Ki ne nyugodna meg és lazulna el egy patak csobogását hallva. Az erdőn, mezőn rohanó vízfolyások azonban sokkal többet jelentenek egy kis megnyugtató hangnál. Az ökoszisztéma elengedhetetlen részei, vizet visznek a tájba, folyosóként működnek az élőlények számára. Azonban – oly sok természeti értékhez hasonlóan – a patakok minőségét és funkcióját is befolyásolja az emberi tényező: a patakok a leginkább leromlott ökoszisztémák közé tartoznak. Szerencsére helyreállításukban segíthet az ún. patakrevitalizáció.
Mire gondolsz, ha egy patakot elképzelsz? Lapos köveken, mohos sziklák között csörgedező vízfolyásra, ahol az állatok ihatnak, élhetnek, szaporodhatnak. A patak egy kis méretű, sekély, pár kilométer hosszú vízfolyás. Magyarországi viszonylatban a 100 kilométernél rövidebb és 1000 négyzetkilométernél kisebb vízgyűjtő területtel rendelkező vízfolyások minősülnek pataknak. Paramétereik mellett azonban sokkal fontosabb az, hogy ezek a csörgedező, romantizált vízfolyások rendkívül fontosak az élőlények számára.
Kép: canva
Fontosabbak, mint hinnéd
Ökológiai, vízgazdálkodási, tájformáló és kulturális szerepük is van:
- élőhelyet biztosítanak a halaknak, kétéltűeknek, rovaroknak, madaraknak, növényeknek;
- ökológiai folyosóként működnek, összekötik a különféle élőhelyeket, segítik az élőlények vándorlását;
- szolgálják a biológiai sokféleség fennmaradását;
- levezetik a csapadékvizet;
- elősegítik a talajvíz utánpótlását;
- támogatják a víz természetes tisztulását és áramlását;
- alakítják a tájat, idővel ártereket, völgyeket hoznak létre;
- hozzájárulnak a táj mozaikosságához, azaz erdők, rétek, lápok alakulhatnak ki a környezetükben;
- öntözésre és állattartásra is használhatók;
- részei a kulturális örökségnek, élénkítik a turizmust is.
Jelentőségük tehát kétségkívül nagy, azonban az emberi tevékenységek – a vízszennyezés, a környezet beépítése, a patakmedrek szabályozása, a víz lecsapolása, valamint a klímaváltozás miatti gyakori kiszáradás – nagyban károsítják a patakokat.
Kapcsolódó bejegyzések
Egy páratlan összefogás eredménye: víz a Homokhátságon
A víz sokkal több, mint érték. Ezt főképp az tudja megerősíteni, aki látja és érzékeli a hiányát. A vízválság elkezdődött, mindezt szemmel láthatóan érzékelhetjük az aszályos vagy épp árvizes időszakok során. A Homokhátságon különösen problémás a helyzet, hiszen a térséget sokkal nagyobb mértékben sújtja az aszály, mint a Kárpát-medence többi részét. Ezért is kell felkapni […]
Az urbanizáció, a mezőgazdasági tevékenységek, az ipar és az infrastruktúra cseppet sem kedveznek a patakok állapotának. Szinte már csak az erdők mélyén lehet tiszta vizű patakot találni. Az említett tevékenységek megzavarják a víz áramlását, befolyásolják a meder alakját, valamint biológiai és kémiai tulajdonságait, ez pedig ártalmas a benne élők számára is. A városi és az elővárosi környezet tehát egyáltalán nem kedvez a patakok flórájának és faunájának. A jó hír azonban az, hogy a patakok egyensúlya helyreállítható: egyre több eszköz létezik arra, hogy a negatív hatásokat visszafordítsuk. Ezt nevezik patakrevitalizációnak, azaz a patakok újraélesztésének.
Kép: canva
Mit jelent a patakrevitalizáció?
Több lábon álló folyamatról beszélünk, hiszen fizikai, biológiai és társadalmi beavatkozásokat is magában foglal. A helyreállítás és a károk mérséklése több lépcsőben történik:
- el kell hárítani a mesterséges akadályokat;
- olyan környezetet és életfeltételeket kell biztosítani, amelyek elősegítik az élőlények megtelepedését;
- a sérült patakok környezetét ki kell zöldíteni;
- a fajokat fokozatosan vissza kell telepíteni;
- meg kell óvni a területet a további szennyezéstől;
- a víz minőségét és a környező területet folyamatosan ellenőrizni kell;
- a patak környezetét emberbaráttá kell alakítani.
Kép: canva
Hogyan valósulhat meg mindez a gyakorlatban?
A patakok helyreállítása tehát nemcsak annyiból áll, hogy kiszedjük a szemetet a vízből (bár kétségtelenül ez is hasznos), hanem egy átgondolt, több lépésből álló feladatról van szó. Ez többféleképpen is megvalósulhat, természetesen mindig egy adott patak tapasztalt állapotához igazodva. Általánosságban az alábbiakat vetik be a szakemberek:
1. Gát(ak) eltávolítása
A gátak, különösen a kisebbek, nem tesznek jót a patakok ökoszisztémáinak. Megakadályozzák a víz természetes áramlását, a halak vándorlását, ráadásul a gátak mögött képződő üledék rontja a víz minőségét. A gátak eltávolítása segít a vízáramlásban és az élőlények vándorlásában is. De problémát okozhatnak a duzzasztók vagy más mesterséges torlaszok is: eltávolításukkal a patakoknak újra lehetőségük nyílik arra, hogy maguk alakítsák a medrüket és a tájat.
