Az Országos Meteorológiai Szolgálat már sok évtizede megkongatta a vészharangot klímaügyben, azóta pedig folyamatosan figyelik a trendeket, és fejlesztik az ezzel kapcsolatos tevékenységüket. Interjú Lakatos Mónika éghajlati szakértővel és Zsebeházi Gabriella éghajlatkutatóval, az OMSZ szakembereivel.
Melyek a klímaváltozás által okozott, Magyarországon megfigyelt legradikálisabb és leginkább aggasztó trendek, tünetek, időjárási szélsőségek?
képek forrása: OMSZ / Vogt Gergely
Lakatos Mónika: Minden évszakban szignifikánsan nőtt a hőmérséklet a múlt század elejétől kezdve. Gyakrabban alakulnak ki komoly, tartós hőhullámok, amelyek többször aszállyal párosulnak. Az első hőségnapok már május elején fellépnek, az utolsó nyári kánikula pedig szeptember első napjaiban ér véget. A tavaszi hónapok melegedése a tenyészidőszak korábbi beköszöntével jár, ami hátrányos is lehet, hiszen az időről-időre fellépő késő tavaszi fagyok fejlettebb állapotban érhetik az arra érzékeny növénykultúrákat, s így nagyobb lehet a fagykár. A telek enyhülésével mintegy két héttel csökkent a fagyos napok száma a múlt század eleje óta. Kevesebb hó hullik, ritkábban alakul ki hótakaró, a tapadó havas, ónos esős helyzetek viszont gyakoribbá váltak. Fontos megjegyezni azonban, hogy egy-egy hidegebb periódus fellépése nem zárható ki, hiszen az utóbbi években is előfordult ilyen, például 2017 januárja rendkívül hideg volt. Komoly hidegbetörések a melegedés ellenére a jövőben is előfordulhatnak a Kárpát-medencében.
A csapadékváltozások nem ennyire egyértelműek. Míg a melegedő tendenciával párhuzamosan az északi félteke magasabb szélességein nőtt a mennyisége, addig a Földközi-tenger térségében csökkent. Magyarország e két régió határán helyezkedik el, egyelőre egyik hatás sem kiemelkedő. Az éves összegben nem jelentős, mintegy 3 százalékos a fogyás 1901-től, de kevesebb napon hullik le közel azonos mennyiség. A legutóbbi évtizedek csapadéka viszont a növekedés irányába mutat. Hosszabbak a száraz időszakok, miközben nőtt a napi intenzitás, főleg nyáron, a csapadék szélsőséges jellege tehát fokozódott.
Gyakoribbá váltak a heves időjárási események, melyek özönvízszerű esőzésekkel, erős széllökésekkel, villámlással, esetenként jégesővel járnak és villámárvizet váltanak ki a kisebb vízfolyásokon. Nőtt az aszályhajlam, de bő csapadékú hónapok is előfordultak, ahogy ez tavaly októberben is történt, amikor több mediterrán ciklon is érintette térségünket. A sok csapadék hatására több vízfolyáson: a Sajó, Bódva, Hernád vízrendszerében és az Ipoly folyón is árhullám alakult ki akkor.
Melyek voltak az éghajlatváltozás legfontosabb hazai tapasztalati 2020-ban? Hozott-e újat ebből a szempontból a 2020-as év, milyen főbb rendkívüli jelenségek történtek?
LM: A tavalyi év az 1981-2010-es normál időszak átlagánál 1,2 °C-kal melegebb volt Magyarországon, ezzel a legmelegebb tíz év között szerepel a 120 éves sorban. A csapadék eloszlása igen szélsőségesen alakult, ennek ellenére átlagosan nedves év volt. Aszály tavasszal, felhőszakadások nyáron, ezek a jelenségek szintén erősítik azt a megállapítást, hogy régiónkban a csapadék szélsőségesebbé vált a legutóbbi évtizedekben. 2020 időjárását enyhe évkezdet, aszályos és egyben fagyos tavasz, szélsőséges csapadékeloszlású nyár és ősz, majd enyhe december jellemezte.
Számos rendkívüliséget produkált az időjárás tavaly: március közepétől elmaradt a csapadék, majd több hullámban sarkvidéki eredetű, hideg levegő árasztotta el térségünket. Országszerte többször is igen komoly fagyok fordultak elő még április első napjaiban is. A harmadik legszárazabb tavasz volt a tavalyi: áprilisban a szokásos csapadék kevesebb, mint harmada, májusban pedig alig több mint fele hullott. Az aszály és a fagyos idő komoly károkat okozott a korán fejlődésnek indult gyümölcsösökben. Majd a csapadékos nyár során felhőszakadások és viharok miatt keletkeztek károk. A nyár legcsapadékosabb napja július 24-e volt, amikor Vése állomáson özönvízszerű eső hullott, 178 mm-es értékkel megdőlt a napi csapadékrekord, de több állomáson is meghaladta a napi összeg a 100 millimétert azon a napon. Noha nem alakult ki komoly hőhullám tavaly, összességében jól illeszkedik a 2020-as esztendő a globálisan melegedő trendbe.
