Nemrég készítettünk interjút a középiskolai fenntarthatóság tantárgyhoz kapcsolódó tankönyv, a Zöld Föld szakmai lektorával. Ezúttal a Fenntarthatósági témahét és a tantárgy megálmodójával, Matolcsy Miklóssal az Alapértékek Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatójával beszélgettünk.
Greendex: Hosszú ideje jelen van a közbeszédben a fenntarthatóság kérdése, de hogy mást ne mondjak, a Fenntarthatósági témahét is majdnem egy évtizede fut. De vajon mennyit tudnak az iskolások a fenntarthatóságról?
Matolcsy Miklós: A közösségi és a hagyományos médiában, kis túlzással, gyakorlatilag most már minden a fenntarthatóságról szól. Ez azonban sok esetben nagyon felszínes, így valódi tudássá ritkán formálódik. Ezt onnan tudom, hogy több éve készítünk felmérést „Diákok és tanárok a fenntarthatóságról” címmel, és remekül kirajzolódnak ezek az ellentmondások. Ha rákérdezünk felkapott témákra, a válaszokból az derül ki, hogy ismerik, értik őket. Amikor viszont egy másik dimenzióba helyezve a kérdést arra vagyunk kíváncsiak, hogy miként kellene cselekedni, akkor gyakran kiderül, hogy hiányoznak a megfelelő ismeretek. Mondok egy konkrét példát!
A PET-palack kérdése régi, jól ismert probléma. Ha rákérdezünk arra, hogy mit gondolnak a PET-palackról meg az újrahasznosításáról, akkor érkeznek a jó válaszok. De amikor föltesszük a kérdést egy másik dimenzióban, például, hogy egyébként milyen üdítőt fogyasztanak, akkor a toplistán meglepő módon az ismert márkák félliteres eldobható PET-palackos üdítői állnak. A gyakorlat tehát elválik a tudástól. Van még mit tenni!
A mindennapokban azt tapasztalom, hogy egyre több fiatal akar és tud is tenni a fenntarthatóságért.
A felmérés egyik kérdésében fenntarthatósághoz köthető cselekvéseket soroltunk fel, és megkérdeztük, hogy ezek közül melyeket csinálják ők maguk is. Jó volt látni, hogy az 50 ezer diák mindegyike végez legalább 1-et vagy 2-t, de a többségük 3, 4 vagy 5, sőt akár 6 vagy 8 cselekvési formát is megjelölt. Tehát a tudás azért ott van a cselekvések mögött, de még itt is lehetne fejlődni.
Kapcsolódó bejegyzések
„Mindenkiben ott van a környezetvédő, csak ki kell hozni az emberekből” – Interjú
A környezeti nevelés egyik hazai szaktekintélyével, Varga Attilával beszélgettem a fenntarthatóság oktatásának kihívásairól és lehetőségeiről.
Gondolom ez részben a motivációval is összefügg. Mi használ jobban: a szép szó vagy a klímakatasztrófával való rémisztgetés?
Az extremitások nem működnek, a világvégével való fenyegetőzés inkább riasztja őket. Nekem is vannak kamaszodó gyermekeim. Ha azt mondanám nekik, hogy a jövőjük szempontjából az a megoldás, hogy nem töltik fel a telefonjukat árammal, akkor úgy néznének rám, mint aki a Holdról jött. Nem végletes példákkal lehet őket meggyőzni, hanem azzal, ha megmutatjuk nekik, hogy ők mit tudnak tenni; melyek azok a cselekvési területek, ahol ők is hozzá tudnak tenni a valamit a folyamathoz. Meg kell mutatni a kérdés komplexitását: ha egyik felén megmozdítom a pókhálót, a másik oldalon is rezeg.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy a tantárgy és a tankönyv megszületésének elengedhetetlen feltétele volt a Fenntarthatósági témahét közel 10 évvel ezelőtti elindulása. Hogyan áll most ez a projekt?
Egy olyan csatornát kellett találnunk, amelyen keresztül valóban elérjük a diákokat. A tanárok segítségével a témahét ilyen alkalommá tudott válni. Az induláskor gyorsan és sokan jelentkeztek, az első években nagyjából 700 iskolát értünk el. Jelenleg nagyjából 1800 iskola regisztrál évente, ez durván 400 ezer diákot jelent. Ez hatalmas szám, de ezen a szinten egy kicsit megtorpantunk. Jelenleg azon dolgozunk, hogy még többen csatlakozzanak.