2. Kanyargós patakok
Sok patakot kiegyenesítettek (vagy csatornáztak), hogy felgyorsítsák a vízáramlást, és maximalizálják a hasznosítható területet. Egy patak kiegyenesítése azonban növeli a patakpart erózióját, és elpusztítja az élőhelyeket. A természetes ívek, kanyarulatok visszaállításával lassul a vízfolyás, ami csökkenti az eróziót, és változatos élőhelyeket teremt a vízi élőlények számára.
Kapcsolódó bejegyzések
Kiszárítjuk a földjeinket, elsivatagosodik az Alföld, de van megoldás
Szuperaszályok, fogyó vízkészlet, elsivatagosodás: mindez aggodalomra ad okot, ám a szemléletváltás és egy korszakalkotó új rendszer helyrebillentheti a hazai vízhelyzetet.
3. Zúgók és medencék kialakítása
Egy patak élőhelyének diverzifikálása történhet zúgók és medencék kialakításával is. A patak sekély, gyors folyású szakaszain, ahol a víz sziklákon zuhan át, több oxigén kerül a vízbe, ami ideális élőhelyet biztosít a halaknak és a kisebb gerincteleneknek is. A medencék viszont mélyebb, lassúbb vízfolyású szakaszok, amelyek pihenőhelyül szolgálnak a halak számára. A zúgók és a medencék együttesen sokféle élőhelyet teremtenek, amelyek számos fajnak kínálnak előnyös körülményeket.
Kép: canva
4. Élőhelyek kialakítása
Az erodálódó patakpartok miatt a vízminőség romlik, az élőhelyek veszélybe kerülhetnek. A patakpart-stabilizációs technikák – például a patakszegélyek felszerelése vagy a gyökértömbök (holtfák, melyeknek gyökerei vannak) használata – segítenek megelőzni az eróziót, ezáltal megtartani az élőhelyet a halak és más élőlények számára. A part menti őshonos telepítések tovább stabilizálják a talajt, természetes puffert képeznek, kiszűrik a szennyező anyagokat a csapadékvízből.
5. Az ártér helyreállítása
Az árterek olyan patakok melletti területek, amelyek heves esőzések idején természetesen tárolják és szívják fel a vizet. Sajnos ezek a területek sok helyen eltűntek. Az árterek és a vizes élőhelyek helyreállításával csökkenthetjük az árvízkockázatot, és javíthatjuk a vízminőséget, mivel a felesleges vizet a talaj átszűri, mielőtt az visszakerülne a patakba. Az árterek a növények és az állatok számára is létfontosságú élőhelyeket biztosítanak.
Kép: canva
Kihívások, amelyekkel szembe kell nézni
Az egyértelmű, hogy az említett megoldások kivitelezése nem annyiból áll, hogy néhány nagyobb követ dobunk a patakba: komoly tervezésre, szakértelemre van szükség ahhoz, hogy valóban egy jól kialakított és előnyökkel járó végeredményt kapjunk. A szervezés és a végrehajtás (beleértve a változtatások nyomon követését) komoly technikai és pénzügyi hátteret igényel, valamint folyamatos és körültekintő koordinációt. Engedélyekre és a hatóságok bevonására van szükség ahhoz, hogy egyáltalán elkezdődhessen a munka, és ez bizony gyakran kompromisszumokkal vagy lemondásokkal is jár.
Szükség van egy támogatási rendszerre, valamint elkötelezett emberekre ahhoz, hogy a munka hosszú távon is eredményes lehessen. Évekig, évtizedekig zajló folyamatról van szó, amelynek sikeréhez gondos és szakmailag is pontos tervezésre, szervezésre és kivitelezésre van szükség.
Kép: canva
Kétségtelen, hogy erre Magyarországon is nagy szükség van. Az országunkban a patakok szerepe gazdasági, társadalmi és főképp környezeti szempontból igen jelentős. Minden vízforrás nélkülözhetetlen, a felszíni édesvízkészletünk elapadóban van, a brutális aszályok és a klímaváltozás értelemszerűen nem segítik az ügyet. Túl nagy luxus lenne lemondani a patakokról, főképp, hogy a Kárpát-medencén belül Magyarországon nagyobb mértékben növekszik az átlaghőmérséklet a többi területhez képest. A patakok helyzetét tovább rontja a környezetszennyezés, amitől romlik a vízminőség, és tartós aszályok alakulhatnak ki.
A patakok tehát fontosak: szükség van arra, hogy a megfelelő tervezés és a revitalizáció célba érjen, hiszen ezzel hosszú távon tehetünk édesvízkészletünk fennmaradásáért és a biodiverzitás eléréséért. Végeredményben nemcsak a növények és az állatok lesznek hálásak mindezért, hanem mi magunk, emberek is.
Kiemelt kép: canva
