Az aszály – a felmelegedéssel egyszerre jelentkezve – olyan egymással összefüggő ágazatokat destabilizálhat, mint az egészségügy, az energiarendszer és az élelmiszer-termelés. Sok eszköz már most is adott az agrárium fenntarthatósági fordulatához, csak élni kellene velük.
Miközben Európában idén nyár végére legalább 500 éve nem látott aszály alakult ki, a világ más részein, így az Egyesült Államokban, Kínában és Indiában is extrém szárazság okoz súlyos problémákat az energia-, a feldolgozóipari, a turisztikai és – ami talán a legaggasztóbb – a mezőgazdasági szektorban. Az északi félteke mezőgazdasági területeinek nagy részét sújtó, a műholdfelvételeken is jól látható, a világtérképen is követhető aszályos időjárás miatti jelentős termés- és exportkiesés rég látott magasságba hajtja az élelmiszerárakat. Ez súlyosbítja az energiaválság, az orosz-ukrán háború, valamint a helyi gazdaságpolitikák negatív hatásait is.
Bár ma még rendelkezésre áll a világ élelmezéséhez szükséges élelmiszer-mennyiség, a sokkhatások kombinációja az éhezők számának drámai megugrásával fenyeget. Különösen érvényes ez az alacsonyabb jövedelmű országokban. A szakértők sosem látott globális élelmiszerválság és éhezési krízis kialakulására figyelmeztetnek.
A 2022-es rendkívüli szárazság tehát nem regionális, hanem globális jelenség. A szélsőséges időjárási jelenségek kiterjedtségét jelzi, hogy júliusban a hőhullámok, majd augusztusban a súlyosbodó aszály gyakorlatilag az összes kontinenst, a Föld országainak jóval több mint felét, 125 államot érintették. A helyzet különösen rossz Európában – beleértve Magyarországot –, ahol ugyan a gabonatermés összességében csak mintegy 4 százalékkal maradhat el az ötéves átlagtól, azonban a napraforgó több mint 10, a kukoricatermés pedig több mint 15 százalékos visszaesése várható. A takarmányárak emelkedése rendkívül érzékenyen érintheti elsősorban az állattartókat.
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
Csak remélhető, hogy nem egy gyökeresen eltérő állapot keletkezik
Hogy a szárazság milyen mértékben tulajdonítható a klímaváltozásnak, ma még nem egyértelmű. Ahogy az Országos Meteorológiai Szolgálat fogalmaz, mindez remélhetőleg csak a jelenlegi légköri rezsim egy szélsőséges megnyilvánulása, és nem egy gyökeresen eltérő cirkulációs állapotba történő átmenet. Abban mindenesetre a témával foglalkozó tanulmányok egyetértenek, hogy a klímaváltozás hatására a csapadékviszonyok és a vízkészletek elérhetőségének alakulását kevésbé lehet előre jelezni, és hogy a kivételesen száraz körülmények a korábbiakhoz képest várhatóan jóval általánosabbá válnak a jövőben.
Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) második munkacsoportjának 2022-es jelentése szerint napjainkban a világ népességének körülbelül fele szenved vízhiánytól az évnek rövidebb-hosszabb időszakában. A jelentés szerint a nagyrészt emberi tevékenység előidézte klímaváltozás – illetve részben éppen az ezt súlyosbító intenzív földhasználati szokások – már mostanra érzékelhetően valószínűbbé és súlyosabbá tették az aszályokat. Ráadásul ez igaz a gyors lefutású áradásokra is, amelyeket az agrárium kevésbé képes hasznosítani. Ezek sokkal inkább kockázati tényezőként említhetők. Eszerint az elmúlt 50 évben egyértelműen a felmelegedés hatására lelassult a mezőgazdaság termelékenységének növekedése. 1983 és 2009 között a Föld teljes vetési területének körülbelül háromnegyedén pusztított olyan mértékű aszály, hogy ez a terméshozam csökkenését eredményezte.
A trend a globális és helyi átlaghőmérséklet emelkedésével várhatóan tovább folytatódik. Ennek során értelemszerűen nagyobb kockázatokkal szembesülhetnek az olyan sérülékenyebb, változásnak jobban kitett régiók, mint például a Kárpát-medence. Az előzmények és a tudósok figyelmeztetései ellenére a 2022-es aszály és ennek mértéke mégis meglepetésként és felkészületlenül érte a világot. Európában erőteljes kritikák érik a közös és nemzeti agrár-, illetve vízkezelési politikákat, ezek rövidlátóságát és a változó körülményekhez való nem alkalmazkodását kárhoztatva. Kínában a kormány arra ösztönzi a földművelőket, hogy telepítsék újra, vagy ültessék be más növényekkel ültetvényeiket. Világszerte egyre több és hangosabb a cselekvést sürgető megnyilatkozás.
