A koronavírus által előidézett önkéntes karanténok, kijárási korlátozások idején illetve ismerve az ENSZ városi népesség növekedésre vonatkozó statisztikáit, egyre többször kerül szóba, milyen lesz nagyvárosban élni a követező évtizedekben.
Az említett ENSZ előrejelzés szerint 2050-re a világ városi lakosainak száma kétmilliárd fővel nő. Több nagyváros már most is erőforrás-problémával küzd annak kapcsán, hogyan lehet az egészségügyi szolgáltatásokat, a közlekedést, a lakhatást, az oktatást biztonságosan, mindenki számára fenntartható módon hozzáférhetővé tenni. A kihívást az is növeli, hogy a Világgazdasági Fórum elemzése szerint a koronavírus eltérően érintette a különböző városokat, városrészeket.
Rab Judit, építész-urbanista szerint a jövőben az alapvető városi funkciók – emberek közötti áru- és információcsere, találkozási tér – közül egyre több költözik a digitális térbe. Ez a folymat már elindult, és a koronavírus hatására fel is gyorsult. A virtuális tér segít az oktatásban, kapcsolattartásban, kereskedelemben és hatékonyabban szervezthetővé teszi a mindennapi tevékenységeket. A jövő városának fontos jellemzője lesz az, hogy a városi terek az emberek találkozásait, interakcióit szolgálják majd fenntarthatóbb módon és minőségi helyszínekként, és az egyéb városi alapfunkciók a digitális térbe kerülnek majd át.
A porfitline.hu cikkében Malicskó Gábor, az Allianz Hungária Zrt. termékportfólió-menedzsmentért felelős divízióvezetője idézi a vállalat azon kutatását, mely kilenc fenntarthatósággal kapcsolatos akcióterületet jelöl meg. Ezek a következők:
- klímaváltozás,
- a megújuló energia,
- az alternatív közlekedés,
- az ingatlan állomány fenntarthatóságának fejlesztése,
- a fenntartható életstílus,
- a jövő munkahelye, a digitalizáció,
- a feltörekvő piacok,
- az ökosztisztéma
A szakember szerint ezek alapján az akcióterületek alapján érdemes tervezni a jövő városait.
