Az élővilág folyamatos pusztulása egy csapásra teljes ökoszisztéma-összeomlásba torkollhat – állapították meg a Föld történetének legnagyobb, perm-triász-kori tömeges kihalását tanulmányozó tudósok. Az esemény, amelyet a „nagy kihalás” néven ismerünk, 252 millió évvel ezelőtt következett be. Hatalmas vulkánkitörésekből eredő globális felmelegedés okozta, és a földi élet 95%-át elpusztította.
Napjainkban az állatvilágot, a természetes élőhelyeket mezőgazdasági és bányászati célú tevékenység, környezetszennyezés és túlvadászat/halászat pusztítja. Az új kutatás részletesen megvizsgálta a Kínában a nagy kihalás előtt, alatt és után keletkezett tengeri fosszíliákat.
A tudósok megállapították, hogy a fajok fele úgy halt ki, hogy az ökoszisztéma általános működése gyakorlatilag nem változott, mivel néhány élőlény továbbra is megmaradt minden egyes szerepkörben. Az egészséges ökoszisztémák ugyanis a növények, a ragadozók és a zsákmányállatok összetett kölcsönhatásán alapulnak, és a hasonló fajok hasonló szerepet játszanak. Amint azonban az egyes szerepkörökben az utolsó faj is kezdett kihalni, az ökoszisztéma gyorsan összeomlott. Az ökoszisztémák olyan fordulóponthoz érkeztek, ahonnan már nem tudtak kilábalni – mondta Dr. Yuangeng Huang, a Kínai Földtudományi Egyetem munkatársa és a tanulmány vezető szerzője.
Jelenleg gyorsabb ütemben veszítünk el fajokat, mint a Föld bármelyik korábbi kihalási eseménye során. Valószínű, hogy egy újabb, súlyosabb tömeges kihalás első szakaszában vagyunk. Nem tudjuk megjósolni a fordulópontot, amely az ökoszisztémák teljes összeomlásához vezet, de ez elkerülhetetlen, ha nem fordítjuk vissza a biológiai sokféleség csökkenését
–mondta dr. Huang.
Kapcsolódó bejegyzések
A földtörténet hatodik nagy kihalási hulláma zajlik — Dr.Jordán Ferenc
A 24.hu készített interjút Dr. Jordán Ferenc hálózatkutató ökológussal, aki szerint a szemünk láttára folyik a legnagyobb kihalási hullám, és aki azon dolgozik, hogy a még menthető fajok megmeneküljenek.
A nagy kihalást vulkánkitörések okozták, amelyek megnövelték a szén-dioxid mennyiségét a légkörben, ami hasonló éghajlati viszonyokat eredményezett, mint amilyeneket ma a fosszilis tüzelőanyagok elégetése okoz, azaz globális felmelegedés, az óceánok savasodása és a tengerek oxigénvesztése.
A kihalás első szakaszában elegendő számú faj maradt meg ahhoz, hogy alapvető funkciókat lásson el Amikor azonban később olyan környezeti zavarok léptek fel, mint a globális felmelegedés vagy az óceánok savasodása, az ökoszisztémákból hiányzott az a megerősített ellenálló képesség, ami hirtelen ökológiai összeomláshoz vezetett. Ez körülbelül 60 000 évvel a biodiverzitás kezdeti összeomlása után következett be
– mondta Dr. Peter Roopnarine, a Kaliforniai Tudományos Akadémia munkatársa.
A biológiai sokféleség összeomlása egy még pusztítóbb ökoszisztéma-összeomlás előhírnöke lehet, és nem biztos, hogy ezúttal is lesz hatvanezer évünk.
(Forrás: The Guardian )
