Ez az első alkalom, hogy a Föld lakóit hivatalosan is azzal szembesítik: vagy talál megoldást a vízválságra, vagy megszűnik létezni az általa eddig ismert világ. Az ENSZ által két évvel ezelőtt felállított Vízügyi Elnöki Testület (VET) a mai napon nyilvánosságra hozott, „Minden csepp számít” című vízügyi cselekvési programjának üzenete egyértelmű és világos: vége van annak a korszaknak, amikor a víz korlátlan rendelkezésre állását természetesnek vehetjük. A víz – szó szerint – élet és halál kérdésévé vált.
A 2013-ban első ízben megrendezett Budapesti Víz Világtalálkozó egyik kiemelkedő eredménye volt, hogy a vízzel kapcsolatos kérdéseket a 21. század legfontosabb témájává tette. Ennek eredményeként az ENSZ által elfogadott Fenntartható Fejlődési Célok (SDG) között a víz is önálló fejezetet kapott. Az ENSZ és a Világbank kezdeményezésére létrehozott Vízügyi Elnöki Testület újabb stratégiai fordulópontot jelentett abban a folyamatban, amely a víz szerepének jelentős felértékelődését eredményezte a nemzetközi térben. A kormány- és államfőkből álló 11 tagú testület 2016-ban alakult meg kétéves mandátummal. Európából ketten kaptak felkérést a munkában való részvételre: Hollandia miniszterelnöke és a magyar köztársasági elnök, Áder János.
A Vízügyi Elnöki Testület mandátuma lejártával elkészítette jelentését, mely konkrét iránymutatásokat tartalmaz arra, hogy a 21. századi klímaváltozás mind súlyosabb kihívásai közepette miképp kerülhető el az emberiséget fenyegető vízválság. A mai napon nyilvánosságra kerülő VET-jelentés nem kertel, amikor kijelenti:
a víz kérdése e századra egyenesen élet-halál kérdéssé vált. Egyéneknek, közösségeknek, cégeknek, városoknak és országoknak egyaránt meg kell végre érteniük, hogy milyen szerepet tölt be a víz a földi életben, hogy milyen sokféle értékkel rendelkezik, hogyan kell vele bánnunk, hogyan kell megbecsülnünk.
„A víz elmossa a politikai és az ágazati határokat” – olvasható a jelentésben, amelyet a VET elsősorban döntéshozóknak és a döntések kivitelezőinek szánt. Világszerte több mint 286 folyó és kb. 600 vízbázis található, országhatárokon átnyúlva, ám a folyóvölgyek 60%-ára egyelőre nincsen államok közötti együttműködési megállapodás. A víz véges erőforrás, hosszú távú befektetéseket igényel, de míg e befektetések társadalmi haszna jelentős, pénzügyi megtérülésük korlátozott.
A vízválság általában vízkormányzási válságból fakad. Gyakran előfordul, hogy léteznek a szükséges technikai megoldások, de nem alkalmazzák őket, mert hiányzik a rendezőelv, hogy „ki és mit tegyen, milyen szinten és hogyan”
– állapítja meg a VET, és egy globális iránymutatás kidolgozását javasolja az összehangolt döntéshozatalok érdekében.
Az ENSZ Közgyűlése a víz kiemelkedő értékét azzal ismeri el, hogy az ivóvízhez és szanitációhoz való hozzáférést emberi jognak minősíti. Napjainkban több mint 2 milliárd ember kénytelen szennyezett vizet inni, s míg ma az emberiség 36%-a él vízhiányos régiókban, az évszázad közepére több mint a fele kerül ebbe a helyzetbe. A bővülő népesség, a növekvő élelmiszer- és energiaigény csak fokozni fogja a vízhiányt: 2050-re a világ gabonatermelésének közel a felét veszélyezteti, és egyre több ember kényszerülhet lakóhelye elhagyására.
Az elmúlt 20 év 1000 legsúlyosabb természeti katasztrófájának közel 90%-a vízügyi vonatkozású volt (árvizek, viharok, aszályok, hőhullámok), 2050-re pedig pusztán az elsivatagosodás jelensége kb. 100 országban 1 milliárd ember megélhetését fogja fenyegetni.
Ma a földi lakosság fele él városokban, harminc év múlva ez az arány 2/3 lesz, ami soha nem látott mértékű keresletet támaszt a megbízható és biztonságos vízellátás iránt. A fenntarthatóság jegyében mindezekre időben fel kell készülni.
„Amit nem értesz, azt nem tudod irányítani” – utal a VET a régi mondásra, amely a vízre különösen igaz.
Megszoktuk, hogy van vizünk, ennek következtében hajlamosak vagyunk pazarolni, elszennyezni vagy elfeledkezni pusztító erejéről. Ezt a gondolkodást kell megváltoztatni. Az emberiségnek „meg kell értenie” a vizet.
A vízhasználókat – beleértve az öntözést folytatókat is – hatékonyságra, a szennyezés megszüntetésére és a szennyvíz újrahasznosítására kell ösztönözni. A megértéshez a vízügyi adatok megfelelő kezelése is rendkívül fontos, de óriási hiányosságok vannak e téren, amire a testület egy összehangolt, globális keretrendszer kiépítését javasolja.
A jelentés arra is kitér, hogy a vízügyi infrastruktúrák és befektetések területén a „természeti tőke” és a „természetes létesítmények” (az erdők vízvisszatartó képessége a víz tározásában, a mangroveligetek, árterek, folyók) minden mérnöki megoldásnál olcsóbb lehetőséget kínálnak a vízügyi gondok megoldására.
A kétéves munkával elkészült, számos konkrétumot tartalmazó zárójelentése végén a VET azt javasolja, hogy
a 2018–2028 közötti évtized legyen egy olyan „nemzetköziakció-évtized”,
amelyet az ENSZ tagállamai és más, nem állami szereplők a párbeszédre, a legjobb gyakorlatok cseréjére és vízügyi együttműködések kialakítására szánnak.
