Csupán az Európai Unió évente több mint 2,5 milliárd tonna hulladékot termel. Ez önmagában is megköveteli az új, fenntartható modellre való áttérést, de jelentős gazdasági érdek is alátámasztja a paradigmaváltás mellett szóló döntést, mivel az Európai Unió más régiókból származó erőforrásoktól való függése csökkentheti versenyképességét.
A fenntarthatóbb modellre való áttérést segítő új hulladékgazdálkodási jogszabályokat körforgásos gazdaságnak nevezik, erről következő cikkünkben írunk részletesen. Ezúttal pedig szeretnénk a lineáris gazdasági modell buktatóit körüljárni.
Még több tárgy, még kevesebb erőforrás
A lineáris gazdasági modell nagy mennyiségű olcsó, könnyen hozzáférhető anyagot és energiát használ, és nem kínál megoldást a hulladék keletkezésének problémájára.
Sajnos a piacgazdaság nagyrészt a lineáris gazdaságra támaszkodik, amely arra ösztönzi a vásárlókat, hogy újra és újra vásároljanak. A probléma gyökere a fogyasztói társadalom pszichológiájában rejlik. Ez lényegében elavultnak tünteti fel a régebbi termékeket, ráadásul az ember arra összpontosít, hogy a „nyáj” elfogadja, valamint arra a hamis eszmére, hogy a tárgyak tesznek boldoggá. Annak érdekében, hogy a vásárlók új termékeket vegyenek, a gyártók sokszor olyan anyagokat használnak fel, amelyek nem jó minőségűek, így rövidebb élettartamúak. Ezért keletkezik elképesztő mennyiségű szemét, arról nem is beszélve, hogy a nyersanyagok kivonása és a gyártás során mennyi káros anyag kerül a légkörbe, a vizeinkbe és a talajba.
Kapcsolódó bejegyzések
Egyenesből körforgásos – avagy hogyan változtassunk a gazdaságon
Az egyenesről a körforgásos gazdasági modellre kell átállnunk. A cikkben az újragyártás és a megosztás fontosságáról is szó esik.
A lineáris gazdaság abból az alapfelvetésből indul ki, hogy a nyersanyagaink végtelenek, ez azonban egyértelműen nem igaz. Fogynak a fosszilis energiahordozók, az ásványi anyagok, az ércek, és rohamos ütemben szennyezzük és fogyasztjuk ivóvizünket is. Erdőket vágunk ki, ami nemcsak az ökoszisztémákra veszélyes, hanem a károsanyag-kibocsátás mérséklése szempontjából is. Érdemes akár csak azon az egy tényen elgondolkoznunk az IPCC legújabb jelentése alapján, hogy az ökoszisztémák megőrzésével és helyreállításával 2050-ig évente 8–14 milliárd tonna szén-dioxidot lehetne eltávolítani a légkörből gazdaságosan. Ez több annál, mintha azonnal kivonnánk az összes belső égésű motorral szerelt autót a forgalomból. Rohamosan fogy a minket körülvevő természet, holott a létünk alapvetően függ az ökoszisztémák egészségétől.
A hagyományos modell, azaz a lineáris gazdaság problémái
A lineáris gazdaság ökológiai problémája az, hogy az árutermelés ökoszisztémáink termelékenységének rovására megy. Az ezekre az ökoszisztémákra nehezedő túlzott nyomás veszélyezteti az olyan alapvető ökoszisztéma-szolgáltatásokat, mint a víz, a levegő és a talaj tisztítása. Az ökoszisztéma-szolgáltatásokról ebben a cikkünkben írtunk részletesen.
A lineáris gazdasági modellben a nyersanyagok gyűjtése és kinyerése magas energia- és vízfogyasztáshoz, mérgező anyagok kibocsátásához és a természeti tőke, például az erdők és a tavak elpusztításához vezet.
Sokszor emlegetett példa a műanyag, melyet csak rövid ideig használunk. Ennek eredményeként évente több mint 300 millió tonna műanyagot állítanak elő világszerte. Ebből 5 millió tonna az óceánokba kerül, a szárazföldön pedig a tengerbe vagy a csatornahálózatba. A műanyag lebomlása és feldarabolódása során kisebb részecskékre bomlik. E folyamat közben toxikus anyagok szabadulhatnak fel. Ráadásul az állatok gyakran tápláléknak tekintik a műanyag hulladékot és a mikrogyöngyöket. A műanyag megzavarja a halak táplálékláncát is, ami a mi egészségünket is károsítja, hiszen – bármennyire is könnyen megfeledkezünk erről – mi is a tápláléklánc része vagyunk.
A lineáris gazdaság által az ökoszisztéma-szolgáltatásokban okozott károk mellett ez a gazdasági modell az anyagellátást is veszélyezteti. A bizonytalanságot az anyaghiány, a különböző anyagok geopolitikai függősége és a növekvő kereslet okozza. Ez nemcsak a nyersanyagok kitermelői és felvásárlói számára okoz gondot, hanem a piacon ennél nagyobb kockázatokat is hordoz. Különösen a fémipar, a számítógép- és elektronikai ipar, az elektromos berendezések ipara, valamint az autó- és járműipar használja nagyon intenzíven a nyersanyagokat. Ráadásul a nyersanyagokkal kapcsolatos fentebb említett problémakör jelentős áringadozáshoz is vezet. Ez ugyanakkor annyiban előnyös is, hogy azok a vállalatok versenyképesebbek, akik kevésbé függnek a nyersanyagoktól, hiszen ők pontosabb árprognózist tudnak készíteni, így a vásárlók számára is kiszámíthatóak és megbízhatóbbak.
A kereskedelem növekedésének következtében a termékek geopolitikai összefonódása egyre erősebbé vált, és a nyersanyagok mintegy összekapcsolódnak egymással. Emellett számos áru termelési folyamata függ a víztől és az üzemanyagoktól. E kölcsönös függés következtében egy-egy nyersanyag szűkösségének széles körű hatása lesz más áruk árára és elérhetőségére is.
A népesség és a jólét növekedésének következtében 2030-ra a fogyasztói réteg várhatóan csaknem 5 milliárd embert foglal majd magában. Ez 1,3 milliárddal több embert jelent a mai adathoz képest. A mainál nagyobb vásárlóerőt képviselnek majd, és vásárlási igényeik révén sokkal inkább terhelik a környezetet. Emellett – ahogy erről a cikk elején szó volt – a termékek élettartama az elmúlt években drámaian csökkent. A lineáris gazdasági modell egyszerűen nem fenntartható, és számos folyamat összeomlását irányozza elő. Nagyon fontos a paradigmaváltás. A körkörös gazdaság erre ad megfelelő választ! Következő cikkünkben az új modellről olvashattok majd.