Meglepő dolgok derültek ki a magyarokról – Erre lennénk hajlandóak a Föld megmentéséért
Meglepő dolgok derültek ki a magyarokról – Erre lennénk hajlandóak a Föld megmentéséért

Bár a klímaváltozás elleni sikeres fellépés kulcsa a kormányoknál van, nem mindegy, hogy maga a társadalom hogyan viszonyul a kérdéshez, miután a fogyasztói szokások alapvető megváltoztatása elengedhetetlen feltétele a fenntartható gazdaság kialakításának. Az uniós polgárok hajlandónak tűnnek az éghajlatvédelem érdekében történő áldozatvállalásra, így például a légi közlekedés használatának csökkentésére vagy a húsevés visszaszorítására, de az egyes tagországokban jelentős különbségek figyelhetők meg – legalábbis az Európai Beruházási Bank (EIB) ebben a témában végzett kutatása szerint. A némileg talán váratlan eredmények egyebek mellett azt mutatják, hogy mintha az egyéni cselekvés fontosságába vetett hit nem igazán lenne erősebb a klímaharc éllovasaiként számontartott északi és nyugati országokban, mint Dél- és Kelet-Európában.

Az EIB a 27 uniós tagország 27 700 állampolgárának megkérdezésével 2020. október-novemberben készült kutatása alapján a legtöbb európai számára a repülés feladása jelenti a legkönnyebben vállalható áldozatot a klímavédelem érdekében. Míg uniós átlagban a válaszadók 40 százaléka jelölte meg a repülést, a kelet-közép-európai régióban ennél is többen, Magyarországon például – Csehországgal és Szlovákiával megegyezően – 48 százalék, melynél csak a horvátoknál kapott több “szavazatot” a légi közlekedés (51%). Válaszaik szerint az EU-ban a megkérdezettek 74 százaléka szándékozik kevésbé rendszeresen igénybe venni a légi közlekedést kifejezetten klímavédelmi okokból a járványügyi korlátozások megszűntét követően, és csak 26 százalék mondott erre nemet. Ezzel körülbelül megegyező eredmények születtek Magyarországon is (75, illetve 25%).

Arra a kérdésre, hogy tervez-e valamilyen, a repülés okozta üvegházgáz-kibocsátást ellentételező személyes intézkedést (például faültetést végző alapítványi projekt támogatását), az európaiak átlagosan 51 százaléka felelt igennel. A magyaroknak nagyobb része, 58 százaléka tervezi ezt, melynél csak hat tagországban válaszoltak nagyobb arányban így – érdekes módon mind kelet- vagy dél-európai ország: Romániában (69%), Görögországban (64%), Szlovákiában és Horvátországban (63%), Lengyelországban (61%), illetve Portugáliában (59%).

Húsevés: a férfiak és a magyarok jobban ragaszkodnak hozzá

Sok uniós polgár (18%) jelölte meg válaszként a videó streamelésről való lemondást mint legkönnyebben vállalható klímaügyi áldozat, de a húsevés feladása (16%), az új ruhák vásárlásának visszaszorítása (15%), illetve az autóhasználat mellőzése is sok (11%) “voksot” kapott. A húsevés feladása esetében jelentős különbség mutatkozik a nemek között, az európai nők számára ez jóval könnyebb opciónak tűnik (20%), mint a férfiaknak (10%). Ha lehet hinni a válaszoknak, az európaiak 66 százaléka már most kevesebb húst eszik a klímaváltozás megfékezése érdekében, további 13 százalék pedig tervezi, hogy visszafogja húsfogyasztását. Válaszaik alapján több mint minden második magyar (53%) szintén ugyanígy döntött, ami viszont egyben azt is jelenti, hogy csak négy másik uniós országban ragaszkodnak erősebben a húsevéshez, mint Magyarországon: Lettországban és Cipruson (44-44%), Észtországban (46%) és Csehországban (50%). Nem sokkal állunk előrébb a listán, ha az a kérdés, hogy a lakosság hány százaléka tervezi, hogy visszafogja húsbevitelét; ezt a kutatás szerint a magyarok 69 százaléka fontolgatja, melynél mindössze öt országban született alacsonyabb eredmény, Lettországban (53%), Észtországban (57%), Csehországban (61%), Dániában (64%) és Litvániában (65%).

