Kopogtat a tavasz az ablakon, ez pedig legtöbbünket eltölti a természet iránti vággyal, egy egyre népesebb szubkultúra megszállottjai pedig elkezdenek készülődni a kertészkedésre. Nagyon izgalmas azon agyalni, hogy mit hova ültetünk majd, az előző évi tapasztalatok alapján mit csinálunk majd másképp, vagy várni, hogy mikor bújik végre elő a paprikapalánta.
Sokan azonban olyan helyen élnek, ahol nincs lehetőség arra, hogy kertészkedjenek – legalábbis ezt gondolják. A kert hiánya azonban nem kell, hogy bárkit is eltántorítson attól, hogy izgalommal készüljön a következő hónapokra, hiszen ma már nagyon sokan termesztenek ezt-azt városi környezetben is. Ha egy erkélyünk van, esetleg gangos házban lakunk, akkor nem érvelhetünk azzal, hogy nincs hol. Még akkor is vannak lehetőségeink némi saját termésre, ha csak egyetlen ablakkal rendelkezünk.
Kapcsolódó bejegyzések
Perma Gang Project
Lőrinczi István, a Perma Gang Project atyja ferencvárosi gangján termel növényeket. Célja, hogy megmutassa, milyen hasznosan lehet felhasználni a teret.
Kifogásnak helye tehát nincs, de ahhoz, hogy ne csak inspirációt, hanem hasznos tanácsokat is tudjak adni, néhány kérdésben kikértem Lőrinczi István véleményét, aki Perma Gang Projektje keretében egy belső-ferencvárosi körfolyosós ház negyedik emeletén varázsolt egy permakultúrás oázist. Gyakori vendégek nála a méhecskék és a denevérek, dézsatavában apró rákok is élnek.
Paradicsom palántázás – a kertészkedés a magvetéssel kezdődik
A nulladik lépés természetesen beszerezni néhány esszenciális összetevőt, mint például a talaj vagy a cserepek, ezek sok háztartásban már eleve megtalálhatók. Az első komoly dilemma az lehet, hogy belevágjunk-e mi magunk a palántázásba, vagy várjuk ki, míg a kertészetekben, piacokon vagy épp a szupermarketek polcain megjelennek a megvásárolható palánták.
Bárki bármit is mondjon, a palántanevelés hozzátartozik a mókához. Nem muszáj minden növényt palántázni, de néhányat mindenképp érdemes. Ha másért nem, akkor azért, mert így mi is sokkal korábban elkezdhetünk kertészkedni, mint ahogy a kinti időjárás azt lehetővé tenné. Hiszem, hogy teljesen máshogy viszonyulunk egy növényhez, amelynek vegetációs ciklusát a kibújástól a szüretig végigkövetjük, mint egy olyanhoz, amit már „készen” vásároltunk a kertészetben.
István tapasztalatai alapján a nem otthon palántázott növények sérülékenyebbek, ezzel szemben az otthon magról nevelt palánták sokkal rezisztensebbek lehetnek, megszokhatják a körülményeket, a mikroklímát. Szerinte tehát érdemes palántázni, sőt érdemes saját magot használni, hiszen az adott helyen évekig termő növények esetében az alkalmazkodás generációról-generációra erősebbé válik.
Mit érdemes ültetni? – Termőhelyünk mikroklímájának fontossága
Az első és legfontosabb kérdés az, hogy mi mit szeretünk. Ha a koktélparadicsomért rajongunk, akkor nem a mángold lesz a mi növényünk. A kertészkedésnek, főleg, ha valaki kicsiben csinálja, elsősorban arról kell szólnia, hogy a kertész élvezze a munkát és annak a gyümölcsét. Vannak persze olyan növények, amelyekkel valamivel könnyebb dolgunk lehet, míg másokkal a tapasztaltabbaknak is meggyűlhet a baja.
Emellett az is fontos, hogy nagyjából tisztában legyünk a termőhely, tehát az erkélyünk vagy a gang adottságaival, és ezt is figyelembe vegyük a növények kiválasztásánál. Kísérletezzünk: legyen az elültetett növények közt szárazságtűrő, nedvességkedvelő, olyan, amely a napot és olyan is, amelyik a félárnyékot szereti. Így a szezon során a növényeket figyelve sokat tanulhatunk arról, hogy mi érzi magát jól nálunk, mivel érdemes a jövőben próbálkozni. Ennél még egyszerűbb a dolgunk, ha már voltak növényeink, hiszen a tapasztalatainkat már tudjuk is használni.