A mesterséges felhőktől a sejtszintű mezőgazdaságig
Ahogyan az ENSZ elsivatagosodás elleni egységének (UNCCD) egyik vezetője fogalmazott: „az emberiség útkereszteződéshez ért, és az aszály kezelése, illetve az elsivatagosodás lassítása érdekében sürgősen, minden lehetséges eszközt alkalmazva kell fellépni”. Ami a húsba vágó helyzet kezelésének lehetséges módozatait illeti, az ötletelés több síkon zajlik: egyrészt az olyan, a szárazság kialakulásának megelőzését célzó megoldások számbavételével, mint például az úgynevezett geomérnökség körébe sorolható, Kínában és az Egyesült Arab Emírségekben már alkalmazott mesterséges felhőképzés; másrészt a helyzethez való minél jobb alkalmazkodást lehetővé tevő metódusok használhatóságának mérlegelésével. Utóbbiak közé tartoznak például a különféle víz– és talajgazdálkodási lehetőségek kiaknázására, a nagy távolságra nagy mennyiségű vizet szállítani képes csővezetékek fektetésére, az új, az aszályt jobban tűrő növényfajok ültetésére, vagy éppen az emberiségnek a húsközpontú táplálkozáshoz képest jóval kisebb vízigényű és karbonlábnyomú növényalapú étrend felé való terelésére vonatkozó felvetések.
Az aszály, valamint a jelenlegi növénytermesztés és állattenyésztés jelentős karbon- és vízlábnyoma miatt vannak, akik már a jelenlegi, széles körben elterjedt állattartás végét vetítik előre. A szárazság miatt is dráguló és szűkülő takarmánykínálat miatt az állattartás kilátásai valóban sokat romlottak az utóbbi hónapokban, és az üvegházhatású gázok kibocsátásában játszott jelentős szerepe miatt amúgy is az egyik leginkább problémás szektornak számít. Ezt szem előtt tartva az Egyesült Államok szárazság által szintén gyakran sújtott Kalifornia államában található San Diego város tanácsa 2035-ös klímasemlegességi akciótervében a hús- és tejtermékekkel összefüggő karbonemisszió 20 százalékos visszafogását tervezi.
A húsról azonban akkor sem kellene feltétlen teljesen lemondania az emberiségnek, ha az állattartás ma ismert formájában megszűnne. Az úgynevezett sejtszintű mezőgazdaság ugyanis jóval kisebb vízhasználattal – és karbonemisszióval – járó alternatívát kínál a szintetikus hús formájában. A „zöld” élelmiszer-gazdaságra való átállás egyik fő csapásirányát így a biotechnológia jelölheti ki. Az agráriumban hasonló technológia vezérelt átalakulás várható, mint az energiaszektorban, ahol a támogató szabályozási környezet világszerte új termelő-, elosztó- és fogyasztótechnológiák és -megoldások gyors hétköznapivá válása előtt nyitott utat.
Az emberiség fenntartható táplálása szempontjából jelentős kiaknázatlan potenciált rejt a rovarevés is. A klímaválság kifejlődésének sebességét látva a szükség várhatóan nem is túl sokára e téren is nagyobb úrrá válhat, mint a kulturális tradíciók által meghatározott ízlés. Mindemellett a jövőben egyre nagyobb jelentőségűvé válhat a rendkívül víztakarékos beltéri vertikális zöldségtermesztés, ahogyan a globális termőterületek térbeli eloszlásának átfogó optimalizálása is drasztikusan csökkenthetné az élelmiszer-termelés negatív környezeti hatásait, köztük a vízhasználat lábnyomát.
Egész ágazatokat destabilizálhat a felmelegedés és az aszály
Összességében megállapítható, hogy a sokfelé drámai aszályhelyzet miatt idén a klímaváltozással kapcsolatos diskurzusok hangsúlya a globális átlaghőmérséklet emelkedéséről a vízhiány témájára került át. A globális vízkör és a csapadékmintázatok vártnál gyorsabb változása illeszkedik az emberi civilizáció eddigi fejlődésének fenntarthatatlanságát igazoló, az utóbbi években sorra kifejlődő krízishelyzetek sorába, aláhúzva a klíma- és környezeti válság elleni cselekvés sürgető voltát. A kiterjedt területeket letaroló aszály önmagában is fájdalmas következményekkel jár. A felmelegedéssel egyidőben jelentkezve pedig egész társadalmi-gazdasági rendszereket károsíthat, destabilizálva olyan, egymással összefüggő ágazatokat, mint az egészségügy, az energiarendszer és az élelmiszer-termelés. Ezt megelőzendő, az agrárszektorban világszerte mielőbb radikális változásoknak kell elindulnia. Ha nem lépünk, félő, hogy később a körülmények sokkal gyötrelmesebb módon maguk kényszerítik ezt ki.
