Az elmúlt években parázs politikai viták alakultak ki a közlekedési szektor környezetre gyakorolt hatásáról, illetve a járműhasználatra vonatkozó korlátozásokról, főként az olyan nagyvárosokban, mint London, New York és Párizs. A véleménykülönbségek annak ellenére is rendkívül kiélezettek, hogy a kibocsátáscsökkentési intézkedések környezeti szempontból eredményesnek bizonyultak.
Az Energiastratégia Intézet elemzése rámutat arra, hogy a gazdasági és a pénzügyi nehézségeken túl Londonban tavaly meglepő téma uralta a választási kampányt: a közlekedés, legfőképpen pedig a munkáspárti Sadiq Khan polgármester által kiterjesztett ultraalacsony kibocsátású zóna (ULEZ) kérdése. Ez utóbbi határain belül kibocsátási normákon alapuló díjat vetnek ki az előírásoknak nem megfelelő közúti járművekre.
A zónában így kizárólag olyan járművek közlekedhetnek, amelyek kilométerenként 75 grammnál kevesebb szén-dioxidot bocsátanak ki, a dízeles, a benzines és a régebbi hibrid hajtáslánccal szerelt járművek pedig innen teljesen ki vannak tiltva.
A harmadik ciklusát töltő polgármester még 2019 elején alakította ki ezt az övezetet, majd a határait 2021-ben, illetve 2023-ban London középső részén túlra is kiterjesztette, éppen azokra a külső kerületekre, amelyekben a tömegközlekedési hálózat hiányosabb, a személyi gépjárművek száma pedig magasabb, és az infrastruktúrát is évtizedek óta úgy alakítják, hogy az a személygépjármű-forgalmat részesítse előnyben.
Az intézkedés bevezetését azonban a díjszabás miatt heves kritikák is kísérték: a szabályozásnak nem megfelelő járművek után a zónába való belépésért napi 12,5 fontot kell fizetni, sokak szerint pedig az ULEZ leginkább azoknak az autósoknak jelent terhet, akik a legkevésbé engedhetik meg maguknak járműveik lecserélését, korszerűsítését, és emiatt gyakorlatilag esélyük sincs arra, hogy kivédjék az őket sújtó extra terheket.
Az elemzés tovább olvasható az Energiastratégia Intézet weboldalán.
Fotó: Canva