A témahét tapasztalatait sikerült felhasználni a fenntarthatóság tantárgy tervezésekor?
A könyvek és a tantárgy fejlesztése során arra törekedtünk, hogy élményszerűvé tegyük a tanulást, hogy a diákok ne csak tantárgyként éljék meg. A magyar oktatási rendszer, illetve általában véve az oktatási rendszer nyilván adott, tehát ennek a kereteit teljesen átlépni nem tudtuk, de próbáltuk a tematikát úgy fölépíteni, hogy a diákok mindennapjaiból, mindennapi problémáiból induljon ki.
Tehát nem egy enciklopédikus, távolról, tudományos oldalról indító tantárgyat kell elképzelni: vannak megélt, a mindennapokból jól ismert problémák és kihívások, melyek megoldásához segítséget nyújtunk. A diákok számára kiderül, hogy a kínált megoldások milyen hatással vannak a fenntarthatóság kérdésére.
Gondolom, nem kis munka útjára indítani egy önálló tantárgyat. Hogy állnak most ezzel?
Nagyon nagy munka volt, amelyhez sok szereplő támogatására szükség volt. Azt tapasztaltuk, hogy mindenki lelkesen az ügy mellé állt. Kiemelném a Kék Bolygó Alapítványt, a program fő támogatóját. A sikerhez nagy szükség volt a támogatásukra. Egyébként igazi sikertörténet, hogy ilyen rövid idő alatt sikerült eljutnunk addig, hogy a tárgy elindul. Jelenleg a 9.-es és a 10.-es, valamint a 11.-es és a 12.-es évfolyamban tanítják heti egy órában a szabadon választható órakeretben, sőt jövőre először már érettségizni is lehet belőle.
Annyit tudunk, hogy az elmúlt két évben évente több mint 200 iskola rendelt tankönyvet, tehát ennyi helyen kezdtek el tantárgyi formában vagy szakkör keretében foglalkozni a témával. De az is bőségesen belefér az elképzelésbe, hogy például egy biológia- vagy épp fizikaóra keretében bizonyos kapcsolódó fejezeteket feldolgoznak. És hát bízunk abban, hogy ez a szám rövidesen sokkal magasabb lesz.
Ha jól tudom, van még egy különlegessége a tárgynak: a jövőre induló érettségi nem a klasszikus receptet követi majd.
A fenntarthatóság tantárgy lesz az egyik első, amely az úgynevezett projektérettségi lehetőségével élni fog. Ez alapjaiban eltér egy klasszikus vizsgától, ahol a bizottság előtt kérdésekre válaszolva dől el az érdemjegy. A projektérettségi során a diák kiválaszt egy feladatot, amelynek megoldására lesz egy-két hónapja. Esetünkben ez nyilván egy fenntarthatósággal kapcsolatos témafeladat lesz, melyet ki kell dolgozni, majd az érettségin a diáknak be kell mutatnia, honnan indult, hova jutott, milyen elméleti és gyakorlati lépésekben valósította meg azt, amit csinált. Nyilván itt is figyelembe kell venni valamennyire a tárgyi tudást, de a végeredmény az elmélet és a gyakorlat ötvözete lesz.
Úgy tudom, elkészült a tananyag angol fordítása is. Mik az ezzel kapcsolatos célok, miért tartották szükségesnek a fordítást?
Kettős cél lebegett a szemünk előtt. Egyrészt a hazai két tannyelvű iskolák folyamatosan jelezték, hogy szívesen tanítanák a tantárgyat angolul, másrészt szeretnénk megmutatni a világnak, hogy hol tartunk a fenntarthatóságra nevelés útján. Úgy gondolom, a magyar modell – benne az Ökoiskola-hálózat, a Fenntarthatósági témahét, a Zöld Föld tantárgy – a világon is az élmezőnybe helyez bennünket. Az eredményeinknek hírét viszi Áder János elnök úr is: New Yorkban az ENSZ legmagasabb szintű vízügyi fórumának keddi ülésén többek között bemutatta a Zöld Föld tantárgyunkat is.
