Munch.hu

Mit (t)eszel a pazarlás ellen? – Ételmentő összefogás indult

A világon évente a megtermelt élelmiszer harmada a kukában végzi, miközben az ételpazarlás elkerülésével nemcsak életeket mentenénk meg, hanem környezetünk terhelését is csökkentenénk, hiszen a kevesebb hulladék hatására kevesebb üvegházhatású gáz termelődne. Ez a környezettudatos szemlélet motivált 4 huszonéves srácot, és így született meg a Munch.hu ötlete. Wettstein Alberttel, a Munch egyik alapítójával beszélgettünk a startup mögött rejlő példamutató elképzelésről.

Milyen filozófia alapján működik a cégetek?

A Munch célja, hogy felhívja az emberek figyelmét arra, hogy az étel érték. Azokat az élelmiszereket, amiket nem tudnak eladni boltokban, pékségekben, éttermekben, fél áron lehet megvásárolni az alkalmazáson keresztül az adott egységeknél, meghatározott időintervallumon belül. Ezzel a kezdeményezéssel támogatjuk a bajban lévő dolgozókat, termelőket, vendéglátókat, munkahelyeket és a környezetünket is.

A vendéglátók nem tudják pontosan, hogy hány adag étel fog elfogyni, így amit kidobnának, az nekik már mindenképpen veszteség. Ha viszont fél áron el tudják adni a fennmaradó mennyiséget, akkor legalább nem megy teljesen kárba a befektetett energia.

A név egyébként onnan jött, hogy egyik ismerősömnek ez a beceneve, Muncs, cs-vel. Megtetszett, hogy rövid, játékos, vidám hangzása van, ráadásul, ha angol szóként tekintünk rá, magyarul azt jelenti, hogy majszolni.

Mennyire elterjedt az emberek körében az általatok kínált megoldás?

Július 8-án töltöttük fel a világ első Munchát a weboldalunkra, ez egy adagnyi ételt jelent. 3 hónapja működünk, egyelőre Budapesten indultunk el, de éppen fejlesztjük az applikációnkat, hogy ez a lehetőség más lokációkban is elérhetővé váljon a lakosság számára.

10 ezer regisztrált felhasználónk van, ami nem kevés 4 hónap alatt, továbbá 100 vendéglátóhely csatlakozott hozzánk. Van egy Facebook csoportunk, körülbelül 6 ezer taggal, akik naponta posztolnak, és megosztják egymással, hogy éppen milyen meglepetéscsomagot (aznap derül ki, hogy mi maradt) fogtak ki a Munchon keresztül, és ezzel segítik egymást.

Ki a célközönség?

Azt mondanám az eddigi tapasztalatunk alapján, hogy fiatal felnőttek, egyetemisták, illetve családosok is érdeklődnek, akik okostelefont használnak, és fontos számukra a környezettudatosság.

Miben különböztök más klasszikus ételmentő projektekhez képest?

Amiben különbözünk, az az, hogy mi kis adagokkal foglalkozunk, nem nagy tételekkel. Nekünk nincsenek kamionjaink, az ételek elszállítására még nincs logisztikánk, az emberek személyesen veszik azokat át. Szintén nagy különbség, hogy mi piaci alapon szeretnénk működni, nem adományokból tartjuk fenn magunkat.

A vendéglátóhelyeknek is megéri a környezettudatos magatartás, mert ezzel a plusz bevétellel még azokat az egységeket is motiválni tudjuk, akiknél egyébként ez nem lenne fontos szempont.

Ha egy-egy adag étel marad meg, akkor az munchként kerül eladásra.
Nálunk a környezetvédelem mellett fontos szempont, hogy szociálisan is egy felelősségteljes közösség legyünk. A Máltai Szeretetszolgálattal volt egy közös projektünk, a „JótEvő Munch”, ami arról szólt, hogy plusz egy adag ételt meg lehetett vásárolni egy rászoruló részére. Később ezeket az ételeket mi osztottuk ki a hajléktalanszállón.

Hogyan tudjátok fenntartani magatokat, miből finanszírozzátok a plusz költségeiteket?

Gyakorlatilag jutalékos rendszerben dolgozunk. Hogy egy példát mondjak, megmentünk 800 forint értékben egy adag ételt, abból annak egy kis töredéke kerül hozzánk, amiből próbáljuk a költségeinket fedezni. Egyelőre mi is önkéntesekből álló csapat vagyunk, de célunk, hogyha már sokan használják a Munchot, olyan munka váljon belőle, amelyből meg is tudunk élni, hiszen valódi értéket adunk az embereknek.

A hozzátok forduló emberek bátrabban próbálnak ki új ételeket?

Érdekes dolog, hogy nálunk nem tudják az emberek, hogy pontosan mit fognak kapni. Ez kicsit izgalmasabbá teszi a dolgot, ami azért is fontos, mert egyrészt megvan a felfedezés öröme, másrészt, olyan ételeket is megkóstolnak, amiket egyébként nem biztos, hogy kipróbáltak volna. A visszajelzések szerint ez ugyan kibillenti őket a komfortzónájukból, de egyben örömet is okoz, mert rájönnek, hogy igazából így is lehet finomat enni. Az ételt csak az adott napon van lehetőség megvásárolni élelmiszerbiztonsági előírások miatt.

A projekt szíve-lelke a fenntarthatóság, és mindig három szempontot veszünk figyelembe:

  1. Motiváljuk anyagilag a vendéglátóhelyeket.
  2. Szociális segítséget nyújtsunk a rászorulóknak.
  3. Szeretnénk megálljt parancsolni az ételpazarlásnak, ennek csökkentésében az élén járunk.

Azon vagyunk, hogy elindítsunk egy olyan tartós mozgalmat és gondolkodásmódot Magyarországon, ami egy fenntartható jövőt biztosít a következő generációnak.

search icon