Szentbékkállán és Köveskálon, hogy pontosak legyünk. Aki ide látogat, nemcsak kiváló borokra lelhet, hanem olyan látnivalókat is talál, melyeket tengerek formáltak.
A falu neve árulkodó, ugyanis Köveskál környékén (is) hullámzott az a Pannon-tenger, amelynek nyomait mai napig láthatjuk. Mielőtt elindulnánk az ösvényen, érdemes visszatekerni az idő kerekét. Egészen pontosan 600 ezer évvel, ugyanis ekkor tűnt el az utolsó tó is a tengerből. Ugyanis a 9 millió éves fennállása alatt a Pannon-tenger meglehetősen hányattatott sorsú volt, s fokozatosan nagy tóvá, majd tóvidékké „fokozódott le”, végül ki is száradt. Ugyanakkor mindaz a 3–4 kilométer vastag üledék, amely eme röpke idő alatt keletkezett, a mai napig látható, legalábbis egyes részletei.
Ilyenek a Szentbékkálla melletti túraútvonal földtani emlékei, azok a hatalmas kövek, melyeket a tenger hagyott emlékül. Amikor rálépünk kőtenger felé vezető útra, egy kereszt mellett haladunk el. Ezt jelzi a turistatérkép is, tehát ha a faluból érkezünk, akkor jobbra, ha Köveskál felől jövünk, akkor balra kell fordulnunk. A kőtengert, habár van saját parkolója, jobb, ha lábon közelítjük meg, ami sem kicsinek, sem idősnek nem jelent nagy gondot, hiszen nem a Magas-Tátra bérceit ostromoljuk, csupán néhány hatalmas sziklát az őket övező ösvényeken.
Szép körtúránk lehet így, amely során bejárhatunk majd’ 10 millió évet, de ha még pár kilométert hozzáadunk, akkor akár Árpád-kori templomrommal is gazdagíthatjuk a kirándulást. Így egy kicsit hosszabb lesz a talpalós része, de ha nem autóval megyünk, akkor Szentbékkállán a megfáradt vándort jó borászatok várják!