A „Kerti mítoszok és a valóság” cikksorozat olyan tévhitekre igyekszik rávilágítani, melyekkel rendszeresen összefuthatunk, ha a közösségi médiában böngészünk a posztok és a hozzászólások rengetegében. Habár a legtöbb ember tudja, hogy ezek az interneten keringő állítások valótlanok, mégis sokan esnek a téves információk csapdájába. Elsősorban nekik készült ez az írás, de természetesen másoknak is hasznos és érdekes olvasnivalóul szolgálhat.

Az óriáspajor „legendája”

A Facebook kertészeti tematikájú csoportjaiban rendszeresen előkerül egy-egy olyan fotó, melyen szokatlanul nagy, akár hüvelykujjnyi pajor látható, és rögtön mellékelve a feltöltő kérdése: „Vajon mivel futottam össze a kertemben?” Ma már szerencsére nem mindenki veti oda automatikusan, hogy – ha már pajor – akkor csakis cserebogár lárvája lehet az állat, hiszen sokan tudják, hogy valójában orrszarvú-, esetleg szarvasbogár lesz a méretes szerzetből. Azonban elég sűrűn jelentkezik olyan „megfejtő” is, aki szentül meg van győződve arról, hogy nem más, mint a kertek kártevőjeként számontartott lótücsök lárvája díszeleg a képen.

Kapcsolódó bejegyzések

A kertben talált pajor védett, ritka bogárfaj lárvája is lehet

Nem csak cserebogár lárvája lehet a kertedben. Ismerd meg a pajort!

Amikor a Google nem a barátunk

Sajnos az interneten szép számmal keringenek olyan fotók, melyek tévesen azt sugallják, hogy a fakorhadékban vagy komposztban fejlődő, ártalmatlan – és egyébként védett – orrszarvú- vagy szarvasbogár hatalmas lárvája a természet törvényeit meghazudtolva egyszer csak lótücsökké vagy – népiesen mondva – lótetűvé, lóbogárrá növi ki magát.

Ritkán még közismert online magazinok cikkei is erősítik a tévképzetet, így nem csoda, hogy sok ember elhiszi ezt az állítást. Pedig olyan szinten ferdíti el a valóságot, mintha azt mondanánk, hogy a cinege pelyhes fiókája felnőtt korában majd a nyári éjszakában vadászó denevérként fog szárnyra kapni.

Persze a Google-nak és egyéb keresőprogramoknak nem róható fel ez a hiba, hiszen csupán abból a milliárdnyi adatból szolgáltatnak információt, amelyeket az internet – zömében teljesen ellenőrizetlen – adattengerében találnak.

Kapcsolódó bejegyzések

Eltűnőben a sötétség és ezzel együtt a rovarok is

A fényszennyezés jelentős probléma. Legnagyobb bajban a rovarvilág van. De miért olyan vonzó számukra a fény?

Miért káros ez a megtévesztő információ?

Sajnos ma is tartja magát az a nézet, amely – szűklátókörű, emberi szempontjaink alapján – „káros” és „hasznos” állatfajokra válogatja szét a körülöttünk élő teremtményeket. Ennek szellemében pedig sok lelkes kertész társunk nyomban ökológiai halálosztóként viselkedik, amint kilép a veteményesbe, és ott élőlényekkel találkozik.

De ahogy napjainkban a konyhakertek helyét az energia- és vízpazarlón „üzemeltetett” rövidre nyírt fű veszi át, haragunkat már az is kiválthatja, ha valamilyen állat meg merészeli sérteni az ideálisként megálmodott pázsitunk makulátlanságát.

Ilyenkor veszélyes elegy, ha a tudatlanság szorgalommal párosul, mert így például sok védett bogarunk pajorja is az ásóval való felnégyelés és egyéb kivégzési módszerek áldozata lehet a téves információk miatt, abban a hitben, hogy leszámoltunk egy kerti „bajkeverővel”. A lótücsök valódi lárvája pedig mindeközben él és virul föld alatti járatában.

