Gyerekként szinte biztos, hogy elutasítottad, de sokan ebben az érzésben ragadnak felnőtt korukra is. Vajon mi a bajunk a zellerrel? Mutatunk néhány olyan elkészítési módot, amely alapján te is megbarátkozol majd vele.
A zellerrel én is gyerekként találkoztam először. (És itt nem a húslevesből kiturkált darabokra gondolok.) Valódi ízélményem akkor volt, amikor tizenéves koromban édesanyám elém tolta a zellerkrémlevest. Szerencsére nálunk nem volt divat a válogatás és az étel élből elutasítása, ezért megkóstoltam. Meglepett, amit tapasztaltam, ugyanis (dobpergés) finom volt.
Innentől kezdve már sokkal szívesebben ettem meg a rántott zellert is, majd rájöttem arra, hogy ez a zöldség is tartogat meglepetéseket.
Habár a zeller kicsit csúnyácska – hasonlít a Harry Potter bömbölő mandragóráira –, mégis rengeteg értékes tulajdonsága van, amelyek miatt érdemes egész évben fogyasztani.
Szerencsére a séfek, a gasztronómia meghatározó alakjai is egyre többször használják ezt a zöldséget, így bőven van honnan ihletet merítenünk: mire és hogyan használjuk.
A zeller útja
Vadon termő változatát már az ókori Egyiptomban is fogyasztották. A görögök gyógynövényként tartották számon, később pedig már ételeik ízesítésére is használták. A 18. században nemesítették, ekkor csökkent kesernyés íze, és kezdett elterjedni a konyhákban.
Bizonyos források szerint a szára afrodiziákum, sőt a magjából készült tea és a gumója is, de erre nincs tudományos bizonyíték. Erős vízhajtó hatása van, emellett sok szerves nátriumot, kalciumot, foszfort, vasat, magnéziumot és káliumot is tartalmaz. A szárzellernek C-vitamin-tartalma is kiemelkedő, a gumós fajtában ez nem annyira meghatározó. Kalóriatartalma viszont mindkettőnek alacsony, emellett erősítik az immunrendszert, és gyulladáscsökkentő hatásuk is lehet.
Barna gumók a kertben
Itthon a zeller három fajtáját ismerjük:
- gumós zeller,
- halványító (halványított) zeller,
- metélőzeller.
A legnépszerűbb természetesen a gumós zeller, melyet főként leveszöldségként ismerünk.
Ha a kertedben is szívesen látnád a zellert, a palántáit te magad is nevelgetheted. Fel kell azonban hívnunk a figyelmed arra, hogy ez a szokásosnál macerásabb történet. Ültetése az apró magok miatt nehézkes, lassan is csírázik, és meg kell teremteni számára a megfelelő hőmérsékletet.
Választhatod a vásárolt palántákat is. Mindkét esetben május végén érdemes kiültetni a növénykéket. Átlagos kerti talajban jól érzik majd magukat.
A zeller a porhanyós, de ülepedett talajt kedveli. Fő tápanyaga a kálium, de a nitrogént és a foszfort sem veti meg. Árnyékos helyre ne ültessük, mert a fényt preferálja! Vízből is sokat kíván, a mulcsolás segíthet a növény vízigényének kielégítésében.
Ne ültessük túl mélyre a palántákat, ugyanis, ha így teszünk, növényeink nem növesztenek majd megfelelő méretű gumókat.
Lássuk, mit tud a zeller a konyhában!
Ahogyan írtuk, itthon a gumós zeller terjedt el legjobban. Szárát és levelét is elfogyaszthatjuk, viszont ez a szár nem azonos a halványító, angol- vagy szárzellerként ismert zöldségével.
A gumós zellerből legtöbbször krémleves készül, de ennél sokkal több van benne! Süthetjük egészben, fűszeres olajjal lekenve, szeletekre vágva, pácolva „steakként”, de helyettesíthetjük vele a burgonyát pürékben és sült változatban is.
Reszelve, nyersen salátákba tehetjük almával, dióval, így Waldorf salátát kapunk. Répával vagy más téli zöldségekkel is keverhetjük. Mustárral, hagymával, (vegán) sajttal és liszttel összekeverve isteni fasírtot süthetünk belőle.
Ha a főtt zeller megmaradna, turmixoljuk össze mustárral, esetleg tejföllel, dióval, és fogyasszuk mártogatósként, vagy kenjük kenyérre!
A szárzellert tehetjük mediterrán paradicsomlevesbe vagy bablevesbe, de nyersen fogyaszthatjuk ropogtatnivalóként mártogatósokhoz is.
Ha sikerül olyan gumós zellert szereznünk, amelynek még a szára, levele is megvan, készítsünk belőle fűszersót! Egész egyszerűen szárítsuk meg a leveleket, és keverjük össze sóval!
Egészben sült zeller Ottolenghi módra sütőtökpürével
Hozzávalók a zellerhez
- 2 db közepes, mosott zellergumó
- 1,5 ek egész koriandermag
- 1 tk só
- 1 dl napraforgóolaj (vagy olívaolaj)
Hozzávalók a püréhez
- 1 db kisebb sütőtök
- 1–2 ek napraforgóolaj (vagy olívaolaj)
- 2 dl tejszín
- 1/2 tk só
- kis tk chilipor
- 1/2 citrom leve
Így készítsük el az egészben sült zellert!
- Melegítsük elő a sütőt 170 fokra!
- Az egész zellergumóknak vágjuk le az alját, hogy egyenesen álljanak, majd állítsuk őket egy sütőpapírral bélelt tepsibe! Egy éles késsel szurkáljuk meg hússzor a zellereket minden oldalukon!
- A koriandermagot finoman törjük össze egy mozsárban, majd adjuk hozzá a sót! A zellereket locsoljuk meg az olajjal, majd finoman dörzsöljük be őket minden oldalukon a korianderes sóval!
- Két és fél, három órán át süssük, amíg a zeller teljesen megpuhul! Félóránként öntözzük meg a belőle kisülő olajjal!
Így készítsük el a sütőtökpürét!
- Melegítsük elő a sütőt 200 fokra!
- A sütőtököt héjával együtt daraboljuk fel! Helyezzük a darabokat egy sütőpapírral bélelt tepsibe, és locsoljuk meg az olajjal. Addig süssük, amíg enyhén barnulni (karamellizálódni) kezd a teteje!
- A megsült és kihűlt tököt kanalazzuk ki a héjából! Sóval, chilivel, tejszínnel együtt turmixgépben pürésítsük össze! Igény szerint sóval, citromlével ízesítsük!
A cikk és a recept elkészítésében Szabó Eszti segített nekünk.
Képek: canva