Mivel az elmúlt pár hónapban megszaporodtak a medvetámadások a szomszédos országokban, illetve hazánk területén is láttak mostanában barnamedvét, két olyan filmet ajánlunk olvasóink figyelmébe, melyekből kiderül, miért fontos messziről kerülnünk ezt a fenséges, ám eléggé veszélyes nagyvadat.
Közismert a székely mondás, melynek egyik része arra vonatkozik, hogy a medve nem játék. Nehéz lenne bölcsnek bélyegezni, hiszen a sörre, ám kiváltképp a női nemre kitérő gondolatai enyhén szólva primitív ostobaságok, a medvékkel kapcsolatban azonban kétségtelenül igaza volt annak, aki ezt a bugyuta szállóigét valamikor réges-régen elterjesztette. A miértre álljon itt válaszul két igencsak hatásos film ajánlója. Az egyik dokumentum-, a másik játékfilm, és egyik sem a térségünkben fellelhető barnamedvét mutatja be, hanem más tájakon élő rokonait. Ennek ellenére a két mozi kiválóan alkalmas arra, hogy szemléltesse, miért nem szabad figyelmen kívül hagynunk a természet íratlan szabályait, és hogy miért ne vágyjunk arra, hogy közvetlen közelről figyelhessük meg a medvék életét.
Kapcsolódó bejegyzések
Medvét láttak a Börzsönyben
A Börzsönyben található Szobon egy kertjében locsoló férfi azzal szembesült, hogy egy medve figyeli.
Werner Herzog: A grizzlyember / Grizzly Man (2005)
A „német új filmként” jegyzett filmtörténeti korszak egyik legfontosabb rendezője, a merész vállalásairól híres Werner Herzog vitte filmre annak az amerikai fiatalembernek az igaz történetét, aki olyan megszállottan szerette a grizzly medvéket, hogy az életét is képes volt feláldozni azért, hogy a közelükben lehessen. Timothy Treadwell elképesztően hosszú időt, megszakítások nélkül 13 teljes nyarat töltött az Alaszkai-félszigeten található Katmai Nemzeti Parkban, ahol videokamerája társaságában a vadonnal és annak lakóival ismerkedett. Mindezt azonban korántsem biztos távolságból, megfigyelőként tette, hanem aktív résztvevőjévé vált a nemzeti parkban élő vadállatok, a rókák és a medvék életének, így lényegében csak idő kérdése volt, mikor vesz tragikus fordulatot a története.
A grizzlyember azért igazán érdekes és különleges dokumentumfilm, mert a rendezője, Werner Herzog egyszerre használ felvételeket a Treadwell által készített 100 órányi mozgóképanyagból, valamint szólaltat meg barátokat, kollégákat, szakembereket Treadwell környezetvédő tevékenységével és szörnyűséges halálával kapcsolatban. Herzog így objektíven, állásfoglalás nélkül tárja elénk a boldogságot és leginkább önmagát kereső, egykori alkoholista és kábítószerfüggő Treadwell portréját, akit egyfelől csodálhatunk a természet iránti mérhetetlen elkötelezettségéért, másfelől azonban joggal merülhet fel bennünk a kérdés, hogy vajon ez az elhivatottság nem valami őrült rögeszme, a megszállottságnak valami olyan fokozata volt-e, amit Treadwell kudarcélményekkel jócskán telepakolt élete idézett elő.
Fotó: Canva
A filmben megszólalók véleménye vegyes a fenti kérdéssel kapcsolatban, így végül nekünk, nézőknek kell meghatároznunk, melyik oldalra állunk. A döntés kétségkívül nehéz, hiszen lenyűgöző nézni, ahogy Treadwell képes olyan szinten kiszabadulni a civilizált emberi létezésből, hogy tökéletes bizalmat tud ébreszteni például azokban a rókákban, amelyek más körülmények között (hacsak nem veszettek) rettegnek az ember közelségétől, valamint ahogy szeretetteljesen és végtelen tisztelettel fordul a lelki társainak vélt medvék felé. Ám hiába ámulunk mindezen, ha közben azt is megtudjuk a megszólaló medveszakértőtől, valamint a helyi őslakosoktól, hogy a grizzly medvéknek valójában nem volt életbevágó szükségük Treadwell környezetvédő munkájára, hiszen se a kihalás, se az orvvadászok nem fenyegették őket számottevően. Sőt, Treadwell talán még ártott is azzal, hogy elhitette a vadon élő állatokkal, hogy meg lehet bízni az emberben.
