1168,3 kilométer, 343 óra, 151 bélyegzőhely és egy életre szóló kalandos utazás a saját hazámban: ez a Kéktúra. Mindig arról a legnehezebb írni, ami igazán közel áll az emberhez, most mégis megpróbálom bemutatni az Országos Kéktúrámat.

Ez a kapcsolat évekkel ezelőtt kezdődött, és valójában nem a saját ötletem volt, hogy nekiinduljak. Az akkori kollégáim fejében fogant meg az elhatározás, és szívesen csatlakoztunk hozzájuk gondolván, miért ne. Aztán a hirtelen jött ötletből igazi szerelemmé nőtte ki magát ez az Észak-Magyarországot átszelő fehér–kék jelzés, amely sokkal többet ad, mint ahogyan ezt elsőre gondolnád.

Mi is az a Kéktúra?

A Másfélmillió lépés, a kismillió blogbejegyzés és élménybeszámoló a Kéktúra hivatalos oldalán már leírta a választ erre a kérdésre. Nagy eséllyel te is tudod, hogy az útvonal a Kőszegi-hegységből, egészen pontosan Írott-kőtől indul, és a Zempléni-hegységben lévő Hollóházán ér véget. Mint ahogyan az sem újdonság, hogy a túramozgalom 1952-ben indult, és nem lehetünk elég hálásak a Budapesti Lokomotív Sportkör Természetjáró Szakosztályának azért, hogy évtizedekkel ezelőtt meghirdették a pecsétgyűjtögetést. Az évek során fokozatosan kinőtte magát a mozgalom és az útvonal is.

Arra azonban , hogy miért is ez a nagy felhajtás a Kéktúra körül, talán még te is keresed a választ. 

A Kéktúra esszenciáját 3 összetevő adja:

• a „feladat”, hogy megszerezzük a 151 darab pecsétet az ország különböző pontjain,
• a természet szeretete és a túrázás öröme,
• valamint az, hogy hamisítatlan valójában megismerjük az országot, ahol élünk.

Kéktúrapecsét: szerezd meg mind!

Az egyik fontos indíttatás tehát a gyűjtögetés és a teljesítés öröme. Beszerzed a kéktúrás füzetedet, és nekiindulsz a pecsétekért. A túrát bárki bármennyi idő alatt teljesítheti. Lehet, hogy egyben letolod, de lehet, hogy 20 évedbe telik, a lényeg az, hogy végigjárd, és minden pecsétet megszerezz. 

Utólag sem téma, ki mennyi idő alatt és milyen gyorsan teljesítette a túrát. Mindenkinek mást jelent az 1168 kilométer. Aki egyedül csinálja, rátalálhat önmagára. Aki párban, az igazi, minőségi időt tölthet a társával, közben tervezgetheti a közös jövőt: ezek vagyunk mi… Aki családostul barangol, valami olyat adhat a gyerekeinek, ami fejleszti személyiségüket, gyarapítja ismereteiket. Aki pedig barátokkal járja végig a kéket, egészen újfajta aspektusát ismerheti meg a baráti összejöveteleknek és a tartalmas beszélgetéseknek.

A 27 szakasz igazán sokszínű, nincs két egyforma. Van, amelyik nehezebb, van, amelyik meg sem kottyan. Változatosságában rejlik a szépsége.

Ha pedig sikerrel zárod Európa leghosszabb turistaútvonalát, tiéd lehet az érdem és az érzés, hogy sokkal többet tudsz a helyről, ahol élsz, mint azelőtt.

A Kéktúra és a természet

Az elmúlt másfél évben még inkább felértékelődött, hogy ne egy betondzsungel közepén ücsörögjünk. A pandémia alatt igazi menedék lett a Kéktúra. Ha kimegyek az erdőbe, és végigsétálok egy mezőn, akkor nincs világjárvány, nincs aggodalom, és nincsenek hírek. Csak a színtiszta, hamisíthatatlan és túlgondolástól mentes élővilág vesz körül. Mindenki teszi a dolgát: fészket épít, táplálkozik, kommunikál, növekszik, fotoszintetizál. 

Sokan várják a jó időt, hogy elindulhassanak. Csak süssön ki a nap, legyen 20 fok, és indulhat a túravonat. Ha adhatok egy jó tanácsot: ne várj a jó időre! A Kéktúra, és összességében a túrázás lényege, hogy a természet összes arcát megismerd. 

Kapcsolódó bejegyzések

5+1 tipp a környezettudatos túrázáshoz

A vírus egyetlen előnye, hogy egyre többen kirándulnak. De ilyenkor még jobban figyeljünk oda, hiszen csak vendégségbe jöttünk az erdőbe. Néhány tipp, hogy kisebb legyen a lábnyomunk.

Lásd a jégbe fagyott Bakonyt. Lásd meg az éledező, de még csupasz Vértest. Ismerd meg a tavaszi pompában tündöklő Börzsönyt. Izzadj és gyűjts szúnyogcsípéseket a Balaton-felvidéken. Essen le az állad az őszi Bükktől. Ne láss a ködtől az orrodig se a Budai hegyekben. Ázz csurom vizesre a Mátrában, és kortyolgass forró teát a Zemplénben.