Mire készülhetünk, melyek lehetnek a következő években – rövid és hosszabb távon is – várható legjelentősebb, a klímaváltozás okozta változások Magyarországon?
Zsebeházi Gabriella: Az éghajlati modellek eredményei alapján egyértelműen kijelenthetjük, hogy a jövőben a hőmérséklet további emelkedésével kell számolnunk. 2021–2050-re 1-2 °C-kal, míg az évszázad végére 3-4 °C-kal lehet magasabb az országos éves átlaghőmérséklet az 1971–2000 referencia-időszakhoz képest. Az egyes évszakok közül leginkább a nyár melegszik. A melegedő éghajlat következtében a hideg és extrém hideg napok száma a jövőben előreláthatólag csökkenni, míg a meleg és extrém meleg napok száma növekedni fog. Például 30 °C feletti maximumhőmérsékletű nap (ún. hőségnap) 1971–2000-ben a mérések alapján évente átlagosan 16 nap fordult elő hazánkban. Az ilyen napok száma már az évszázad közepére legalább másfélszeresére (8-23 nappal), míg az évszázad végére több, mint kétszeresére (28-48 nappal) növekedhet. Ezzel ellentétben a -10 °C-nál alacsonyabb minimumhőmérsékletű napok (zord napok) száma már a 2021-2050 időszakban a múltbeli időszakban megfigyelt érték felére csökkenhet, 2071-2100-ra pedig szinte el is tűnhet.
A csapadék modellezése összetettebb feladat, emiatt a modellek nemcsak a változás mértékét, de annak irányát is bizonytalanabbul jelzik. Országos átlagban az őszi csapadék mennyiségében egyértelmű növekedés várható, és nagy valószínűséggel télen is a múltbeli átlagnál több csapadék hullik majd. A jövőben a szélsőséges csapadékesemények, nagy csapadékú napok növekvő gyakoriságával kell számolni leginkább a nyári és őszi évszakban, míg az évszázad végén nyáron különösen az ország déli-délkeleti tájain a csapadékmentes időszakok tovább tarthatnak.
Visszatekintve az időben, mikor észlelték először Magyarországon a klímaváltozás minden kétséget kizáró hatását, és mi volt ez? Másképpen fogalmazva: mikor tudatosult a hazai meteorológiai szakmában, illetve az OMSZ-nél, hogy rendszerszintű problémáról van szó?
LM: A klíma nem állandó. Természetes éghajlat alakító tényezők, mint például a napból érkező sugárzás mennyisége, vagy a vulkáni tevékenység is folyamatosan alakítják, de ezek mellett az emberi tevékenység hatása a klímára idővel egyre biztosabbá vált. Már a nagy elődök is kifejezték ilyen irányú aggodalmukat: „…légkörünk megmaradására tehát elég kedvező kilátásaink vannak, de a légkör elfogyásán kívül csekélyebb összetételbeli változások is végzetes éghajlatrosszabbodást hozhatnak létre.”1 Annak eldöntéséhez, hogy tényleg változik-e a klíma, minél hosszabb megfigyelési sorokra és tendenciaelemzésekre van szükség. Fontos, hogy az egyirányú eltolódást el tudjuk különíteni az éghajlati változékonyságtól. Ahogy telik az idő, egyre hosszabb adatsorok állnak rendelkezésünkre ezekhez a vizsgálatokhoz, egyre nagyobb biztonsággal kijelenthető, hogy változik az éghajlat. Emellett a klímaváltozás hazai kutatására a nemzetközi környezet is hatott.
Már az Első Éghajlati Világkonferencián (Genf, 1979) megfogalmazták, hogy a globális melegedés fő oka a fosszilis tüzelőanyagok égetése, az erdőirtás és a földhasználat megváltozása nyomán bekövetkezett légköri szén-dioxid-koncentráció növekedés. Ezt követően indult az Éghajlati Világprogram, amelynek keretében számos kutatás indult a klímaváltozásról a Meteorológiai Világszervezet (WMO) koordinációjában, aminek az OMSZ is a tagja, s így kapcsolódtunk különböző kezdeményezésekhez. A Második Éghajlati Világkonferencia (Genf, 1990) fő üzenete már az volt, hogy erősödik a globális melegedés, és függetlenül a meglévő tudományos bizonytalanságoktól, nem lehet késlekedni azokkal az intézkedésekkel, amelyek csökkentik az üvegházhatású gáz kibocsátásokat. Ekkortájt kezdett nagyobb hangsúlyt kapni az OMSZ-nál is az éghajlati tendenciák vizsgálata. Majd a 2000-es évek elejétől-közepétől hazánkban és az OMSZ-ban kezdetét vette a klímamodellezés, mely utat nyitott abba az irányba, hogy a múlt és a jelen klímája mellett az emberi tevékenység feltételezett jövőbeli alakulására adott éghajlati választ is vizsgáljuk.