Ha viszont megfordítjuk a kérdést, és afelől érdeklődünk, hogy miről mondanának le legnehezebben az emberek, valamelyest eltérő eredményeket kapunk. A legnehezebb döntést az autóról való lemondás jelentené – ezt az opciót az európaiak 39 százaléka jelölte meg válaszként, vidéken még jelentősebb arányban (51%). Magyar szempontból talán a kutatás legérdekesebb eredménye, hogy míg az autóról való lemondás az egész EU-ban honfitársainknak a legkevésbé nehéz döntés (27%), addig a húsevés feladása – a csehekkel “holtversenyben” – minden nemzet között nálunk a legnehezebb (45%). Míg az összes válaszadó 15 százaléka szerint a videó streamelésről, 12 százaléka szerint az új ruha vásárlásáról, 9 százaléka szerint pedig a repülésről való lemondás jelenti a legnehezebb döntést, addig a magyaroknak sorrendben 13, 9 és 6 százaléka jelölte meg ezeket az első helyen.

A kutatók az élelmiszerbeszerzési szokások kapcsán arra is rákérdeztek, hogy a klímaváltozás elleni cselekvés részeként mennyire jellemző a szezonális termékek vásárlása. Az összes megkérdezett európai 90 százaléka mondta azt, hogy tudatosan keresi az idényjellegű élelmiszereket, a magyarok pedig közel ilyen arányban (89%) válaszolták ugyanezt. A nem a közelben előállított, messziről szállított élelmiszerek vásárlásának beszüntetésére az uniós polgárok átlagosan 70 százaléka mond igent a karbonlábnyom csökkentése érdekében, a magyaroknak viszont csak 64 százaléka – igaz, tíz másik ország lakosságának még kisebb része. A magyaroknak minden más ország polgárainál nagyobb hányada (22%) mondta ugyanakkor azt, hogy bár ezt a lépést még nem tette meg, szándékában áll.

Jobban félünk a klímaváltozástól, mint a vírusfertőzéstől

A kutatás egyik legérdekesebb kérdése az volt, hogy a koronavírus-fertőzéstől vajon jobban tartanak-e az uniós polgárok, mint a klímaváltozás hosszú távú hatásaitól. A válaszok alapján az látszik, hogy az európaiak 58 százaléka jobban aggódik a Covid-19 miatt, míg a fennmaradó 42 százalék a klímaválságot tartja fenyegetőbbnek. A kutatás szerint Magyarország azon kevés ország közé tartozik, ahol ezzel ellentétes eredmény született: a magyarok 54 százaléka a klímaváltozás miatt jobban aggódik, mint a vírus miatt. Ennél nagyobb arányban csak a szlovének és a horvátok (61%), az osztrákok (57%), valamint a luxemburgiak (55%) félnek a klímaváltozástól, mint a járványtól.

A koronavírus-járvány egyik kedvezőtlen hatásaként érthető módon jelentősen csökkent a tömegközlekedés népszerűsége: a válaszok alapján az európaiak 67 százaléka a fertőzéstől való félelem miatt kevesebbet használja a közösségi közlekedési eszközöket, mint a pandémia előtt. A 65 százalékos magyar arány ezzel csaknem pontosan megegyezik. A kutatás eredményei szerint a megkérdezett magyarok 23 százaléka felelte azt, hogy naponta használ hagyományos (vagy elektromos) kerékpárt a munkába járáshoz, messze meghaladva a 15 százalékos uniós átlagot. E szempontból a válaszok alapján Magyarországot csak olyan országok előzik meg a biciklihasználatban, mint Hollandia (35%), Dánia (31%) és Finnország (24%). Azok, akik nem használnak rendszeresen kerékpárt, fő okként a megfelelő, biztonságos bicikliutak hiányát nevezik meg leggyakrabban az EU-ban (28%), Magyarországon viszont az elektromos kerékpárok magas árára hivatkoznak a legtöbben (29%), míg az elégtelen bicikliút-hálózattal csak a válaszadók 26 százaléka magyarázta tartózkodását.

