Melyik az a műanyag, amely a papírnál is gyorsabban lebomlik a tengerben?

A Woods Hole Oceanográfiai Intézet tudósai nemrég több műanyag esetében is megvizsgálták, miként bomlanak le a tengervízben. Megállapításuk szerint az általuk szimulált körülmények között a több mint száz éve használatos cellulóz-diacetát (CDA) nevű bioműanyag esett szét a leghamarabb.

Az Energiastratégia Intézet elemzésében rámutat, hogy évente több millió tonna műanyag kerül a tengerekbe, ezek pedig makroműanyagként, majd későbbi degradációjuk eredményeként mikroműanyagként súlyosan veszélyeztetik az élővilágot, köztük az embert. Ezért is rendkívül fontos a tengervízbe jutó műanyagok biológiai bomlásának megértése: a kutatók már évek óta vizsgálják, hogy ez a folyamat melyik műanyagtípusoknál zajlik le a leggyorsabban.

A műanyagok környezetünk legjelentősebb szennyezőanyagai közé tartoznak. Mára a Földön mindenhol megtalálhatóak, beépülnek a táplálékláncba, és ezáltal az emberi szervezetbe is bekerülnek. Évente közel 13 millió tonna (más számítások szerint 8-10 millió tonna) műanyag kerül az óceánokba, amelyekben becslések szerint ma már összesen több mint 150 millió tonna van belőle. Ez nagyjából az összes tengeri szennyezés 80 százalékát jelenti, túlnyomórészt pedig egyszer használatos műanyagból, illetve a vízben hagyott műanyag halászeszközökből áll.

A műanyagszennyezés súlyosan veszélyezteti a tengeri élőlényeket és közvetve az embert is, valamint jelentős gazdasági károkat okoz, elsősorban a halászat és a turizmus területén. A különböző anyagokból készült műanyagok a környezetbe kikerülve – így a tengerekben is – mind másként viselkednek; eltérő idő alatt alakulnak mikroműanyagokká, illetve bomlanak le. Éppen ezért fontos kutatni degradálódásuk folyamatát.