De akkor miből lesz a lótücsök?

A lótücsök a rokonaihoz – a sáskákhoz, a szöcskékhez és a tücskökhöz – hasonlóan úgynevezett „közvetlen fejlődéssel” éri el a kifejlett kort. A nimfának is nevezett lárvák gyakorlatilag szüleik kicsinyített másai. Kezdetben még fehér és világoskék színűek, és igen ügyes ugrásokkal közlekednek, ha a felszínre kerülnek. Ezt a képességet azonban hamar elveszítik, valamint jellegzetes barnás színük is kialakul.

A rejtett életmódot folytató, mindenevő rovarok 6 vedlésen átesve érik el az ivarérett kort, amikor már a szárnyaik és a szaporodószerveik is teljesen kialakulnak.

Ugyanakkor sok más rovarcsoport esetében alapjaiban eltérő, sokkal bonyolultabb fejlődési mód alakult ki az evolúciós kihívások folyamán. Például az orrszarvúbogaraknál „teljes átalakulás” zajlik, azaz az iskolai éveinkből ismerősen csengő „pete, lárva, báb, kifejlett rovar” stádiumokra bontott biológiai folyamat megy végbe, ahol a lárva (esetünkben a pajor) mind testfelépítésében, mind életmódjában jelentősen különbözik a kifejlett példányoktól.

A lótücsök a világ legtehetségesebb állata, és van, ahol még védett is

Kevesen tudják, de a hazánkban élő lótücsökben (Gryllotalpa gryllotalpa) és közeli rokonaiban a világ legsokoldalúbb állatait tisztelhetjük, hiszen a föld felszíne alatt, valamint vízen és levegőben is boldogulnak. Rendkívül erős, speciális felépítésű mellső lábaiknak köszönhetően az ásás az erősségük, de ha úgy adódik, a talajfelszínre kerülve futni is igen fürgén tudnak.

Emellett a tavasz végi, nyár eleji párzási időszakban időnként a levegőbe emelkedve keresik fajtársaikat, tehát aránylag nehézkes termetük ellenére a repülés képessége is megadatott számukra.

Mielőtt a lótücskök beköltöztek volna az öntözött kertjeinkbe, természetes körülmények között főként tavak, mocsarak közelében, a parti átnedvesedett talajban éltek, ahogy erre ma is akad példa. Egy ilyen környezetben adódhat olyan helyzet, hogy véletlenül vízbe esnek, ilyenkor ügyes, kígyózó mozgással, a felszínen úszva veszik célba és érik el gyorsan a biztonságos szárazföldet.

Rátermettségük mellett – mintegy ráadásként – a hímek még „zenélni” is képesek. Ciripelésük mélyebb hangon szól, mint a tavaszi rétek jellegzetes dalnokáé, a mezei tücsöké, és könnyen összetéveszthető a zöld varangyok pirregésével. De míg a varangyok nem bírják tüdővel a folyamatos trillázást, ezek a muzikális természetű rovarok hosszan, szinte folyamatosan „hegedülnek”, ahogy szárnyaikat összedörzsölik a hangképzéshez.

Bár hazánkban gyakori és konyhakerti kártevőként van elkönyvelve, van olyan ország is, ahol már igen kevés példánya él. Az Egyesült Királyságban épp ezért természetvédelmi oltalomban részesül ez a sokoldalú kis állatka.

Nyitókép: Lenner Ádám (Tiszatáj Környezet- és Természetvédelmi Közalapítvány, tájgazdálkodási és természetvédelmi menedzser). Az általa létrehozott Kobold – Goblin Facebook-oldalon sok hasznos információt találhatunk a természetvédelemmel és a természetközeli gazdálkodással kapcsolatban.
A nyitóképbe illesztett rajz: Edmund Reitter, Public domain, Wikimedia Commons