Az első részben terítékre került a palántázás és szót ejtettünk róla, milyen fontos az, hogy ismerjük a termőhelyünk adottságait. Ez a városban gyakorta csupán néhány méter a gangon, esetleg egy erkély. Ilyen körülmények között sokszor teljesen más szemléletre és megoldásokra van szükségünk, mint egy klasszikus kertben. Lőrinczi István, a Perma Gang Projekt megálmodója ebben a részben is hasznos tippekkel látott el minket, hogy a városi kertészkedés mindennapos élményt jelenthessen számunkra.
Komposztálni muszáj lenne
Nem lehet eléggé hangsúlyozni a komposztálás fontosságát. Ez csakúgy, mint a kertészkedés — ahogy az az eddigiekből kitűnik —, nem kizárólag vidéki sport. Komposztálni a városban is lehet, és ennek is számos fajtája ismert, ahogy azt már egy korábbi cikkben bemutattam.
Kapcsolódó bejegyzések
Mi fán terem a komposztálás?
Egyre többet hallani a komposztálásról, és biztató, hogy egyre többen komposztálnak is. De mi is a komposztálás, miért fontos, és hogyan lehet elkezdeni?
István például az általam is kipróbált gilisztakomposztot használja, és most tervezi kipróbálni a műfaj egy szokásostól eltérő, de nem különben hatékony formáját, a Bokashi komposztálót. Ez a megoldás Japánból származik, és hasonlóan a kukacos módszerhez, a lakásban is alkalmazható, mert helyesen használva szagtalan. Működési elve a fermentáción alapul, mely során probiotikus mikroorganizmusok bontják le a hulladékot.
A permakultúra kicsiben is működik
A permakultúrás megoldások alkalmazásához nem szükséges nagy kert. Egészen apró helyen is ki tudunk alakítani egy komplex rendszert, mely többé-kevésbé képes egy ponton túl kvázi önfenntartó módon működni, ráadásul jóval ellenállóbb lehet, mintha a klasszikus utat választanánk. Olyan, teljesen egyszerű megoldásokban is gondolkozhatunk, mint például az esővíz gyűjtése, mellyel nem csak a csapból folyó ivóvízzel spórolunk, de növényeinknek is jót tesz, ha nem a klóros és sokszor kemény vízzel locsolunk, hanem lágy esővízzel.
A Perma Gang Projekt kitalálója szerint a társítások kicsiben is működnek, sőt pont a kis hely miatt kulcskérdés, hogy a növények egymást erősítsék. Az egyik legismertebb példa erre a paradicsom és a bazsalikom párosa, amelyek nem csupán a ízükben harmonizálnak a tányéron, de a közös lét a paradicsom lisztharmat-fertőzését is meg tudja akadályozni.
Mivel kicsi területen dolgozunk, arra is érdemes odafigyelni, hogy a teret ne csak horizontálisan, de vertikálisan is kihasználjuk. István az erdő szintjeit hozta példának, ahol adott területen 7 szinten élnek és virulnak a növények. Ezt valamennyire mi is leképezhetjük, akár a fenti társításos példánál maradva, akár másokat kipróbálva. Érdemes kutakodni és kísérletezni.
A permakultúra egyik legfontosabb sarokköve a sokszínűség. Minél diverzebb lesz a kertecskénk, annál nagyobb az esély arra, hogy sikert érjünk el, hiszen a rendszerünk rezilienciája is jóval magasabb lesz. Ha egy-egy növényt a kártevők vagy az időjárás viszontagságai, ne adj isten a szomszéd macskája kikezdené, akkor is rengeteg másik növényünkkel lehetünk a siker várományosai. István például több mint 80 féle növényt termesztett néhány négyzetméteren, ebből pedig nagyjából 50 ehető volt.
Kapcsolódó bejegyzések
Egy életre szóló kerti kaland: a permakultúra
Napjainkban egyre többen ismerkednek meg a permakultúrával, ami nem is csupán egy ökológiai tervezési mód, hanem erkölcsi és etikai iránytű is, mely a természettel való összhangra és a fogyasztás fenntartható mértékű visszafogására szólít.