Az uniós hitelintézet felmérése alapján az európai polgárok 89 százaléka hajlandó vagy áll szándékában egy távoli ország helyett otthon vagy egy közeli külföldi országban tölteni szabadságát, kifejezetten az utazással járó szén-dioxid-kibocsátás minimalizálása céljából. Magyarországon a megkérdezettek 77 százaléka válaszolta ezt, melynél csak hét országban született alacsonyabb eredmény, miközben a vizsgált szomszédos országok mindegyikében nagyobb az arány. Amikor kicsit másképp megfogalmazva az volt a kérdés, hogy a klímaváltozás elleni cselekvés részeként tervezi-e álmai távoli úti célját feláldozni, a magyarok az uniós átlagnál (62%) nagyobb arányban feleltek igennel (65%), melynél csupán négy tagállamban született nagyobb eredmény.

A radikális változásoktól még ódzkodunk

A fentieknek nem mond ellent, hogy a válaszadók 72 százaléka úgy véli, döntéseik és tetteik képesek hozzájárulni a klímaváltozás elleni küzdelemhez – ez 3 százalékpontos emelkedés a legutóbbi, 2019-es felmérés eredményéhez képest. Igaz, mindössze 19 százalék gondolja azt, hogy az egyéni fogyasztói viselkedés nagymértékben képes befolyásolni az ügy kimenetelét. E téren (is) jelentős eltérés figyelhető meg ugyanakkor a különféle korcsoportokban: míg a 15-29 évesek 77 százaléka hisz az egyéni szokások megváltoztatásának hatásosságában, addig a 65 évesek és idősebbek között mindössze 64 százalék osztja ezt az álláspontot.

Az európai nemzetek jókora különbségeket mutatnak az egyéni cselekvés klímavédelmi szempontból hatásos jellegébe vetett állampolgári hit szempontjából is. Míg a magyarok nagyjából az uniós átlagnak megfelelő arányban (73%) gondolják azt, hogy magatartásuknak hatása van a klímaváltozás kezelésére, addig a fenntarthatósági kérdésekben élenjáró északi nemzetek efelől kevésbé vannak meggyőződve (Finnország 58%, Dánia 63%, Svédország 70%), a legmagasabb arányban pedig a déli államok lakói osztják ezt az álláspontot (Spanyolország 80%, Olaszország 82%, Portugália 87%).

Meglepően sokan, az uniós polgárok 92 százaléka válaszolta azt, hogy a Covid-19 okozta válságtól függetlenül erőfeszítéseket tesz vagy próbál tenni a saját viselkedése megváltoztatására az éghajlatváltozásra tekintettel. A magyarok még nagyobb arányban (94%) nyilatkoztak így, pontosan megegyezően az osztrák, a szlovén és a horvát eredményekkel. Igazán radikálisnak nevezhető életmódbeli változtatásokat a klímaügy érdekében ugyanakkor csak a magyarok 13 százaléka tesz saját bevallása szerint, ami érdemben elmarad a 19 százalékos uniós átlagtól. Magyarország e szempontból is hasonlóan szerepel a kutatásban, mint például Ausztria, és míg jobban teljesít a 10 százalék alatti válaszarányt mutató Benelux-államoknál és Csehországnál, Olaszországhoz (34%), Romániához (29%) és Lengyelországhoz, illetve Litvániához képest (26-26%) kisebb a hazai lakosság radikális változtatásra való hajlandósága.

search icon