Bambi egyébként az eredeti mesében őzgida volt, míg a rajzfilmben már az Észak-Amerikában honos fehérfarkú szarvas. Viszont mindkét faj gidája pettyes. A vadmalac meg csíkos. Nézzük meg, hogy miért!
A természet furcsa, szép és rendkívül elmés játéka, hogy az apró és még védtelen vadállatok színe igen jól rejti őket a környezetükben. Nem véletlen, hogy a hadseregek sokszor állati minták alapján alakítják ki saját egyenruháikat, hiszen az evolúció is úgy formálta a kamuflázst, hogy viselőjét nehezebben vegye észre ellensége vagy prédája. Sőt, egyes horgász– és vadászruházatok mintája például kifejezetten a kígyók pikkelyét másolja.
De mi a helyzet a kismalacokkal? Hiszen hosszanti csíkok nemigen fordulnak elő a természetben, függőlegesek esetleg az ültetvényerdőkben, akkor mégis miért lett ilyen speciális mintája a malacoknak? A válasz az égen keresendő, nem máshol, mint a Napban, amely úgy rejti el a malacot, mintha ott sem lenne!
Az árnyjáték látványos szórakozása az embernek, de úgy tűnik, a Jóistennek is! Amikor születnek a vadmalacok, akkor ugyanis még nincs levél a fákon, s a fény a többé-kevésbé egyenesnek mondható ágakon keresztül szüremlik a talajra, „csíkos” árnyékot vetve oda. A malacok tehát, ha pöttyösek lennének, hamar kitűnnének! Az őz- és szarvasgidák viszont, akik a tavasz idusán születnek, amikor a fény a leveleken át pontszerűen tör át, inkább a pettyekben találták meg a rejtőzködés legjobb módját.
Kapcsolódó bejegyzések
Ismerd meg a toportyánférget!
Az aranysakál rendkívül alkalmazkodó és hihetetlenül intelligens állat. Sosem jár egyedül, általában párban láthatjuk.