Én, aki utáltam a telet világ életemben, a Kéktúra alatt elkezdtem teljesen másképpen befogadni. Rájöttem, hogy a téli csend semmihez sem fogható. A lefagyott ágak tömege, a jeges növények vagy a jéghideg patak gyönyörű. A jeges sziklákon felmászni Sobri Jóska barlangjába talán már nem akkora ötlet, de az élmény egy életre megmarad, ez biztos.

Ha a hétvégéidet rászánod, és minden évszakban a kéken vagy, rájössz, hogy milyen keveset tudsz a természetről. Hiába olvasod a cikkeket, a leírásokat, az ismertetőket, vagy hiába tudsz sokat a növények és az állatok életéről, az igazi ismeretet akkor szerezheted meg, ha kimész, és megnézed, mi hogyan működik. 

Télen láthatsz hegyoldalban vágtató szarvascsordát. Tavasszal lehetsz élő virág- és énekesmadár-határozó. Nyáron beszippanthatod a világ összes illatát. Ősszel pedig láthatsz olyan színeket, amelyeket a világ összes Pantone skálája sem tud megmutatni neked. 

A Kéktúra igazi haszna: megismered a helyet, ahol élsz

Alföldi lányként az északi régió apró szeleteit láthattam csak gyerekkoromban. Földrajzórán megtanultam, melyik megye hol fekszik, hogyan alakultak ki a hegyeink, de elképzelni sosem tudtam igazán, hogy is fest mindez. Lassan 30 leszek, és még mindig vannak olyan szegletei az országnak, ahol nem jártam. 

Mindig tervezzük a külföldi utakat: minden országot látni szeretnénk, minden tengerben megmártóznánk, kipróbálnánk az összes kulináris élvezetet, és megcsodálnánk az egzotikus épületeket. Az azonban sokaknak kimarad, hogy milyen lenyűgöző medvehagymamezők illatoznak tavasszal a Bakonyban, vagy milyen, amikor a hucul ménes egy karnyújtásnyira vágtat el az ember mellett az Aggteleki-hegységben. Az elmúlt két évben egyik ámulatból estem a másikba attól, milyen más Magyarország, mint hittem. 

Ez a nagy rádöbbenés nem csak engem ért utol, hiszen az elmúlt évben sokan indultak útnak, kezdtek bele a kékbe. Ez nem ritkán konfliktusokat szül a helyiek és a turisták között. Sajnos sokszor úgy látom, a felháborodás nem alaptalan. A gond leginkább az, hogy akik „tapasztalatlan” túrázók, nem tartanak be bizonyos íratlan szabályokat. Természetesen a kéknek is vannak népszerűbb szakaszai, ahol aztán hatalmas torlódások alakulnak ki egy-egy napsütéses hétvégén. Érthető, hogy sokan ugyanarra a helyre látogatnak el, hiszen ha valaki az interneten böngészik, nagy eséllyel valamelyik felkapott túraösvényt dobja ki a kereső.

Amit megtehetsz, és ezzel rengeteget segíthetsz, hogy kicsit jobban utánanézel, hová és mikor tervezed a túrád. A Bükkben például nem csak a Szalajka-völgy létezik, ahogy a Visegrádi-hegységben sem csak Dobogókőn szép a kilátás. Nem feltétlenül kell felülni a népszerűségnek: a kék legszebb részei rejtve vannak a turisták elől. Persze ehhez gyakran többet is kell utazni, például hajnali négykor kelni, hogy 9-kor elkezdhesd az aznapi szakaszt, de abszolút megéri. A tervezést és a logisztikát pedig tökélyre lehet fejleszteni, ezt bizton állíthatom.

Mentális felüdülés: tiszta fej és jövőkép

Egyszer megkérdezte tőlem valaki, hogy mi értelme van annak, hogy órákat utazom azért, hogy sétáljak az erdőben. A rövid válaszom az, hogy egyszerűen vannak olyan érzések, amelyeket egy városban nem kaphat meg az ember. Számomra ilyen a mentális töltődés. 

A zaj, a végtelen mennyiségű információ, a laptop kék fénye és a zakatoló villamos elérhetetlenné teszik azt a kikapcsolt állapotot, amit az erdőben vagy egy pacsirtáktól zengő mezőn megtapasztalhatunk. 2021-ben – a világjárványtól függetlenül – egyre több az olyan ember, aki csak nyugalomra vágyik. Pár óra mentális biztonságra, tiszta, üres fejre vagy arra, hogy a hétköznapok motivációtól kiürült pillanatait felpezsdítse. Kemény és megterhelő időszak áll most mindenki mögött, sok a veszteség, és sok a jövőkép nélküli gondolat. Jelen pillanatban olyan világban élünk, ahol a folyamatos teljesítenivalók és kötelességek áradatában mindenki csak egy lélegzetnyi szünetre vágyik. 

Ezért olyan népszerű a Kéktúra. Mert élményt ad, pozitív érzéseket és mentális felüdülést. 

Annyira eltávolodtunk már a természettől, annyira felfoghatatlan a működése és a közelsége, hogy időnként egészen megfeledkezünk arról, hogy mi is a részei vagyunk. Így aki azt érzi, kicsit visszatalálna, szerezze be a pecsételőfüzetet, és lépjen rá Magyarország legkalandosabb ösvényére, tegye meg azt a másfélmillió lépést.

Indulj el egy úton!

A képek a szerző tulajdonát képezik.