Egyre többet hallani a komposztálásról, és ami még biztatóbb, egyre többen komposztálnak is. De mi is az a komposztálás, miért fontos, hol és hogyan lehet elkezdeni?
A komposztálás során szerves, főképp növényi hulladékból egy tápanyaggazdag humuszos közeget képzünk. Illetve nem mi, hanem azok a mikroorganizmusok, amelyek a korhadásnak nevezett jelenség segítségével lebontják a komposztot. Profitálni viszont főleg mi fogunk a dologból.
A növényeink meghálálják majd a tápanyagdús komposztot, és keresve sem találnánk alkalmasabb anyagot arra, hogy a talajt termékennyé tegyük. Ráadásul hulladékcsökkentésre is kiváló, hiszen a konyhai zöldhulladékunkat szinte teljes egészében elnyelni.
A komposztáló megépítéséhez számos leírást találunk az interneten. Nem kötelező elsőre egy iparművészeti csodának nekifutni, tavaly nyáron néhány karóból és egy darab kerítésből készítettünk egy óra alatt egy használható próbadarabot. Aki pedig nem barkácsoló alkat, széles kínálatból válogathat is.
Van néhány alapszabály, melyet be kell tartanunk. Nem helyezhetünk például állati eredetű maradékokat (kivéve a tojáshéj), beteg növényi részeket, és semmilyen nem szerves hulladékot a halmunkba. Ennek részletesebben itt tudtok utánaolvasni.
Fontos továbbá, hogy komposztunkat nedvesen tartsuk, és bizonyos időközönként átkeverjük. Utóbbi azért lényeges, mert így jóval gyorsabban humusz válik belőle. Vannak olyan megközelítések is, melyek inkább kevesebb forgatással és több idővel operálnak, illetve nagy figyelmet szentelnek a bekerülő szerves anyag összetételének, de kezdetnek elég annyi, hogy belevágunk.
Akárhogy is számolunk, a komposztálás az egyik legjobb üzlet, amit a természettel köthetünk.
Na de én nem vidéken / kertes házban élek!
Ha nem kertes házban laksz, akkor egy kis utánajárást igényel, de semmivel sem nehezebb komposztálni. A Humusz Szövetség oldalán megnézheted a lakóhelyedhez legközelebbi közösségi komposztálót.
Ha ilyen nincs a közelben, akkor szervezkedj, keress néhány szomszédot, és vágjatok bele közösen egy komposztáló építésébe. Lehet, hogy pikk-pakk a fél lakótelep hozzátok jár majd komposztálni.
Ha ezek nem járható utak, akkor bátran tudom ajánlani a gilisztakomposztot. Egy kicsit más elven működik, mint a klasszikus komposztálás, viszont minden szempontból lakáskompatibilis. Onnan tudom, hogy nekünk is volt. Zárt műanyag edényben gyűjtheted a házi komposztot, aminek a felső részében a giliszták munkálkodnak, alul pedig összegyűlik a komposzt folyadék, amit vízzel hígítva tápoldatként használhatsz a növényeid öntözésekor.
Ha kedvet érzel hozzá, magad is megépítheted, a neten számos diy megoldást találni (például ezt) viszont akár vásárolhatsz is egy ultradizájnos gilisztakomposztot, aztán már csak a horgászboltba kell ellátogatnod és indulhat a móka. Nem büdös, és a giliszták cuki háziállatok.
És te mivel fűtesz?
Ismeretes egy olyan megoldás, amelynél a komposztálást nem csupán a végterméke miatt alkalmazzák. A folyamat során a mikroorganizmusok által termelt hő kinyerésével vizet melegíteni, fűteni is lehet.
A komposztkazán már Magyarországon is létező megoldás, mely a jövőben alkalmas lehet vidéken a nagy fokú légszennyezést okozó fűtési módszerek helyettesítésére, környezetbarát módon.
Egy másik, jóval elterjedtebb módszer, az akár házakba is beépíthető komposzt wc. Ez nem a klasszikus pottyantós, amitől rengetegen rettegünk, nem is ok nélkül. Itt nincs szag, nincsenek kórokozók, illetve a környezetet sem szennyezik.
Egy-egy ember esztendőnyi adagjából nagyjából 20-25 kg humusz képződik 1,5-2 év alatt. Ez a humusz nem használható étkezési célú növénytermesztésre, viszont fák, dísznövények körüli talaj javítására tökéletes lehet. Az már csak hab a tortán, hogy a vízhasználatunk radikálisan lecsökkenthető vele, így az ára is hamar megtérülhet.
Ahogy fent írtam, kezdetnek elég annyi, hogy a fő szabályok figyelembevételével belevágunk a komposztálásba, a finomságok pedig majd jöhetnek később.
Jó komposztálást!