Itthon összesen hat cinegefaj él, valamint egyvalaki, aki kakukktojás, mert csak nevében rokona a többieknek. Van, akit könnyűszerrel felismerünk, míg másokat nem nehéz összetéveszteni.

A téli etetők gyakori vendégei az egyes cinegefajok, akik színpompás tollukkal egy kis vidámságot hoznak a zord télbe. Aztán egész évben velünk maradhatnak, ha költőodút is teszünk ki nekik, de az sem ritka, hogy a postaládánkban találják meg számításukat. Hogy megóvjuk őket a postások „óvatlanságától”, a Magyar Madártani Egyesület külön táblát készített számukra, amelyet ha felrögzítünk, azonnal tudható, hogy bizony már van lakója a levelek és szóróanyagok helyének.

A széncinege

Talán mindenki ismeri, hiszen gyermekkorunkban már tettünk ki neki szalonnabőrkét, aminél azonban jobban szereti a boltban is kapható faggyús cinegegolyókat. Általában nem tűr meg más fajokat az etető körül, kivéve akkor, ha úgy ítéli meg, hogy nem bírna el az „ellenséges sokadalommal”. Ismertetőjegyei fekete fejtetője, fehér orcája és citromsárga begye, melyet fekete csík választ ketté, míg háta inkább zöldbe hajló.

A kékcinege

A kékcinege páratlanul színes fajunk, szinte irizáló kék fejéről, szárny- és faroktollairól és sárga begyéről azonnal megmondható, kivel van dolgunk. Háta sárgás, arca fehér, amit fekete szemsáv szel át, begye pedig „hirtelensárga”. Rendkívül hasznos tagja lehet kerti ökoszisztémánknak, ugyanis híresen jó „rovarirtó”.

Búbos cinege

Egyelőre maradjunk a könnyen felismerhető fajoknál, ilyen a búbos cinege is! Előző két rokonához képest kevésbé színes, főleg a barna különböző árnyalatai dominálnak tollazatában. Feje világosabb, s itt is megfigyelhető a sötétebb szem- és nyaksáv. Ami igazán árulkodó, az a sötétebb alapszínű, de világos szélű tollak alkotta bóbitája. Ő látható cikkünk nyitóképén.

A fenyvescinege

Leginkább a széncinegéhez lehetne hasonlítani, de képzeljünk el egy „lecsúszott” egyedet az előbb említettek közül, akinek kevésbé élesek és kontrasztosak a színei! Ő a fenyvescinege. Ahogy nevéből sejthető, főleg fenyvesekben él, de társaival ellentétben sziklákba és avarba is rakhatja fészkét.

A kormosfejű és a barátcinege

Azért vettem őket egybe, mert az avatatlan szemnek rendkívül nehéz őket megkülönböztetni. Élőhelyükből indulhatunk ki, ugyanis például barátcinegével az Alföld dél-keleti részén nem fogunk összefutni. A kormosfejű leginkább hangjában különbözik tőlük, jellegzetes ci-dé-dé-dét hallat, valamint csak a Kisalföld és az Északi-Középhegység az otthona. Küllemre a kormosfejűnek kicsivel nagyobb a nyakfoltja, és fakóbb a szárnya.

A kakukktojás

Ez nem más, mint a barkóscinege, aki nevével ellentétben nem tartozik a fenti rokonságba, sőt, nemének egyetlen faja. Nádasokban találkozhatunk ezzel az igazi „metálos” arccal, aki úgy sminkel, mintha a KISS-ben játszana. Szürkés fején, borostyánsárga szeme alatt ugyanis a hímeken fekete „barkó” található, narancsszínű csőre világít.

Kapcsolódó bejegyzések

Fióka a földön? Fel ne vedd!

Persze van, amikor tényleg jó, ha megmented az elárvult apróságot, de ahogy egyre jobban tavaszodik, úgy egyre valószínűbb, hogy a talált fióka a legkevésbé sem magányos.