Követte a felismerést a jelenség tökéletesebb, célzottabb megfigyelését lehetővé tevő fejlesztése? Például kiterjedtebb adatgyűjtés keretében új, addig szorosan nem követett adatok gyűjtésének elindulása, vagy a célzott elemzői tevékenység fejlesztése?
LM: Az éghajlati állapot nyomon követéséhez kiváló alap az OMSZ éghajlati archívuma, ami a kezdetektől tartalmazza a mérőhálózatban feljegyzett méréseket, megfigyeléseket. A mérések jelentős hányada ugyan digitalizált, jelenleg pedig már lényegében a mérés pillanatában megjelennek az automaták adatai az adatbázisban, de azért még mindig több mint száz emberévnyi munkát igénylő digitalizálandó klímaív, csapadéklap, csapadékíró szalag vár rögzítésre. Az archívumunk a közelmúlt klímájának egy lenyomata. Arra törekszünk, hogy a benne tárolt adatok alapján hiteles éghajlati információkat tárjunk a döntéshozók és a nagyközönség elé.
Célzott eljárásokat fejlesztettünk, hogy minél hosszabb, térben és időben is reprezentatív adatsorokat tudjunk előállítani az éghajlat-változási vizsgálatokhoz. Ilyen a homogenizálás, ami kiszűri az adatsorokból az eltérő mérési körülmények okozta töréseket, valamint az adathibákat, melyek könnyen téves következtetések levonásához vezetnek. A másik ilyen eljárás pedig az úgynevezett interpoláció, mellyel olyan helyen is meg tudjuk becsülni bizonyos meteorológiai változók értékét, ahol nem volt mérés, ezáltal térben sűrűbb és egyenletes fedettséget tudunk biztosítani az elemzésekhez.
Ahogy egyre nyilvánvalóbbá vált az éghajlatváltozás ténye, rendszeresen készülő éghajlati értékelőinket kiegészítettük trendelemzéssel is, melyekre a korábbi gyakorlatban még nem volt igény. Ennek keretében már naprakész hőmérsékleti és csapadéktrendeket, aszályelemzéseket is publikálunk. Az átlagok eltolódásán kívül a különböző szélsőségek (hőségnapok, forró napok, trópusi éjszakák, zord napok, fagyos napok, száraz időszakok, nagy csapadékú napok) előfordulását is elemezzük, hisz a szélsőségek hatnak leginkább az emberi tevékenységre, egészségünkre, a természeti és épített környezetre.
A sok évre visszatekintő adatsorok alapján, ha másban nem is, a földfelszíni átlaghőmérséklet alakulásában már hosszú évtizedekkel ezelőtt megfigyelhető volt a trendszerű változás. Milyen módon hívta fel a figyelmet a jelenségre a meteorológiai szolgálat?
LM: Részt vettünk a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia megalkotásában, majd ennek a felülvizsgálatában is, ezen kívül különböző környezeti értékeléseket készítettünk és készítünk jelenleg is. A katasztrófavédelmet is rendszeresen informáljuk a szélsőségek gyakoriságáról. Tudományos és ismeretterjesztő folyóiratokban publikáljuk az eredményeinket, a weboldalunkon rendszeresen éghajlati értékelőket teszünk közzé. A felettes minisztériumunkat, az Agrárminisztériumot eseti és éves értékelőkkel, trendeket tartalmazó kiadványokkal látjuk el. A Magyar Mezőgazdasági Múzeumban A Mi alakítjuk / Agrár – Környezet – Védelem című tárlaton is tájékozódhat a nagyközönség a klímaváltozás témájában hazai és globális változásokról is.
Ma már inkább történelem, de egy érdekesség, hogy amikor még többen vitatták a melegedés tényét, 2001-ben az Éghajlati Kutató és Fejlesztő Osztály készített egy kiadványt: Melegedett-e Magyarország éghajlata a 20. században?2. Az éghajlatváltozással kapcsolatos hivatalos OMSZ-megnyilvánulásokra adott reakciókat inkább a változás tagadása jellemezte még akkortájt. Az akkori osztályunk viszont kinyilvánította és elemzésekkel alá is támasztotta véleményét az említett kiadványban, melyből kiderült, hogy a hazai homogenizált trendek összhangban vannak a globális melegedési tendenciával, tehát a hőmérséklet emelkedik Magyarországon is.