Jó kérdés tehát, hogy az önjelölt környezetvédő tevékenysége mennyire volt öncélú. Története azonban arra mindenképpen példának tekintendő, hogy miért nem szabad átlépni a köztünk és a vadállatok között húzódó láthatatlan határvonalat.
Adam MacDonald: Backcountry (2014)
Másik ajánlatunk fikciós mozi, ám a forgatókönyv megtörtént eseményeket dolgoz fel, az üzenete pedig igen hasonló A grizzlyemberéhez. A Backcountry egy nagyvárosi szerelmespárról szól, akik egy hosszú hétvégét terveznek eltölteni a kanadai vadonban. Női hősünknek ez lesz az első komolyabb kimozdulása a természetbe, barátja így könnyen adhatja előtte a tapasztalt túrázót. A legnagyobb nyugalommal utasítja vissza az erdőséget felügyelő ranger által felajánlott térképet, mondván, hogy úgy ismeri a vidéket, mint a tulajdon tenyerét. Aztán persze hamar kiderül, hogy a hatalmas magabiztosságot csupán a férfiúi bizonyításkényszer táplálja, ez pedig haszontalannak minősül, amikor szereplőinknek először azzal a ténnyel kell szembenézniük, hogy eltévedtek, aztán pedig azzal, hogy egy megtermett és meglehetősen éhes fekete medve feni rájuk a fogát.
Kapcsolódó bejegyzések
A medve nem az ellenségünk, de tennünk is kell azért, hogy ez így maradjon
Várhatóan egyre több lesz itthon is a medve, ami nem baj! Ami viszont fontos, hogy meg kell tanulnunk együtt élni velük! A WWF Magyarország szakértőjével beszéglettünk.
A Backcountry-t azért merjük bátran ajánlani, mert szerencsére nem áll be az 1975-ös A cápa című mozi farvizén evező, azt gátlástalanul másoló, ám pusztán olcsó riogatással szolgáló állatos horrorfilmek sorába, hanem egyszerűségével, természetességével gyakorol hatást a nézőre. Spielberg A cápája ugyan megkerülhetetlen mestermű, ám elköveti azt a hibát, hogy démonizálja címszereplőjét, így lényegében törvényesíti a természet ellen elkövetett erőszakot. Az olcsó másolatok (köztük például az 1976-os Grizzly) ugyanezt a receptet követik, ajánlatunk, a Backcountry azonban szakít a hagyománnyal, és nem a medvét teszi meg ősgonosznak, hanem főszereplőit ábrázolja felelőtlennek és meggondolatlannak, akik a figyelmeztetésekkel és a természet rendjével mit sem törődve sétálnak be a fekete medve vadászterületére, hogy aztán kényszerűen kelljen okulniuk saját hibáikból.
Fotó: Canva
Mi azonban olyan kiváltságos helyzetben vagyunk, hogy tanulhatunk az ő kárukból, így a Backcountry-t azért is érdemes megtekintenünk, hogy egy kevésbé vagy egyáltalán nem ismert erdei szakaszon tett túra során eszünkbe se jusson játszani a nagymenőt, és belássuk, hogy jobb, ha elfogadjuk saját képességeink határait.
Bolygónk gazdag élővilágának megismerése, óvása és megőrzése kiemelt téma volt a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expón. A Your Planet elnevezésű kiállításon az érdeklődők megtudhatták, hogy miként tehetnek lépéseket egy fenntarthatóbb élet felé, hogy ilyen módon részt vegyenek a természet védelmében.
Kiemelt kép: Canva