Termőhelyünk adottságai
Vannak olyan erkélyek és gangok, ahol jóval kevesebb a fény, mint mondjuk a felsőbb szinteken. Akkor sem érdemes elkeseredni, ha ilyenünk van, egy sötétebb, árnyékos helyen is meg lehet találni azokat a növényeket, melyeket eredményesen termeszthetünk. Persze ahogy István mondja, a növényeknek három dologra van szükségük: talajra, vízre és fényre. Így aztán csodát nem szabad várni, ha valamelyikből túlzott hiányt szenvednek. Mégis egy árnyékosabb helyen is érdemes belevágni: jó választás lehet például a zeller, a mángold, a fodros kel vagy a bokorbab.
Ahogy a túl kevés, úgy a túl sok fény is gondot okozhat. Előfordulhat, hogy az erkélyünk olyan forró, hogy nemigen maradnak meg a növények. Ebben az esetben árnyékoljunk: próbálkozzunk olyan növényekkel, melyek kimondottan szeretik az erős napfényt. Ilyen a levendula vagy a rozmaring. A párolgó víz hűtő hatását is kihasználhatjuk, ha van egy dézsatavunk, de más kreatív megoldások is működhetnek. István például falra függesztett, nyitott ereszcsatornát is használ. Mivel nála is problémát okoz a meleg, még a szelet is felhasználja a hűtésre: egy fűzfavesszőből font kis kerítés tereli megfelelő irányba a levegőt.
Kezdőként érdemesebb lehet fűszernövényekkel kísérletezni. A menta például az egyik legegyszerűbben termeszthető növény, de például a paradicsomhoz sem kellenek nagyon extra szkillek. A mikroklímát persze ezeknél is figyelembe kell venni.
Mibe ültessünk?
A palántázáshoz számtalan megoldást választhatunk. A legkörnyezettudatosabban viszont akkor járunk el, ha mi magunk készítünk papírból palántázó pohárkát. Sokkal nagyobb kérdés viszont, hogy mit használjunk, ha a melegebb idő beálltával elérkezik a kiültetés napja. Érdemes tisztázni már a legelején: a szimpla balkonláda nem felel meg a céloknak, legalábbis akkor ha tényleg szép, nagy és dús növényeket szeretnénk.
A virágláda mélysége legyen minimum 25 centiméter, de ha van elég helyünk akkor a legjobb ha magunknak barkácsolunk egy megfelelő méretű edényt. István például azt mondja, hogy a saját kezűleg épített, 80×45 cm-es úgynevezett Wicking-bed ládájában, a mángold levele 60 cm magasra nőtt a 65 cm-es talajmélység mellett, míg a hagyományos virágládájában ugyanez a növény csupán 15 cm-es volt.
A kertészkedéshez elengedhetetlen a jó talaj
Ha ezzel megvagyunk, fontos kitérni a következő kulcsfontosságú összetevőre, a talajra is, hiszen növényeink zömmel innen nyerik a növekedésükhöz szükséges tápanyagokat. Egy városban elsősorban a kertészetekben, virágboltokban megtalálható földet tudjuk választani, ezekből ma már különféle növényekhez speciális változatok is kaphatók. Nagyon lényeges, hogy időnként megfelelő tápanyag-utánpótlást biztosítsunk a talaj és így a növények számára.
Bevett permakultúrás módszer a csalántea használata, mellyel nitrogéndús tápanyagot tudunk biztosítani, és néhány kártevőt is távol tarthatunk. Elkészítéséhez 1:1 arányban van szükségünk vízre és csalánra, melyeket 24 órát kell állni hagynunk, majd spriccelhetjük is a növényekre. Hasonló folyékony megoldás még a komposzttea, mely megfelelő hígítás mellett (a következő pontban említésre kerülő bokashi esetén például 1:50-hez) természetes módon gondoskodhatunk a talaj tápanyag utánpótlásáról.
A következő részben olvashattok az otthoni komposztálásról, a kis méretű permakultúrás rendszer kialakításáról, a velünk élő városi állatseregről, akik a segítségünkre is lehetnek, valamint arról, hogy milyen előnyökkel jár, ha belevágunk a kertészkedésbe a városi otthonunkban.