Van önálló területe a klímaváltozással kapcsolatos jelenségek megfigyelésének és elemzésének az OMSZ-en belül? Létezik ezzel kapcsolatos hazai és nemzetközi együttműködés, egyetemekkel, külföldi meteorológiai intézetekkel?
LM: Az OMSZ Éghajlati Osztályán az alapvető feladataink egyike a változások nyomon követése. Az aktuális hónapot, évszakot, évet értékeljük a normál időszakhoz képest, mennyivel volt melegebb, hidegebb, szárazabb, nedvesebb, milyen szélsőségek fordultak elő aktuálisan. Hosszú éghajlati adatsorokon trendeket számolunk és jelenítünk meg grafikonokon illetve térképeken. Jelenleg még az 1981-2010 harmincéves időszakhoz viszonyítunk, de 2021 folyamán át fogunk térni az 1991-2020-as referencia időszakra, ami leginkább jellemzi a jelenlegi éghajlatot. A hazai trendekről szóló információkkal a sajtót is ellátjuk.
Számos hazai és nemzetközi együttműködésben veszünk részt. Néhány példa: hozzájárultunk a Nemzeti Alkalmazkodási Térinformatikai Rendszer mérésekkel való feltöltéséhez. Ennek az a célja, hogy támogassa az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási folyamatot. A CARPATCLIM elnevezésű, határainkon átnyúló együttműködés keretében pedig rácsponti éghajlati adatbázist állítottunk elő a Kárpát-régióra OMSZ vezetéssel, és az OMSZ-ban fejlesztett eljárások alkalmazásával. Ehhez nagyon hasonló célú, de egész Európára kiterjedő felszíni mérési adatbázis létrehozását célzó projektben is partnerek vagyunk. Ez utóbbit a Holland Meteorológiai Szolgálat koordinálja, a finanszírozó pedig az Európai Unió Copernicus Éghajlat-változási programja.
Milyen klímaváltozással kapcsolatos projekteken dolgoznak az OMSZ-nél?
ZsG: A várható éghajlatváltozás kutatásával a Modellezési Osztályon foglalkozunk. Erre két regionális éghajlati modellt alkalmazunk, amelyekkel a Kárpát-medencére fókuszálva a 21. századra készítünk szimulációkat, az emberi tevékenység eltérő alakulását is figyelembe véve. Jelenleg egy hazai, a KEHOP program által finanszírozott KlimAdat projekt keretében valósulnak meg a klímamodellezéssel kapcsolatos fejlesztések. A projekt célja, hogy új regionális éghajlati modellszimulációkat készítsünk a Kárpát-medencére és a Duna vízgyűjtő területére. Ezek a modellszimulációk az OMSZ korábbi szimulációihoz képest egyrészt részletesebben leírják a várható éghajlatváltozást, másrészt az emberi tevékenység jövőbeli alakulását újabb forgatókönyvek alapján veszik figyelembe. Ezenkívül a projekt keretében úgynevezett felszíni modellek segítségével vizsgáljuk azt, hogy az éghajlatváltozás hogyan hat a városokra. Az elkészült eredményeket egy interaktív portálon fogjuk megjeleníteni, ahol az éghajlatváltozás hatásaival foglalkozó kutatók, döntéshozók és az érdeklődők elsőkézből kaphatnak információt a hazai éghajlatváltozásról.
Bekapcsolódunk az európai éghajlati modellezési tevékenységbe is, amelynek keretében Európára készített klímamodell-szimulációval járulunk hozzá az európai adatbázis bővítéséhez. A jövőben újabb klímamodellt szeretnénk bevonni az OMSZ által alkalmazott modellek körébe, amely lehetőséget biztosít arra, hogy a korábbinál még részletesebb információkat szolgáltassunk a hazai várható éghajlatváltozásról, különösen az extrém időjárási események előfordulásáról. A modellezés mellett nagy hangsúlyt fektetünk a tájékoztatásra, a felhasználókkal való kapcsolat erősítésére és a modelleredmények megfelelő interpretációjának elősegítésére. Ezen törekvéseinket is tovább kívánjuk folytatni, fejleszteni a jövőben.
lábjegyzetek:
1 Aujeszky László, Bacsó Nándor, Réthly Antal, Tóth Géza, 1939: A Légkör
2 Szalai Sándor és Szentimrey Tamás, 2001
Fotók: canva.com
