A modern mezőgazdaság a szűk genetikai bázisból származó, nagy hozamú monokultúrás növényektől függ, amelyeknek sok műtrágyára, vegyszerre és öntözésre van szükségük.

De miért fontos ez?

Mert az élelmiszerek gazdagabb genetikai sokfélesége, mint amilyen a múltban volt, segít abban, hogy a növényeink ellenállóbbak legyenek a magasabb hőmérsékletekkel és a változó csapadékviszonyokkal szemben. Ha egy korai aszály elpusztít egy növényt, lesznek mások, amelyek később érnek be, vagy természetüknél fogva jobban tűrik a szárazságot, így a gazdák nem maradnak üresen.

A kukoricát például ma nagyobb mennyiségben termesztik, mint bármely más növényt a történelem során, és még mindig ez az alapvető élelmiszer mintegy 1,2 milliárd ember számára Latin-Amerikában, a Karib-térségben és a Szaharától délre fekvő Afrikában. Történelmileg azért terjedt el világszerte, mert képes volt fejlődni és alkalmazkodni a különböző éghajlatokhoz, tengerszint feletti magasságokhoz és naphosszúságokhoz.

A 20. századi tudósok aztán felfedezték, hogy a helyhez alkalmazkodott kukoricafajtákat, az úgynevezett földfajtákat önbeporzás útján használhatják és így genetikailag azonos, beltenyésztett fajtát hoztak létre. Ezeket a beltenyésztett fajtákat aztán újra és újra keresztezték egymással, hogy végül hibrideket hozzanak létre.

A hibrid vetőmagok, amelyeket a gazdáknak minden évben le kell cserélniük, hozzájárulnak a terméshozam hatalmas növekedéséhez, a genetikai sokféleség rovására. Mexikó egy evolúciós szempillantás alatt elvesztette fajtáinak 80%-át, és az USA-ban termesztett kukorica 99%-a ma már hibrid vetőmagokból származik.

Az éghajlati válság által az élelmiszerekre jelentett veszély nem csupán egy rémhír, hanem éppen be is következik. Ázsiában a rizsföldeket sós víz árasztja el; Madagaszkáron a ciklonok tönkretették a vaníliatermést; Közép-Amerikában a magasabb hőmérséklet túl gyorsan érleli a kávét; Afrikában a szárazság elsorvasztja a csicseriborsótermést.

Vagy vegyük a búzát, a világ legelterjedtebb gabonáját, amelyet minden kontinensen termesztenek, hogy kenyeret, tésztát, pizzát és kekszet készítsenek belőle.

Milliárdokat táplál, de érzékeny az éghajlatváltozásra. Tavaly a durumbúza ára 90%-kal emelkedett, miután Kanadában, a világ egyik legnagyobb gabonatermesztőjében aszály és példátlan hőhullámok pusztítottak, majd néhány hónappal később rekord mennyiségű eső esett. Az elmúlt évszázadban a kanadai gazdák egyre inkább a genetikailag hasonló, nagy hozamú búzafajtákra támaszkodtak, kiszorítva a létfontosságú sokféleséget.

Az óra ketyeg, de nincs minden veszve. A zöld forradalom a genetikai biodiverzitás csökkenését is elősegítette, ugyanakkor szervezett globális erőfeszítéseket indított el a sokszínűség gén- vagy vetőmagbankokban történő felkutatására és megőrzésére.

Forrás (theguardian)