdőknek
A karalábét leginkább elő-, utó-, illetve köztes növényként érdemes termeszteni, nevelhetjük magról, vagy palántázhatjuk is. Korai, rövid tenyészidejű fajtáit február végén, március elején érdemes magról vetni, majd a palántákat április elején lehet szabadföldbe kiültetni. A közepes tenyészidejű karalábéfajták palántáit április közepétől június közepéig ültethetjük szabadfölbe, magról a helyrevetést ennél 3–4 héttel korábban végezzük. A hosszú tenyészidejű fajták esetében a palántákat június közepétől július végéig ültessük, a helyrevetés ebben az esetben is 3–4 héttel korábban történtjen!
A karalábé vetése
A magokat 0,8–1,2 centiméter mélyre kell vetni egymástól körülbelül 5 centiméter távolságra. A sorok közötti ideális távolság 50 centiméter. Ha kikeltek a növények, egyeljük ki őket, hogy az egyes példányok között körülbelül 30 centiméter távolság legyen!
Talaj-, víz- és fényigény
A karalábé enyhén savanyú és semleges talajban érzi jól magát, amelynek ideális pH-értéke 6,5 és 6,8 között van. Tápanyag szempontjából a növénynek legfőképpen nátriumra és káliumra van szüksége, de a túlzott nátriumellátás elősegíti a szárba szökkenését. Legjobb, ha mielőtt elvetjük a magokat, vagy kiültetjük a palántákat, a talajt feltöltjük komposzttal vagy érett istállótrágyával.
Fényre közepesen érzékeny, ha nem kap elég világosságot, a gumói megnyúlnak. A különböző fajták hőigénye eltérő. A korai fajták kevésbé hőigényesek, de érzékenyebbek a fagyra, a késői fajták azonban akár a mínusz 6–8 °C-ot is elviselik károsodás nélkül.
Sekély gyökerei miatt a karalábé erősen vízigényes. Ahogy a gumók elérik a diónyi nagyságot, onnantól a talajt folyamatosan nedvesen kell tartani. Gyenge vagy egyenetlen vízellátás mellett a gumók fölrepednek.
A karalábé ideális társnövényei a bokorbab, a burgonya, a cékla, a hagyma, a saláta, az uborka és a zeller. Azonban más káposztaféléktől és a paradicsomtól érdemes minél távolabb ültetni.
Összegezve: a karalábé egy visszafogott külsejű, ám annál egészségesebb zöldség, amely sokféleképpen felhasználható a konyhában. Termesztése pedig kis odafigyeléssel kezdő veteményezőknek is biztosan sikerélmény lesz.
Az egészséges életmód magában foglalja az egészséges táplálkozást is, ugyanis kizárólag ez számít fenntarthatónak. A testmozgás mellett tehát a mértéktelen húsfogyasztásunkra is ideje végre figyelmet fordítanunk, hiszen – ahogy egy korábbi, a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expót bemutató cikkünkben is írtuk: „a jóléti társadalmaknak jelentősen meg kell(ene) változtatniuk a táplálkozási szokásaikat a növényi élelmiszerek javára”.
Kiemelt kép: Canva