A rendszernek mi magunk is részei vagyunk, ezért nagyon fontos, hogy magunkat, életmódunkat is tegyük a tervezés részévé. A növényeknek szükségük van gondoskodásra és figyelemre, a nyár viszont pont az az időszak, amikor eljárunk otthonról, utazunk, nyaralunk. István azt mesélte, hogy ő a rendszerét úgy tervezte meg, hogy ahhoz csak heti egyszer kelljen hozzányúlni, pont a fenti okok miatt. A vízbiztonság elemi fontosságú kérdését például úgy oldotta meg, hogy egy automatizált, napelemről működő öntözőrendszerrel biztosította növényei számára a nedvességet.
Városi állatsereg, méhecskehotel és gangi tó
A permakultúrában fontos szerep hárul az állatokra is, akik varázslatos módon még a város közepén is körülvesznek minket, főképp, ha segítünk nekik ebben. A kapcsolat kölcsönösen hasznos lehet, hiszen ami nekünk kártevő, az nekik élelemforrás, így nem kell vegyszerekkel mérgeznünk a környezetünket, hogy megszabaduljunk néhány igen zavaró rovartól.
Amivel érdemes lehet kezdeni, az egy méhecskehotel építése, amelybe aztán beköltöznek a különféle méhek — ők nagy segítségünkre lesznek a beporzásban. A hotel elkészítése igen egyszerű, mi is írtunk már róla — a legkomolyabb feladat lényegében a szerkezet megfelelő tájolása, és az állatok számára a tavasztól őszig tartó időszakban a virágzó növények biztosítása.
Kapcsolódó bejegyzések
Építsünk darázsgarázst!
A lakóhelyünk környékén méhecskehotelek kialakításával sokat segíthetünk számos, a beporzásban kulcsszerepet játszó darázs- és méhfaj megmentésében.
Kevésbé ismert tény, hogy a méh- és darázsfajok 90%-a nem kolóniában él, hanem magányos életformát folytat, és a viselkedésük is teljesen különbözik például a könnyen agresszívvá váló kecskedarazsaktól. Többségük szinte teljesen békés és nem támadékony.
Az állatok bevonásának lényegében csak a területünk mérete és a fantáziánk szabhat határt. István gangkertjében például két kis dézsató is van, ha van elég helyünk, ezzel is kísérletezhetünk. Hamar sokféle élőlény megtelepedhet benne, de ha biztosra akarunk menni, érdemes „beoltani” egy palack olyan vízzel, amit a legközelebbi tóból vagy folyóból hoztunk. A gangkertész dézsatavában előszeretettel szaporodnak a szúnyogok, ennél nagyobb örömet pedig semmi nem okoz az éjszakánként belőlük lakmározó denevéreknek.
Mindennapi élményszerzés
Egy kert kialakítása folyamatosan, az első kapavágástól az utolsó szem paradicsom elfogyasztásáig egy folyamatos utazás, a természethez való különleges kapcsolódás, páratlan élmény. Ha gyerekek is vannak a családban, akkor pedig egyben ismeretterjesztő helyszín is, ahol rengeteget lehet tanulni és tapasztalni a minket körülvevő természetről.
Komoly szemléletformáló hatása is van, hiszen szembesülünk azzal, hogy a paradicsom nem az áruházban terem, komoly munka és hosszú folyamat az, ameddig eljut az asztalunkra. És persze arra is rájövünk majd, hogy az ezer kilométerekről ideszállított zöldségek íze sokszor végtelenül távol áll attól a pompás ízorgiától, amit a saját erkélyünkön termelt zöldségek esetében tapasztalhatunk.
Más szemmel nézünk majd a világra
Persze a bolygót csupán azzal nem fogjuk megmenteni, ha nekiállunk kertészkedni a gangon, de hogy jókora lépést teszünk felé, az egészen biztos: elkezdünk más szemmel tekinteni a minket körülvevő világra, az abban való létezésünkre, ráadásul másokra is átültethetjük a lelkesedésünket.
István bezöldítette a gyerekszoba falát, amely így jóval kevésbé melegedett fel, mert a növények akkor voltak a legdúsabbak, amikor a legnagyobb volt a forróság. Ezzel jó pár fokkal csökkent a szoba hőmérséklete — így a klíma bekapcsolása nélkül is kellemes időt lehet teremteni a lakásban, ezzel pedig máris energiát spóroltunk.
A zöld fal ötlete egyébként a kertészkedéstől függetlenül is megfontolandó, ahogy korábban írtuk is, a nagy felületen növényekkel borított falak nem csak a hőmérséklet szabályozásban, de a levegő tisztításában, a szálló por megkötésében is nagyon hasznosak tudnak lenni.
